Aquitaniai-medence

Az Aquitaniai-medence vagy Aquitaini-medence (franciául: bassin d'Aquitaine vagy Bassin aquitain) Franciaország egyik nagytája az ország délnyugati részén. Fő folyója a Garonne. Területe közigazgatásilag Okcitánia és Új-Aquitania régióhoz tartozik. Legnagyobb városa északnyugaton Bordeaux, a medence délkeleti részén Toulouse.

Aquitaniai-medence
Elhelyezkedés	Eurázsiai-lemez
Elhelyezkedése
Aquitaniai-medence Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 44° 30′, k. h. 0° 30′44.5, 0.5
A Wikimédia Commons tartalmaz Aquitaniai-medence témájú médiaállományokat.

Franciaország geológiai tartományai

Ismertetése

A Francia-középhegységtől az Atlanti-óceánig terjedő hatalmas üledékmedence nyugat felé, az óceán felé nyitott. Széles folyóvölgyek és sík vagy dombos folyóközi hátak, alacsony fennsíkok váltakozásával jellemezhető. Kiterjedése mintegy 66 000 km²,^[1] más forrás szerint 80 000 km².^[2]

Határa északon Vendée megye „bocage” (élősövények, cserjesávok) jellegű kultúrtája^[3] és az Armorika-masszívum (Massif Armoricain). Északkeleten, keleten egy ősi masszívum, a Francia-középhegység és annak legdélebbi része, a montagne Noire (Fekete-hegy); délen egy – földtörténeti értelemben – fiatal hegység, a Pireneusok; nyugaton az Atlanti-óceánhoz tartozó Vizcayai-öböl határolja.

A medence északkeleten a Poitiers környéki „küszöb”-ön (seuil) keresztül érintkezik a Párizsi-medencével, a carcassonne-i (vagy laurageais-i) „küszöb”-ön keresztül pedig a Földközi-tenger térségével.^[4] Fő folyója az északnyugat felé tartó Garonne, melynek középső és alsó folyása a medencét nagyjából két részre osztja. Az északi részt Aquitaniai-fennsíknak is nevezik.

Az Aquitaniai-medence főként laza mezozoikumi és kainozoikumi tengeri üledéklerakódásokból és a környező hegységek eróziójából származó törmeléklerakódásokból áll. Legfiatalabb részei a közepén találhatók, a peremek felé pedig egyre idősebb (kréta, jura) lerakódások követik egymást. Eszerint a medence nagyjából három fő területre osztható:

• az északi és keleti peremvidék: ez számos mészkőfennsíkból áll, amelyek az ősi hegyvonulatok (a Francia-középhegység és az Armorika-masszívum) peremétől a Charente folyó vidékéig és a Garonne völgyéig érnek
• a medence déli peremvidéke: a Pireneusok előhegyeinek erősen deformálódott térsége; több üledékes rész- vagy almedencét foglal magába, amelyek határai a variszkuszi struktúrákból erednek.
• a medence legalacsonyabb részei Landes és Gironde megyéhez tartoznak; északkeleten a Garonne völgyéig, délen és délkeleten a Pireneusok előhegyeiig terjednek. Délnyugaton, a tengerpart mentén a homokos, mocsaras Landes-síkság található, számos tóval.

Az óceán felől érkező viszonylag sok csapadéknak köszönhetően a medencének sűrű vízhálózata van. Legnagyobb folyói, melyek a környező hegyekben erednek és az Atlanti-óceán Vizcayai-öblébe torkollnak:

• északon a Charente (381 km)
• központi területein a Garonne – mellékfolyók jobbról: Ariège (163 km), Tarn (380 km), Lot (485 km); balról: Save (144 km), Gers (175 km).

és a Garonne-nal egyesülő Dordogne – mellékfolyók jobbról: Isle (255 km), Vézère (211 km); balról: Cère (120 km)

• délen az Adour (309 km).