videójáték From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Air Combat[a] 1995-ben megjelent játéktermi stílusú harci repülőgép-szimulációs videójáték, melyet a Namco fejlesztett és jelentetett meg PlayStationre. A cselekményében egy zsoldos légierőt állítanak össze, hogy megakadályozzák, hogy egy terroristaszervezet átvegye a kitalált Usea nevű ország kormányak feletti irányítását. A játékosok egy repülőgépet irányítanak, és egy sor küldetést kell teljesíteniük, amelyek céljai az ellenséges alakzatok megsemmisítésétől kezdve egy adott célpont ellenséges tűzzel szembeni védelméig terjednek. A küldetések teljesítéséért pénz jár, melyet új repülőgépek vásárlására lehet felhasználni, melyek mindegyike eltérő fegyverekkel és erősségekkel rendelkezik.
Air Combat | |
Fejlesztő | Namco |
Kiadó | |
Producer | Mizuno Kazumi |
Tervező | Kató Maszanori |
Sorozat | Ace Combat |
Platformok | PlayStation, mobiltelefonok |
Kiadási dátum | |
Műfaj | harcirepülőgép-szimuláció |
Játékmódok | Egy- és többjátékos |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az Air Combat az 1993-ban megjelent azonos című játéktermi játékon alapul, amely a Namco System 21 hardveren fut. Kató Maszanori és Mizuno Kazumi Namco-alkalmazottak lettek megbízva a játék átírásával az akkor újdonságnak számító PlayStationre, azonban miután ráeszméltek, hogy a konzol hardvere nem elég erős a játéktermi verzió játékmenetének megfelelő megjelenítéséhez, úgy döntöttek, hogy egy teljesen új játékot készítenek. Az Air Combatból 2,23 millió példányt szállítottak le világszerte és később a Sony The Best csökkentett árú termékvonalának tagjaként is újra kiadták. A kritikusok örömüket lelték a játék játéktermi-szerű játékmenetében, realizmusában és filmszerű megközelítésében, azonban többen kritizálták az átlagon aluli grafikáját és prezentációját. A játékból Ace Combat címen franchise született, melyből számos folytatás, spin-off és más médiaformák is készültek.
Az Air Combat harcirepülőgépszimulációs-videójáték egy játéktermi-szerű formátumban.[1] A cselekményben egy terrorista szervezet meglepetésszerű katonai puccsot hajt végre a szövetséges nemzetek, konkrétan Usea fiktív országa ellen. A világszerte elkövetett támadásokra válaszul egy zsoldos légierőt állítanak össze, hogy megakadályozzák, hogy a terrorszervezet átvegye az irányítást a kormány felett.[2][3]
A játékos a tizenhat irányítható repülőgép,[3] köztük olyan modellek, mint az F–4 Phantom, a Szu–27 Flanker vagy az F–117 Nighthawk egyikét vezérli,[4] és a játék tizenhét szintjének mindegyikét teljesítenie kell, melyek során különböző küldetési célokat kell vérehajatnia.[2] A küldetések az ellenséges osztagok megsemmisítésétől, egy szövetséges bázis ellenséges tűzzel szembeni védelmétől egy hatalmas csatahajó elpusztításáig terjednek.[2] A küldetések teljesítéséért a játékos pénzt kap, amiből új repülőgépeket vásárolhat a saját személyes hangárjába.[2] Extra pénzt lehet keresni az opcionális, „nem célpont” egységek elpusztításával is.[2]
A játék negyedik küldetésétől kezdve egy szárnysegédet is be lehet vetni, aki segít megvédeni a játékost és harcol mellette.[2] További szárnysegédeket is fel lehet bérelni a harcok során szerzett pénzzel.[2] A játék lineáris formátumban halad előre.[2] A fő egyjátékos kampány mellett van egy osztott képernyős többjátékos deathmatch mód is, ahol két játékos próbálja meg a lehető leggyorsabban elpusztítani egymást.[2] A játékosok új repülőgépeket és különleges minijátékokat is feloldhatnak, ha a játék különböző pontjain meghatározott célokat teljesítenek.[2] A játékosok az első és a harmadik személyű kameraállások között is válthatnak.[2]
