Zsitkovszky Béla által 1901-ben rendezett első magyar film From Wikipedia, the free encyclopedia
A táncz [1] 1901-ben készült, fekete-fehér magyar némafilm, amely az Uránia Tudományos Színház egyik előadásának mozgóképes illusztrációjaként született. Ez volt az első tudatosan rendezett, dramatizált jeleneteket tartalmazó magyar filmalkotás. A mozgókép nem maradt fenn, csak a korabeli sajtóban megjelent képek ismertek, valamint azok az állófotók, melyekből képeslap-sorozatokat is nyomtattak.
| A táncz | |
| 1901-es magyar némafilm | |
 | |
| Rendező | Zsitkovszky Béla |
| Műfaj | némafilm |
| Forgatókönyvíró | Pekár Gyula |
| Főszerepben | |
| Zene | Kern Aurél |
| Operatőr | Zsitkovszky Béla |
| Gyártás | |
| Gyártó | Uránia Ismeretterjesztő Társaság |
| Ország |  Magyar Királyság |
| Nyelv |
|
| Forgalmazás | |
| Bemutató | 1901. április 30. (Magyar Királyság) |
| További információk | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz A táncz témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Pekár Gyula ötlete alapján, Zsitkovszky Béla által forgatott huszonnégy 1-2 perces ún. „kinematogramot” 1901. április 30-án mutatták be.[2][3]
A film bemutatójára emlékezve, 2018 óta április 30-án tartják A magyar film napját.[4]
Pekár Gyula író 1899-ben tért vissza spanyolországi útjáról és megírta úti benyomásait. Az élménybeszámoló láttán Molnár Viktor közoktatási államtitkár, az éppen akkor megalapított Uránia Tudományos Színház vezetője felkérte őt, készítsen újszerű vetített képes ismeretterjesztő előadásokat külföldi tapasztalatairól. Pekár megírta a szövegkönyvet, s Zsitkovszky Béla fotográfus, az Uránia vetítőgépésze segítségével a Spanyolországból magával hozott fényképekből diasorozatot készített hozzá. Mivel Párizsban látta a Pathé fivérek bikaviadalról készített filmfelvételeit, beszerzett néhány kópiát, amiket ugyancsak felhasznált az előadáshoz.[5] A mozgóképes illusztrációkkal bemutatott Spanyolország hatalmas sikert aratott, így azt további tíz előadás követhette.[6]
A sorozat harmadik előadása A táncz címet viselte, amelyben Pekár a tánc történetét mutatta be az ókortól a 20. századig, és aminek kultúrtörténeti anyagát Kern Aurél zenetörténésszel együtt állította össze. Zsitkovszkyval úgy döntöttek, hogy ezt az előadást is „mozifényképekkel” illusztrálják, ám ezúttal magyar alkotással.[5] Zsitkovszky egy vetítőgépet alakított át filmfelvevőgéppé, azzal forgatta az első felvételeket az Uránia épületének tetőteraszán. A jelenetek elkészítésében nagy lelkesedéssel vett részt a Nemzeti Színház művészgárdája, valamint a gróf Keglevich István operaházi intendáns közreműködésével „kölcsön kapott” 36 táncos. A táncok betanításában és a felvételeknél közreműködött az opera balettmestere, Cesare Smeraldi is, aki azonban a filmkészítésnek nem nagyon örült, s kijelentette: „Ich will nicht tanzen! Mein Bild soll man erst nach meinem Tode sehen!”[7] Ugyancsak közreműködők között volt az Uránia Színház zenekara, Neszmélyi (Nezer) Izsó karnagy vezetésével, valamint Radics Béla és zenekara, Lányi Géza (cimbalom), Vidosfalvy Gyula (hegedű), Zsivnyi József (hegedű).[8][9]
Az első felvétel, amelyet leforgattak, Márkus Emília Salome-tánca volt, amit Blaha Lujza és Kiss Mihály csárdásjelenete követett, kétféleképpen.[5]
Zsitkovszky Béla, aki az Uránia emeletén rendezte be az első magyar filmlaboratóriumot háromfős személyzettel (ő és két segítőtársa), huszonnégy 1-2 perces „kinematogrammot” készített. Ő maga rendezte a jeleneteket és az operatőri munkát is végezte.[10]
A forgatást egy baleset késleltette: 1901. április 3-án este a szalagok laborálása közben egy izzólámpa felrobbant, lángba borítva a celluloidszalagokat, megsemmisítve minden addig elkészült felvételt.[11] A filmekben, valamint a labor- és filmtechnikai eszközökben jelentős, mintegy 40 000 korona kár keletkezett.[12] A színház vezetősége gyűjtést indított, hogy a közönség közadakozásának és a közreműködők áldozatkészségének köszönhetően megmenthessék az első magyar film ügyét.[12] Megfeszített munkával újra leforgatták a felvételeket, és az előadást a tervezett időpontban, 1901. április 30-án megtarthatták.[3]
A premieren azonban két felvétel nem szerepelt: Blaha Lujza tánca, aminek április végére tervezett újrafelvételét a rossz idő miatt el kellett halasztani, valamint Fedák Sári japán tánca. Mindkét jelenetet májusban forgatták újra, s csak akkor illesztették a filmbe.[9]
Mivel a pozitív kópiáknak viszonylag kis filmkockái voltak, azokról nem lehetett jó képeket nagyítani, az Uránia vezetősége állófotóst is rendelt a forgatásra, aki elkészítette a maga külön képeit. Ezekből közölt felvételeket a korabeli sajtó, s készítettek reklám és kereskedelmi célból képeslapokat. E képek egyikén a standfotós még a képkockába belógó szerzőt, Pekár Gyulát is megörökítette a szatirikus csárdás-képen. Ma e felvétlek alapján, valamint Pekár szövegkönyvéből és a korabeli plakátokból alkothatunk fogalmat az elveszett filmről.[13]
A Pekár személyes felolvasásával együtt körülbelül két órás előadás az Urániában 136 alkalommal került színre, majd vidékre és külföldre, így Párizsba is eljutott.[9] Az első magyar mozgóképek azonban elvesztek, ez ideig egyetlen kópia sem került elő, így tartalma csak a film állófotói, néhány plakát és Pekár Gyula könyv alakban is megjelent előadása alapján rekonstruálható.
Az előadás a megszokott színházi felosztás szerint három felvonásból állt:
Az ókori (görög mitológia, asszír, óegyiptomi, zsidó, római, őskeresztény stb.), valamint a középkori táncokat mutattak be szcenírozott formában, mintha Peter Paul Rubens, vagy Arnold Böcklin illusztrációul felhasznált festményei elevenedtek volna meg.[14][9] Felhasznált mozgóképek:
A tánc aranykorával, a 16.–18. századdal foglalkozott, s alapvetően olasz, spanyol és francia táncokat mutatott be aszerint, hogy Franciaország királyának éppen milyen nemzetiségű volt a felesége. Filmbetétek:
Az utolsó felvonás a 19. századi, illetve kortárs táncokra koncentrált, amikor a német táncok, a keringő népies elődje, a Schleife és a Ländler kerül előtérbe, majd a nagy mazurka, melyet más etnikumok táncai, a japán, jávai, néger, spanyol, szláv, valamint magyar táncok követnek. Felhasznált mozgóképek:
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
