Anafi

Anafi (görög írással Ανάφη) sziget az Égei-tengerben, Görögország területén. A Kükládok szigetcsoport tagja, Szantorinitől keletre. Lakossága 2011-ben 271, 2021-ben 293 fő volt. Területe 40,370 négyzetkilométer Théra (Szantorini) szigetétől keletre fekszik.

Anafi
Közigazgatás
Ország	Görögország
Régió	Dél-Égei-szigetek
Prefektúra	Kükládok
Népesség
Teljes népesség	270 fő (2020)[1]
Népsűrűség	7 fő/km²
Földrajzi adatok
Szigetcsoport	Kükládok
Terület	40 km²
Tengerszint feletti magasság	582 m
Legmagasabb pont	582 m
Időzóna	UTC+02:00 UTC+03:00
Elhelyezkedése
Anafi Pozíció Görögország térképén
é. sz. 36° 22′ 00″, k. h. 25° 46′ 60″36.366667, 25.783333
Anafi weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Anafi témájú médiaállományokat.

Története

A sziget a mitológia szerint azért kapta az Anafi nevet, mert Apollón az argonauták számára egy rossz vihar elől való menedékként tüntette fel, íjával fényt vetett rá (vagyis a sziget neve Ἀνάφη a ἀνέφηνεν. Ha a sziget neve ebből a szóból származik, és azt jelenti, hogy „kinyilatkoztatás”, akkor Anafi összekapcsolódik Délosszal, egy olyan szigettel, amelynek neve szintén egy ógörög szóból származik, amelynek jelentése „kinyilatkoztatni”. Mások szerint a név annak köszönhető, hogy a szigeten nem léteznek kígyók: „an Ophis” („kígyók nélkül”). Kis mérete ellenére Anafi régészeti és mitológiai érdekességeket is kínál. A Panagia Kalamiotissa kolostornál egy Apollón Aegletosz istennek (görögül: Απόλλων Αιγλήτης) felajánlásként épített templom romjai találhatók. A szigetről származó feliratok némelyike Apollón istenre úgy hivatkozik, mint gelatos (ασγέλατος, ami egyedülálló használat, egyes tudósok szerint az Aigletes 'sugárzó' szó egyik változata. Egy tudós (Burkert 1992) azonban ezt a melléknevet egy sumér gyógyító istennőhöz és Apollón fiához, Aszklépioszhoz köti. Kastelliben is találhatók romok, és a leletek nagy része, például a szobrok, ma a chorai Régészeti Múzeumban találhatók. A római korban a szigetet száműzöttek helyéül használták.

Az 1204-es negyedik keresztes hadjárat után, amikor a Kikládok a velenceiek kezébe kerültek, Anafit Naxos hercege, I. Marco Sanudo Leonardo Foscolo kapta meg, a latin uralom alatt a sziget Namfio néven volt ismert. Az 1270-es évek végén Licario és egy másik olasz renegát és Anafi szülötte, John de lo Cavo, aki Licariót követte az égei-tengeri császári admirálisként, visszaszerezte a szigetet a Bizánci Birodalom számára. 1307-ben, a bizánciak és a Velencei Köztársaság közötti szerződést követően a szigetet a naxoszi hercegek szerezték vissza, akik a bolognai származású Januli Gozzadininek adták hűbérül.

Nem sokkal később Anafi uralkodója, Crispo Vilmos (1390-1463) a Náxoszi Hercegség régense lett, Anafit pedig lánya, Florence irányítása alatt hagyta. Állítólag Vilmos építtette a mai falu feletti erődítményeket (kastro). Azt is állítják, hogy a Kalamos-hegyen épített egy erődöt, amelyet néha „Gibitroli” néven emlegetnek.

Panagia Kalamiotissa kolostor, Anafi

1481-ben a sziget egy hozomány részeként a Pisani családra szállt. A Pisaniak 1537-ig uralkodtak rajta, amikor Hajreddin Barbarossa pasa rajtaütött, és a sziget minden lakóját rabszolgaként hurcolta el. A szigetet végül újratelepítették, és 1700-ban 500 korona ellenében kiváltságokat kapott az oszmán udvartól. Ezután a szigetet nagyrészt magára hagyták, kivéve az oszmán flotta éves látogatását, hogy adót szedjen. 1700-ban Joseph Pitton de Tournefort, a francia udvar botanikusa látogatta meg a szigetet. A Kalamosz-hegyet „une des plus effroyables roches qui soit au monde” (a világ egyik legpusztítóbb sziklája) néven írja le. A sziget ókori maradványainak egy részét francia és brit régészek szerezték meg; egy Kastelliből származó hellenisztikus szobor (egy füstölőcsészét tartó nő) a szentpétervári Ermitázs Múzeumban található.

A szigetet az 1768-1774-es orosz-török háború alatt 1770-től a háború végéig az Alekszej Orlov vezette orosz flotta tartotta megszállva és használta támaszpontként. 1770-ben a görög függetlenségi háború idején az anafióták „két kajkónyi embert” küldtek a harcokba. Sok férfi hagyta el a szigetet, hogy segítsen Athénnek, Görögország fővárosának felépítésében, és ettől kezdve szezonális és állandó migráció is volt, és a városban migráns közösség nőtte ki magát. Házakat építettek maguknak az Akropolisz sziklájának lejtőin, a ma is Anafiotika néven ismert területen. James Theodore Bent 1880-1881 telén feleségével ellátogatott a szigetre, és élénk leírást adott róla.

A szigetet az 1920-as évektől kezdve bűnözők és politikai disszidensek belső száműzetésének helyszíneként használták. A turizmus a katonai junta 1974-es bukása és a telepítés után fejlődött ki.

Népességének változása

Település	görög név	1920	1928	1940	1951	1961	1971	1981	1991	2001	2011
Anafi	Ανάφη	558	565	785	532	471	353	285	261	269	256
Klisidi	Κλησίδι							-	-	02	012
Ormos Agiou Nikolaou	Όρμος Αγίου Νικολάου							7	-	02	03
Összesen		559	565	785	532	471	353	292	261	273	271

Jegyzetek

1. https://anafi.gr/anakalipse/oikismi/

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Anafi című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap