An–24

Az An–24 (cirill betűkkel: Ан-24, NATO-kódja: Coke) szovjet légcsavaros gázturbinás, kéthajtóműves utasszállító repülőgép. Az Antonov tervezőiroda fejlesztette ki az 1950-es évek második felében. 1959 októberében szállt fel először. Sorozatgyártása 1962–1979 között folyt. Összesen 1367 darabot gyártottak, ebből 1028 darabot a kijevi Aviant repülőgépgyárban. Az An–24 konstrukcióján alapul a teherszállító változata, a hátsó teherrámpával felszerelt An–26. Speciális változata az An–30 légi fényképező repülőgép. Kínában gyártott változata a J–7, ebből több mint száz darabot gyártottak.

An–24
Funkció	Antonov An-24/26/30/32 family
Gyártó	ANTK Antonov Antonov repülőgépgyár Irkutszki Repülőgépgyár Ulan-udei Repülőgépgyár
Tervező	Oleg Konsztantyinovics Antonov
Gyártási darabszám	1367
Méretek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	23,53 m
Tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szerkezeti tömeg	13.300 kg
Hasznos terhelés	6.750 kg
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Utazósebesség	450 km/h
Hatótávolság	2761 km
Háromnézeti rajz
A Wikimédia Commons tartalmaz An–24 témájú médiaállományokat.

Története

A Szovjetunió Minisztertanácsa 1957. december 18-án adta ki az 1417-656 sz. határozatát, amelyben megbízta a GSZOKB–473 tervezőirodát (később Antonov tervezőiroda) egy kis és közepes hatótávolságú (mai kategória szerint regionális) utasszállító repülőgép kifejlesztésére, amellyel az akkorra elöregedő Li–2-es, Il–12-es és Il–14-es repülőgépeket akarták felváltani.

Jelentős technológiai újítás volt a törzs gyártásánál a hagyományos szegecskötés helyett alkalmazott ragasztott kötések és hegesztési eljárás, amelyet a kijevi Paton Intézetben dolgoztak ki.

Források

• Yefim Gordon, Dmitriy Komissarov: Antonov's Turboprop Twins: An-24, An-26, An-30, An-32, Red Star Vol. 12, Midland Publishing, 2003, ISBN 978-1857801538, pp. 5–40.