Ancus Martius

Ancus Martius (néha Marcius alakban), (a hagyomány szerint élt Kr. e. 677 – Kr. e. 616, uralkodott Kr. e. 642 – Kr. e. 616) az ókori Róma negyedik uralkodója, egyben utolsó latin királya volt. Léte és tettei történelmileg nem igazolhatóak, elődeihez hasonlóan inkább mitikus szerepe van.

Ancus Martius
Született	i. e. 675 nem ismert
Elhunyt	i. e. 616 (58-59 évesen)[1] Róma
Állampolgársága	római
Szülei	Pompilia Numa Marcius
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	római király (i. e. 640 – i. e. 616)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ancus Martius témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A harcias Tullus Hostilius halála után a nép Numa Pompilius unokáját, a békés természetű Ancus Martiust ültette Róma trónjára. Ancus Martius a diplomáciát használta fegyveréül, sok kisebb települést győzött meg, hogy csatlakozzanak Rómához. A csatlakozókból jött létre a plebeiusok társadalmi csoportja a hivatalos római történelemfelfogás szerint. A legenda szerint ő alapította Ostiát kikötővárosnak. A latinokat legyőzte több csatában, több városukat is legyőzte, és lakóikat az Aventinusra telepítette.

Dumézil elmélete szerint Ancus Martius tölti be a termelő indoeurópai mitológiai funkcióját. A módosított Köves-Zulauf/Németh elmélet szerint a római királyok uralkodási idejét grafikonra vetve tökéletes szinuszgörbét kapunk. Az elmélet alapján Ancus Martius a görbe tükröződési középpontja.