Az Air Combatot Kató Maszanori Namco-játéktervező és Mizuno Kazumi -producer alkotta meg. A cég vezetői megbízták őket, hogy készítsék el az Air Combat című játéktermi játék otthoni változatát az akkor új PlayStation konzolra.[5] Az játéktermi játék 1993-ban jelent meg a Namco poligonalapú System 21 hardverére, és hírhedt volt a háromdimenziós grafikája és technológiai képességei miatt.[6][7] Az otthoni átirat fejlesztésének korai szakaszában problémák merültek fel, mivel a vállalat alkalmazottai nem hitték, hogy a PlayStation hardvere elég erős ahhoz, hogy megfelelően megjelenítse a játéktermi verzió játékmenetét.[5] Ebben az időben a Namco elsősorban az olyan játéktermi játékok átiratainak fejlesztésére összpontosított, mint a Ridge Racer és a Cyber Sled, amelyek gyakran kizárólag a PlayStation-kiadásban szereplő tartalmakat is tartalmaztak.[8] A csapat úgy gondolta, hogy a konzol-exkluzív funkciók nagyobb ösztönzést adnának a vásárlóknak a játék megvásárlására, ezért úgy döntöttek, hogy elvetik az egyszerű portolást, és helyette egy új játékot készítenek, amely a játéktermi játék alapmechanikáján alapul.[5][8] Higasijama Aszahi projektvezető úgy vélte, hogy a PlayStation erősebb hardvere nagyobb potenciált adhat a játéknak és teret biztosíthat a bővítésre.[5]
Az Air Combat 1995. június 30-án jelent meg Japánban Ace Combat címmel.[9] Észak-Amerikában szeptember 9-én a konzol egyik nyitócímeként jelent meg,[10] ezt október 13-án követte az európai megjelenés a Sony Computer Entertainment Europe jóvoltából.[11] A játékot 1996. augusztus 9-én a Sony The Best csökkentett árú termékvonalának tagjaként újra megjelentették Japánban.[3] 2005. augusztus 25-én az EZweb tartalomszolgáltatón keresztül megjelent egy japán mobiltelefonos verzió.[12]
Az Air Combat kereskedelmi sikernek bizonyult. Japánban a megjelenésének hetében több, mint 246 000 példányt adtak el a játékból, illetve összesen közel 600 000-et.[20] 2008-ig 2,23 millió példányt szállítottak le a játékból, ezzel a sorozat második legkelendőbb játéka volt az Ace Combat: Distant Thunder után.[21] A Famicú odaítélte a játéknak az „ezüst hírességek csarnoka” díját,[14] míg az Electronic Gaming Monthly az „1995-ös év legjobb repülőgép-szimulátora” díját.[22]
A kritikusok elsősorban a játékmenetet emelték ki, szerintük a játék addiktív, játéktermi jellegű. Nick Rox a GameFan magazinban a játékot „messze a legjobb repülőgép-szimulátornak” nevezte.[15] Az IGN szerkesztői kedvezően hasonlították a játékot Warhawkhoz, és dicsérték az akciódús játékmenetét,[16] mint ahogyan Michael House az AllGame hasábjain vagy a Coming Soon egyik szerkesztője is.[13][19] House-nak szintén tetszett a játék addiktivitása és hosszú élettartama.[13] A Famicú négy elemzője szerint az Air Combat szórakoztató, változatos és akciódús, azonban szerintük további pályák a hasznára válhattak volna.[14] Több kritikus szerint is lassan és unalmasan indul a játék, de egy idő után egyre szórakoztatóbb lesz; a GamePro azt írta, hogy „a türelmes játékosok fokozatosan belemerülhetnek a lebilincselő játékmenetbe”.[1] A Next Generation stábja egy rövid 1997-ben megjelent elemzésben azt írta, hogy a játék más játékokhoz képest nem tartotta magát jól, megjegyezték, hogy az ugyan kielégítő minőségű repülőgép-szimulátor, azonban nem olyan szórakoztató, mint a riválisai.[17] Az irányítást szintén dicsérték, a Coming Soon és a Famicú is azt írta, hogy az az egyik legvalósághűbb konzolos repülőgép-szimulátorrá tette.[14][19] Az Air Combatot a filmszerű átvezető jelenetei,[14][19] a valósághű hangeffektjei,[13][15][16][19] valamint a feloldható elemek mennyisége miatt is dicsérték.[14]
A kritikusok az Air Combat grafikáját és prezentációját átlagon alulinak tekintették.[16] House értetlenül állt a dolog előtt, mivel a Namco más akkori PlayStation-játékai nagy felbontású grafikával rendelkeztek.[13] Az IGN szerint a grafika, amelyet az állandó villódzás miatt kritizáltak, a játék leggyengébb pontja volt a gyenge prezentáció mellett.[16] Air Hendrix a GamePro hasábjain szintén krizálta az unalmas és nem túl vonzó képi világot.[1] Ezzel szemben a GameFan és a Coming Soon dicsérte ezeket a valósághűségük és a részletességük miatt.[15][19] A Famicú az IGN-hez hasonlóan megjegyezte, hogy a grafika a játék mélypontja, azzal érvelve, hogy a játéktermi elődje, az Air Combat 22 sokkal jobb látványvilággal rendelkezett.[14] A kritikusoknak tetszett a játék küldetéseinek változatossága, hogy a későbbi pályák nem a korábbiak egyszerű ismétlése.[15][19] Az AllGame és a Famicú is külön kiemelte, hogy ez sokat hozzátesz a játék újrajátszhatósági faktorához.[13][14] Hendrix úgy vélte, hogy a pályák ugyan viszonylag kifinomultak, azonban a korai pályákat túl unalmasnak nevezte.[1] A játék zenei anyaga is kritikai elismerésben részesült,[15] House azt a játék egyik legjobb pontjának nevezte.[13]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.