Amonardisz

Amonardisz, más írásmóddal Amenirdiszu, görögösen Amürtaiosz^[4] ókori egyiptomi uralkodó, a XXVIII. dinasztia egyetlen fáraója.^[5] Véget vetett Egyiptomban az első perzsa uralomnak (a XXVII. dinasztia uralkodásának), majd öt éven át uralkodott, i. e. 404-től i. e. 399-ben bekövetkezett kivégzéséig.^[6] Vele kezdődött Egyiptom utolsó olyan jelentősebb, békés időszaka, amikor egyiptomi uralkodó ült a trónon; ez a korszak hatvan éven át tartott, az i. e. 343-ban zajlott peluszioni csatáig.^[7]

Amonardisz
Ἀμύρταῖος Σαΐτης (Amürtaiosz Szaitész)
előd egyiptomi fáraó utód II. Dárajavaus XXVIII. dinasztia I. Nefaarud
Uralkodása	i. e. 405 decembere[1] – 399 októbere
Nomen	ỉmn-ỉr-dỉ-sw „Ámon adta őt”[2]
Gyermekei	Thannürasz, Pauszirisz[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Amonardisz témájú médiaállományokat.

Említései

Neve démotikus írással

Sextus Julius Africanus Chronographiai című művében Amyrteosnak,^[8] Caesareai Eusebius Chroniconjában Amirtaiosnak nevezi^[5] — mindkettő eredeti egyiptomi neve, az Amenirdiszu („Ámon adta őt”) átírásából ered. Mint Africanus, mint Eusebius feljegyzi, hogy hat éven át uralkodott. Az i. e. 3./2. századi Démotikus krónika szerint:

„»Elmúlt a tegnapi nap«. Ez azt jelenti, hogy az első uralkodó, aki az idegenek, azaz a médek után következik, Amyrtaios lesz. Miután az ő idejében a törvényt visszaállították,...Nem következett utána fiának uralma.
»Az első«. Ez azt jelenti, hogy az első, aki a médek után jön. Miután úgy intézkedett, hogy ne (tartsák be) a jogot, keresték azt, ami ő ellene van. Nem engedték, hogy fia kövesse, hanem eltávolították őt még életében.^[9]”

Amonardisz rokonságban állhatott a XXVI. dinasztiával, amely dinasztia uralmának a perzsa megszállás vetett véget i. e. 525-ben. Nagyapja valószínűleg az a Szaiszi Amonardisz volt, aki a líbiai II. Inarosszal, III. Pszammetik fáraó unokájával együtt i. e. 465–463 között felkelést vezetett I. Artakhsaszjá perzsa király perzsa uralkodó egyiptomi szatrapája ellen.^[5] Őt csak arámi és görög nyelvű források említik, a Démotikus krónikában „gyakorlatilag ismeretlen uralkodó”-ként szerepel.^[6] Semmilyen lelet nem maradt utána,^[10] egyiptomi neve is csak a démotikus szövegekből rekonstruálható.^[5][11]

Uralkodása

Amonardisz már i. e. 411-ben felkelést vezetett I. Dárajavaus perzsa király ellen a Nílus-delta nyugati részén, szülővárosa, Szaisz környékén.^[6] A perzsa uralkodó halálát követően, i. e. 404-ben Amonardisz fáraóvá kiáltotta ki magát.^[6] Iszokratész szerint II. Artakhsaszjá röviddel trónra lépése után összehívta seregét Phoeniciában, Abrokomasz vezetésével, és vissza akarta foglalni Egyiptomot, de a fivérével, Ifjabb Kürosszal felmerülő problémák miatt a hadjáratra nem kerülhetett sor, így az egyiptomiaknak elég idejük maradt megszabadulni a perzsa uralomtól. Bár a Nílus-delta nyugati részét i. e. 404-ben már Amonardisz uralta, Elephantinében még i. e. 401-ben is II. Artakhsaszját ismerték el az ország királyának – i. e. 400 szeptemberében azonban már az elephantinéi papiruszokon is Amonardisz 5. éve szerepel dátumként.^[12][13] Az elephantinéi papiruszok arról is tanúskodnak, hogy Felső-Egyiptom i. e. 404–400 között (de talán még i. e. 398-ban is) perzsa irányítás alatt maradt – II. Artakhsaszjá hadseregében, az ifjabb Kürosz ellen i. e. 401-ben folytatott hadjáratában is még voltak egyiptomi csapatok^[14] –, míg a Deltát Amonardisz uralta.

