Alkmaiónidák

Az Alkmaiónidák (ógörögül: Ἀλκμαιωνίδαι) egy nagyhatalmú nemesi család volt az ókori Athénban a Neleidák nemzetségéből, akik a mitológiai Alkmaióntól, Nesztór ükunokájától eredeztetik származásukat.^[1]

Az első jelentős Alkmaiónida Megaklész volt, aki Athén arkhón epónümosza volt az i. e. 7. században. Ő volt a felelős Külón híveinek lemészárlásáért az i. e. 632-ben megkísérelt puccs idején, amikor Külón Pallasz Athéné templomában keresett menedéket. Megaklészt és az őt támogató Alkmaiónidákat miazma átokkal sújtották és száműzték őket a városból. Még a korábban eltemetett Alkmaiónidák maradványait is kiásták és a város határain kívül szórták szét.

Az Alkmaiónidákat i. e. 594-ben engedték vissza a városba, Szolón arkhónsága idején.^[2] Peiszisztratosz türannosza alatt Megaklész a lányát az uralkodóhoz adta, de amikor Peiszisztratosz nem volt hajlandó gyermekeket nemzeni neki, Megaklész száműzte őt. Amikor Peiszisztratosz visszatért és megkezdte harmadik türanosszát i. e. 546-ban, az Alkmaiónidáknak ismét el kellett hagyniuk a poliszt. Hírnevük azonban nem csorbult, Megaklésznek sikerült megházasodnia (második vagy harmadik alkalommal), Kleiszthenész sziküóni türannosz lányát, Agarisztét vette el. Két gyermekük született, Hippokrátész és Kleiszthenész, az athéni demokrácia megreformálója. Hippokrátész lánya szintén Agariszté, Periklész anyja volt.

Ez a Kleiszthenész i. e. 508-ban letaszította az athéni trónról Hippiaszt, Peiszisztratosz fiát. Megvesztegette a delphoi jósdát (amelynek újjáépítésében az Alkmaiónidák segédkeztek száműzetésük idején), hogy segítsen megszerezni a spártaiak támogatását, amely végül sikerült is. Kleiszthenészt eleinte többen ellenezték, akik szerint az átok miatt alkalmatlan volt a város vezetésére, I. Kleomenész spártai királynak pedig rövid időre sikerült újra száműznie. Azonban az athéni polgárok követelték Kleiszthenész visszatérését, ami meg is történt. Ezt követően a hatalomba visszakerült Alkmaiónidák letették az athéni demokrácia alapjait.

A görög–perzsa háborúk idején az Alkmaiónidák állítólag a perzsákkal való szövetségről tárgyaltak annak ellenére, hogy Athén vezette a perzsa invázióval szembeni ellenállást. Periklész és Alkibiádész is az Alkmaiónidákhoz tartozott, amit a korábbi átok felemlegetésével a spártaiak megpróbáltak kihasználni a peloponnészoszi háború idején Periklész hiteltelenítésére. Alkibiádész, miután szentségtöréssel vádolták meg, elődeihez hasonlóan a perzsák szövetségét kereste. Az athéniak peloponnészoszi háborúban elszenvedett veresége után a család a feledés homályába merült.

Családfa

Mivel a családi hagyományok miatt a leszármazottak gyakran elődeik nevét viselték, a családtagokat könnyű összekeverni. A megkülönböztetést könnyítendő, egy részleges családfa következik az Alkmaiónida-család jelentősebb tagjairól. A férfi családtagokat kék, a női családtagokat piros szín jelöli, azokat pedig, akik csupán házasság révén kötődnek a családhoz, fehér szín.

Alkmaión

Megaklész (6. örökös arkhón)

Alkmaión (athéni arkhón) (meghalt i. e. 753-ban)

Megaklész (i. e. 7. század)

Alkmaión

Kleiszthenész (sziküóni türannosz) (i. e. 600-570 körül)

Megaklész

Agariszté (sziküóni)

Kleiszthenész

Hippokratész[3][4]

Koiszüra

Ariphrón

Alkibiadész[5][6]

Megaklész, a Püthói játékok győztese[7]

Megaklész (i. e. 486-ban osztrakizálták)

Agariszté

Xanthipposz

Aksziókosz[8]

Kleiniász

Deinomakhé[9]

III. Hipponikosz

Eurüptolemosz[10]

Periklész

Ariphrón[9]

Alkibiadész

Kleiniász

Kimón

Iszodiké

Paralosz

Xanthipposz

Alkibiadész

III. Kalliász

Alkibiadész[11]

Kleiniász[12]

Jegyzetek

1. Smith, Philip.szerk.: William Smith: Alcmaeonidae, Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology 1. Boston: Little, Brown and Company, 105–106. o. (1867). Hozzáférés ideje: 2010. december 15. Archivált másolat. [2008. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 15.)
2. Ld. Gomme, A Historical Commentary on Athens, on 1.126.12. Megacles' son Alcmaeon held command during the first Sacred War: Plutarch, Solon 11.2.
3. Hérodotosz, vi. 131
4. Pindarosz Püthói ódá-jának széljegyzetei, vii. 17
5. Alkibiadész felmenői pontosan nem ismertek, de anyja révén Alkmeonidának tartják.
6. Démoszthenész, in Mid. p. 561
7. Pindarosz, Püthói Óda vii. 15
8. Platón, Euthüdémosz p. 265
9. Plutarkhosz, Alkibiádész 1
10. Plutarkhosz, Kimón 4
11. Xenophón, Hellénika i. 2. §13
12. Xenophón, Conviv. iv. 12

• Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

Források

Elsődleges források

• Hérodotosz: Történelem
• Pindarosz: Püthói óda
• Platón: Euthüdémosz
• Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok
• Xenophón: Hellénika

Másodlagos források

• Gomme, A. W.. An Historical Commentary on Thucydides (I-V). Oxford University Press (1945–1981) (A. Andrewes and K. J. Dover). ISBN 0-19-814198-X
• Smith, William. Dictionary of Greek and Roman antiquities (1870)