Az Amerikai Egyesült Államok éghajlatára az ország hatalmas észak-déli és nyugat-keleti irányú kiterjedése, továbbá változatos domborzata miatt jelentős különbségek jellemzők. Általánosságban véve a szárazföldön dél felé haladva az éghajlat melegebbé válik, míg nyugat felé haladva egyre szárazabb, egész addig, míg el nem érjük a csendes-óceáni partvidéket. Észak felől helység nem védi; a hegységek többnyire észak-déli vonulatban szelik át a területet, a sarkvidékek felől a légtömegek akadálytalanul áramolhatnak.
Évi átlagos csapadékmennyiségÁtlagos januári középhőmérséklet (°C)Átlagos júliusi középhőmérséklet (°C)
A Sziklás-hegységtől keletre eső területek éghajlata nedves kontinentális és csapadékos nyarú szubtrópusi, szabályos övezetes elrendeződést mutatnak.
Kelet
Az ország keleti felének középső területe, nagyjából a 38° és 45° szélességi körök között a nedves kontinentális éghajlat meleg nyarú változatához tartozik. Kb. a 45° É-i szélességtől északra fekvő területek rövidebb meleg évszakkal és hideg téllel jellemzett nedves kontinentális éghajlatúak. A csapadék mennyisége keletről nyugat felé egyenletesen csökken.[1] A napsütés bőséges, évi összege többnyire 2800–2400 óra között, míg a kanadai határ felé eső részeken inkább 2300–2000 óra között változik.
Az ország délkeleti része a csapadékos nyarú szubtrópusi éghajlathoz tartozik. Az enyhe tél ellenére az északi nyitottság miatt a terület nagy részén olykor kemény fagyokra lehet számítani; még a Mexikói-öböl partvidékén is bekövetkezhet mínusz 10°C-os fagy. Az évi csapadék és napsütés is bőséges; az évi napsütéses órák száma zömmel 2800-3100 óra között alakul. [1]
A Nagy-medence (Great Basin) nevadai felében, Arizona nagy részén és Új-Mexikó délnyugati felén sivatagi éghajlat van, amelyhez a domborzat nagy mértékben hozzájárul (zárt völgyek, medencék). Ezen régió északi részén hideg telű változata alakult ki, túlnyomó része azonban enyhe telű, forró nyarú. Az évi átlagos csapadék kb. 100-200mm, de egyes helyeken, például a Mojave-sivatagban a 100mm-t sem éri el. A napsütés egész éven át zavartalan, évi összege 3400–4000óra, ami a csillagászatilag lehetségesnek 80-90 százaléka. [1]
Kaliforniában a Parti-hegység (Coast Ranges) és a Sierra Nevada közt elterülő, kiterjedt Kaliforniai-völgy szubtrópusi sztyepp éghajlatú, enyhe téllel és forró, száraz nyárral. Az évi csapadék 300mm körüli, melynek túlnyomó része télen hull le. [1]
A csendes-óceáni partvidék déli és középső szakasza mediterrán éghajlatú, a hűvös Kaliforniai-tengeráramlás miatt a nyár hűvös. Az évi csapadék északról dél felé haladva kb. 1200mm-ről 300mm-re csökken, melynek zöme télen hull le. A napsütéses órák száma magas, északról dél felé növekedve 2200 és 3400óra között változik. [1]
A csendes-óceáni partvidékének északi szakaszán enyhe telű óceáni éghajlat alakult ki. Az évi csapadék többnyire 1000 és 2000mm között alakul. Az évi napsütéses órák száma itt többnyire 2000óra alatt marad. [1]
Alaszka területe éghajlatilag négy részre osztható. Területének legnagyobb része a szubpoláris éghajlathoz tartozik. Ez fordul elő a Brooks-hegység és a Kordillerák dél-alaszkai vonulata közti területen, legjellegzetesebben a Yukon-völgyében jelenik meg. Az alacsonyabb fekvésű északi és nyugati part menti tájai a tundra éghajlathoz tartoznak. A déli partvidéken, beleértve az Aleut-szigeteket, az Alaszkai-félszigetet és Kodiak szigetét is, az óceáni szubpoláris éghajlat sajátosságai érvényesülnek. Alaszka legdélebbre nyúló területe, a Parti-hegység (Coast Mountains) alatt elterülő partszegély és az előtte levő szigetek az enyhe telű óceáni éghajlat jellegzetes képviselői. [1]
Éghajlati területek (angol nyelvű)
Évi átlagos max. hőmérséklet (Fahrenheit)
Évi csapadékmennyiség
Évi átlagos havazás
Tornádók gyakorisága
