angol írónő From Wikipedia, the free encyclopedia
Angela Olive Pearce (korábban Carter, született Stalker, Angela Carter néven publikált) (Eastbourne, 1940. május 7. – London, 1992. február 16.) angol regényíró, novellaíró, költő és újságíró, aki feminista, mágikus realizmusáról és pikareszk műveiről ismert. Legismertebb a The Bloody Chamber című könyve, amely 1979-ben jelent meg. 2008-ban a The Times Cartert a tizedik helyre sorolta az „50 legnagyobb brit író 1945 óta” listáján.[3] 2012-ben a Nights at the Circus-t a James Tait Black Memorial Prize valaha volt legjobb nyertesének választották.[4][5]
Angela Carter | |
Kék tábla egykori lakóhelyén, a claphami The Chase 107. szám alatt (London) | |
Született | Angela Olive Stalker 1940. május 7. Eastbourne, Anglia, Egyesült Királyság |
Elhunyt | 1992. február 16. (51 évesen) London, Anglia |
Álneve | Angela Olive Carter |
Állampolgársága | brit[1] |
Nemzetisége | brit |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | Booker Prize judge |
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Halál oka | tüdőrák |
Sírhelye | Putney Vale Cemetery |
A Wikimédia Commons tartalmaz Angela Carter témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
1940-ben, Eastbourne-ben Angela Olive Stalker néven született Sophia Olive (született: Farthing; 1905–1969), a Selfridge's[6] pénztárosa és Hugh Alexander Stalker (1896–1988) újságíró gyermekeként. Cartert gyerekként evakuálták, hogy Yorkshire-ben éljen anyai nagyanyjával.[7] Miután a dél-londoni Streatham and Clapham High Schoolban végzett, újságíróként kezdett dolgozni a The Croydon Advertisernél,[8] apja nyomdokaiba lépve. Carter a Bristoli Egyetemre járt, ahol angol irodalmat tanult.[9][10]
Kétszer ment férjhez, először 1960-ban Paul Carterhez,[8] majd 1972-ben elvált. 1969-ben Somerset Maugham-díjának bevételét arra használta fel, hogy elhagyja férjét, és két évre Tokióba költözött, ahol a Nothing Sacred (1982) című művében azt állítja, hogy "megtanulta, mit jelent nőnek lenni, és radikalizálódott".[11] Ott szerzett tapasztalatairól a New Society[12] cikkeiben és a Fireworks: Nine Profane Pieces (1974) című novellagyűjteményben írt, Japánban szerzett tapasztalatairól pedig a The Infernal Desire Machines of Doctor Hoffman (1972) című könyvben is olvashatunk.
Ezután felfedezte az Egyesült Államokat, Ázsiát és Európát, amihez hozzájárult folyékony francia és német nyelvtudása. Az 1970-es évek végén és a 80-as évek nagy részét íróként töltötte egyetemeken, köztük a Sheffieldi Egyetemen, a Brown Egyetemen, az Adelaide-i Egyetemen és a Kelet-Angliai Egyetemen.[13] 1977-ben Carter találkozott Mark Pearce-szel, akitől egy fia született és akivel nem sokkal halála előtt házasodtak össze.[14] 1979-ben megjelent mind a The Bloody Chamber, mind feminista esszéje, a The Sadeian Woman and the Ideology of Pornography.[15] Az esszében Marina Warner[16] írónő szerint Carter „dekonstruálja A Véres Kamra mögött meghúzódó érveket. A vágyról és annak elpusztításáról, a nők önégetéséről, arról, hogy a nők hogyan viszonyulnak rabszolgaságuk állapotához. Sokkal függetlenebb gondolkodású volt, mint kora hagyományos feministája.”[17]
Amellett, hogy termékeny szépirodalmi író, Carter számos cikkben közreműködött a The Guardian, a The Independent és a New Statesman lapokban, amelyeket a Shaking a Leg című kiadványban gyűjtött össze.[18] Számos novelláját adaptálta rádióra, és két eredeti rádiódrámát írt Richard Daddról[19] és Ronald Firbankről .[20] Két fikcióját filmre adaptálták: a The Company of Wolves (1984) és a The Magic Toyshop (1967). Aktívan részt vett mindkét adaptációban;[21] forgatókönyveit az összegyűjtött drámai írásokban, a The Curious Room-ban publikálják, rádiós forgatókönyveivel, Virginia Woolf Orlando: A Biography című operájának librettójával, a The Christchurch Murders című, még el nem készült forgatókönyvvel. Gyilkosságok (ugyanazon az igaz történeten alapul, mint Peter Jackson Mennyei teremtményei) és egyéb művek. Ezeket az elhanyagolt műveket, valamint vitatott televíziós dokumentumfilmjét, a The Holy Family Albumot tárgyalja Charlotte Crofts könyve, az Anagrams of Desire (2003). Nights at the Circus című regénye 1984-ben elnyerte a James Tait Black Memorial Prize-t. Utolsó regénye, a Wise Children egy szürreális vad utazás a brit színházi és zenei hagyományokon.
Carter 1992-ben, 51 évesen halt meg londoni otthonában, miután tüdőrákban szenvedett.[22][23] Halálakor elkezdett dolgozni Charlotte Brontë Jane Eyre-jének folytatásán, amely Jane mostohalányának, Adèle Varensnek a későbbi életén alapult; csak egy szinopszis maradt fenn.[24]
„A vígjáték olyan tragédia, amely másokkal történik.”
– Wise Children (1991), ch. 5. (213. o.)
Két bejegyzést írt a Japan Culture Institute által 1975-ben kiadott "A Hundred Things Japanese"-ban. ISBN 0-87040-364-8
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.