ókori római elégiaköltő From Wikipedia, the free encyclopedia
Tibullus, teljes nevén Albius Tibullus (Gabii, Kr. e. 54 körül[1] – Róma, Kr. e. 19[1]) ókori római elégiaköltő.
| Albius Tibullus | |
 | |
| Lawrence Alma-Tadema: Tibullus Deliánál (1866) | |
| Élete | |
| Született | Kr. e. 54 körül Gabii |
| Elhunyt | Kr. e. 19 (kb. 35 évesen) Róma |
| Nemzetiség | római |
| Szülei | nem ismert nem ismert |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | elégia |
| Irodalmi irányzat | római irodalom |
| Fontosabb művei | Elégiák I–II. kötet |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Albius Tibullus témájú médiaállományokat. | |
Életéről nagyon keveset tudunk: sem születési helye, sem nemzetségneve (nomen gentile) nem ismert pontosan. Valószínűleg római lovag volt, és jelentős vidéki birtokai lehettek, melyeket viszont a Kr. e. 41-es konfiskálások alkalmával Horatiushoz és Vergiliushoz hasonlóan elveszítette birtokait. Tibullus Marcus Valerius Messalla Corvinus köréhez tartozott, mely Gaius Maecenas köre mellett a másik jelentős irodalmi kör volt Rómában.
Tibullus versben köszöntötte patrónusát annak diadalmenete alkalmával, melyet Aquitánia pacifikálásáért tarthatott, valószínűleg Kr. e. 28-ban: Ez egyben forrásul szolgál Tibullus katonai pályafutásához.
Téged meg Messalla, babérkoszorús elefántcsontharcszekeren vonnak tündöklő paripák.
Hogy nem nélkülem ért dicsfény: tarbellusi hegység,
santoni tengerpart erre tanú, s az Arar.
szőkehajú kelták s kékvizű. tiszta Liger
Tibullus Messalla következő útjára azonban már nem mehetett el, mivel Corcyrán megbetegedett:
Nélkülem indultok, Messalla az égei útra:messze a tengereken majd gondoltak-e rám?
Én maradok betegen s idegenben, Corcyra földjén.
Vond még kapzsi halál, vissza sötét kezedet
Tibullus maga beszél arról, hogy elkobozták családi birtokát. Valószínű azonban, hogy Messalla befolyásának, illetve saját katonai szolgálatának köszönhetően kapta vissza birtokai egy részét. Katonai szolgálata leteltét követően életét Róma és vidéki birtoka között megosztva élte. Közvetlenül Vergilius után halt meg.
Tibullus elégiaköltő. Elégián ma elsősorban gyászdalt, szomorú hangvételű verset értünk. A római elégiával szemben azonban nem volt tartalmi megkötés, mindössze disztichonos formában írt költeményt jelent.
Ovidius a Keservekben (Tristia IV.) Cornelius Gallust tekinti az első római elégiaköltőnek,
"A sors nem hagyta Tibullust élni, hogy egykoron én majd a barátja legyek.Ez Gallusnak volt követője, Propertius ennek,
s ebben a sorrendben negyedik vagyok én"
Gallus életéről keveset tudunk: négy kötetnyi elégiát írt szeretőjének Lycorisnak (valódi neve Cytheris). A névadásban mesterét, khalkiszi Euphoriont követte, akinek műveit latinra is átültette. Életművéből sokáig csak egy sort ismertek, a XIX–XX. században azonban Qasr Ibrim-ban egy papirusztöredéken további sorokat találtak tőle. Egy emlékmű felirata szerint római hadvezér is volt, és Augustus tiltása ellenére csapataival átlépte a birodalom határait. A Pax Romana megteremtésére és stabilizálására törekvő Augustus ezt nem engedte, és emiatt Gallus kegyvesztett lett, és elképzelhető, hogy öngyilkosságra kényszerült.
_01.jpg)
Tibullus Ovidius tudósítása szerint a második volt a római elégiaköltők sorában. Ő is a polgárháborúk korában élt, ennek ellenére fennmaradt költeményeiből hiányzik a közélet iránti érdeklődés, Augustus neve például egyszer sem fordul elő. Korának zaklatottsága azonban tükröződik témaválasztásában: a háborúk szörnyűségei, a közvetlen életveszély, valamint a nyugodt vidéki élet, a béke dicséretének szembeállítása jellemzi. Hírhedt kijelentése „büszkébb vagyok szeretőm szépségére, mint arra, hogy római polgár (Civis Romanus) vagyok”jelzi a politikától való elfordulást. Ez azonban ellenkezett az augustusi restauráció által propagált római polgár eszményképével, melynek legfontosabb jellemzője a közügyekben való részvétel, illetve a "nemzeti" büszkeség volt. Az augustusi Pax Romana propagandába azonban jól illeszkedett a béke dicsérete, ezért valószínűleg Tibullus – bár az udvarban nem fogadták – mégis megtűrt költő maradt, ellentétben az előtte alkotó Gallusszal, illetve az ő nyomdokaiba lépő Ovidiusszal.
Kedvelt költői képei közé tartozik saját korának emberiség történetének vaskorként való ábrázolása. Tibullus vágyakozva gondol az egykori aranykorra, mikor nem volt háború, mivel a kovácsok nem kalapáltak kardot az ércből. Nem volt kereskedelem, mivel nem vágtak ki fákat, hogy azokból hajó készüljön és messzi veszélyekre ragadja el a hajósokat. Nem volt mezőgazdaság, mivel minden magától termett, méz folyt a fákról, a nyáj nem kóborolt szét, a földeket nem szabdalták föl határkövek, nem voltak pereskedések. Hasonló aranykor-toposzok figyelhetők meg Ovidius Metamorphoses című művében, illetve a Biblia Édenkert leírásában, és Ézsaiás próféta könyvében.
A vidéki élet középpontjában Tibullusnál az ősi római házi istenek, a Penates és Lares tisztelete áll. Leírásából ismerjük az Ambarvalia-ünnep leírását. E falusi idillben nincs háború, csak "venusi harc". Tibullus a szerelem valamennyi örömét és gyötrelmét megszólaltatja. Kesereg szeretője csapodárságán, és kapzsiságán; átkozza magát, hogy könnyelműen elvált tőle. Az kedves elhunyt húgát próbálja megidézni, hogy járjon közben érdekében szeretőjénél. Máskor pedig örvendezik szerelme beteljesülésén.
A Tibullus neve alatt fennmaradt költeményeket tartalmazó gyűjtemény, a Corpus Tibullianum négy könyvből áll, a III–IV. köteteket azonban csak a hagyomány kapcsolja Tibullushoz, mivel az azokban szereplő költemények nagy részét nem ő írta, a nevéhez kapcsolt művek szerzősége is vitatott. A Corpus felépítése a következő:
Tibullus műveinek legjobb kézirata a Codex Ambrosianusban olvasható. Az ókori szerzők közül Horatius és Ovidius versei (Amores, III. 9.), Suetonius De poetis című, jórészt azóta elveszett műve, illetve egy Porphyrio (Kr. u. 200–250) nevű író írásai tartalmaznak Tibullusról információkat, és valószínűleg ezek és Tibullus saját versei szolgálhattak forrásul a Codex végén található életrajzhoz (Vita Tibulli).
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