Diodórosz Szikülosz az i. e. 1. században írt Biblioteca historicában beszámol róla (XIV, 35.3–5), hogy egy Pszammetik nevű király — aki alighanem Amonardisszal azonos; a „Pszammetik” talán uralkodói neve lehetett, ami nem maradt fenn^[5][10] — meggyilkolta Tamosz görög tengernagyot, aki Egyiptomban keresett menedéket a lázadó Kürosz leverése után.^[15] Amennyiben így történt, ez Amonardisz kísérlete lehetett arra, hogy kibéküljön a perzsa uralkodóval. ^[5] Amonardisz valószínűleg szövetséget kötött Spártával; a görög városállam gabonáért cserébe katonai segítséget kínált.^[10]

Amonardiszt a mendészi I. Nefaarud győzte le csatában,^[16] majd végezte ki Memphiszben. Az arámi nyelvű Brooklyn 13. papirusz szerint erre i. e. 399 októberében került sor.^[15] Nefaarud ezután követte Amonardiszt a trónon, és az alsó-egyiptomi Mendészbe helyezte a fővárost.^[5]

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Amyrtaeus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

1. Redford = Donald B. Redford: The Oxford encyclopedia of Ancient Egypt, III. kötet, Oxford, University Press, 2001, 623. oldal
2. Hermann Ranke: Die ägyptische Persönennamen. Verlag von J. J. Augustin in Glückstadt, 1935. , p.26
3. Kákosy László. Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Budapest: Osiris (2003). ISBN 963-389-497-2 ISSN 1218-9855, p.222
4. Dr. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott? kormányzott? (Wer regierte wann?, 1992, München); magyar kiadás: Springer Hungarica, Budapest, 1994, fordította: Hulley Orsolya és Pálinkás Mihály, ISBN 963-7775-43-9, 19. oldal
5. Cimmino 2003, p. 385.
6. Clayton 1999, p. 202.
7. Lloyd 2003, p. 377.
8. Chronographiae: The Extant Fragments (angol nyelven). Walter de Gruyter (2007. november 2.). ISBN 9783110194937
9. Ókori keleti történeti chrestomathia., Szerk.: Harmatta János, Budapest: Tankönyvkiadó (1965), 79. oldal
10. Amyrtaeus - Livius (angol nyelven). www.livius.org . (Hozzáférés: 2018. május 5.)
11. Clayton 1999, pp. 201, 203.
12. Sachau, Eduard (1909). "Ein altaramareischer Papyrus aus der Zeit der aegyptischen Koenigs Amyrtaeus", in Florilegium: ou, Recueil de travaux d'érudition dédiés à monsieur le marquis Melchior de Vogüé à l'occasion du quatre-vingtième anniversaire de sa naissance, 18 octobre 1909. Paris: Imprimerie Nationale. pp. 529-538.
13. Cowley, Arthur. Aramaic papyri of the fifth century B.C.. Oxford: Clarendon Press, 129–131. o. (1923)
14. Gaston Maspero: A zsidók ókori története – Asszírok, médek és perzsák tündöklése és bukása. Ford. Fogarassy Albert, szerk. Marczali Henrik. Budapest: Anno Kiadó. 2005. ISBN 963 9066 31 1 , 291. oldal online
15. Kuhrt, Amélie. The Persian Empire: A Corpus of Sources from the Achaemenid Period (angol nyelven). Routledge (2013. április 15.). ISBN 9781136017025
16. Cimmino 2003, p. 388.

Bibliográfia

• Cimmino, Franco (2003). Dizionario delle Dinastie Faraoniche. Milan: Bompiani. ISBN 978-8845255311.
• Clayton, Peter A. (1999). Chronicles of the Pharaohs. London: Thames and Hudson. ISBN 978-0500050743.
• Lemaire, A. (1995). La fin de la première période perse in Égypte et la chronologie judéene vers 400 av. J.-C., Transeuphratène 9, Leuven: Peeters Publishers. pp. 51–61.
• Lloyd, Alan B. (2003). The Late Period, in The Oxford History of Ancient Egypt, edited by Ian Shaw. Oxford: University Press. ISBN 978-0192804587.
• Perdu, O. (2010). Saites and Persians (664—332), in A.B. Lloyd (ed.), A Companion to Ancient Egypt Chichester: Wiley-Blackwell. ISBN 978-1118785140. pp. 140–58 (at pp. 153–7).
• Ray, J.D. (1987). Egypt: Dependence and Independence (425-343 B.C.), in: Achaemenid History I: Sources, Structures, and Syntheses, edited by H. Sancisi-Weerdenburg. Leiden: Nederlands Instituut voor het Nabije Oosten. pp. 79–95.