kisbolygó From Wikipedia, the free encyclopedia
A 4 Vesta (a latin Vesta szóból) a második legnehezebb objektum a kisbolygóövben, 530 km-es átlagos átmérővel. Az egész kisbolygóöv tömegének 9%-át foglalja magába. Becsapódások miatt tömegének körülbelül 1%-át veszítette el az utóbbi egymilliárd évben. Ezen becsapódásokból keletkezett HED meteoritok több alkalommal is csapódtak már a Földbe, így gazdag információforrásként szolgálva a kisbolygóról.[8] Vesta a legfényesebb aszteroida, és a Naptól való legnagyobb távolsága nem sokkal több, mint a Ceres legkisebb távolsága.[9]
.svg){kind=small} 4 Vesta | |
 | |
| A Dawn űrszonda képe a Vestáról, 2011. július 17. | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | Heinrich Wilhelm Olbers |
| Felfedezés ideje | 1807. március 29. |
| Felfedezés helye | Bréma |
| Névadó | Vesta |
| Ideiglenes név | A807 FA |
| Kisbolygókategória | kisbolygóöv (Vesta-család) |
| Pályaadatok | |
| Epocha | September 13, 2023 |
| Aphélium távolsága | 384,72 Gm (2,572 CsE) |
| Perihélium távolsága | 321,82 Gm (2,151 CsE) |
| Fél nagytengely | 353,268 Gm (2,361 CsE) |
| Pálya excentricitása | 0,08902 |
| Orbitális periódus | 1325,46 d (3,63 a) |
| Átl. pályamenti sebesség | 19,34 km/s |
| Közepes anomália | 205,652° |
| Inklináció | 7,133° |
| Felszálló csomó hossza | 103,926° |
| Perihélium szöge | 150,297° |
| Központi égitest | Nap |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Méret | 578×560×458 km[1] |
| Átlagos átmérő | 525,4 km |
| Tömeg | 2,7×1020 kg[2] |
| Átlagos sűrűség | 3,4 g/cm³ |
| Felszíni gravitáció | 0,22 m/s² |
| Szökési sebesség | 0,35 km/s |
| Forgási periódus | 0,2226 d[3] |
| Albedó | 0,423 (mértani)[4] |
| Felszíni hőmérséklet | min: 85 K (-188° C) max: 255 K (-18 °C)[5] |
| Színkép típusa | V típusú kisbolygó[6] |
| Látszólagos fényesség | 5,1[7]-től 8,48-ig |
| Abszolút fényesség | 3,20[4] |
| Látszólagos méret | 0,64"-től 0,20"-ig |
 A Wikimédia Commons tartalmaz 4 Vesta témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A NASA Dawn űrszondája 2011. július 16-án egyéves kutatóprogram keretében pályára állt a Vesta körül. A Vesta felszínén található a Rheasilvia kráter, aminek központi csúcsa a legmagasabb hegycsúcs a Naprendszerben.
A Vestát Heinrich Wilhelm Olbers német csillagász fedezte fel 1807. március 29-én. Az elnevezés jogát átadta Carl Friedrich Gauss matematikus számára, aki az otthon és a tűzhely római istennője, Vesta után nevezte el.
A Vesta 1807-es felfedezése után 38 évig nem találtak újabb kisbolygót. Azon idő alatt, míg csupán négy volt ismeretes, mindegyik bolygóként számított, és saját szimbólumuk is volt. A Vestát egy stilizált tűzhely (.svg){kind=small}
) szimbolizálta. Ez egy régi .svg){kind=small}
változat egyszerűsített változata. Gauss eredeti verziója a .svg){kind=small}
.
A Vesta a második legnagyobb égitest a kisbolygóövben. Alakja nagyon közel áll a gravitáció által kialakított lapított gömb alakhoz,[10] de a sarknál található homorú és kidudorodó rész miatt nem kaphatott törpebolygó címet az IAU Resolution XXVI 5 alapján.
A 4 Vesta visszavert színképére jellemző a 0,95 mikrométer hullámhosszon észlelhető nagy elnyelési vonal, melyet a bazaltok piroxénjének vastartalma okoz. Már az 1970-es években e színképvonal alapján sejtették a HED meteoritok és a Vesta kisbolygó közötti alapvető kapcsolatot. Később azt is felismerték, hogy számos kisbolygónak a színképe (s ezek közül többnek a pályaelemei is) a Vesta kisbolygóéra hasonlítanak. A pályaelemek hasonlóságát az excentricitásban, az inklinációban és a fél nagytengelyben (2,50 CsE) találjuk. Ezeket a kisbolygókat színképük alapján V-típusú kisbolygóknak nevezték el. A pályahasonlóságok alapján arra következtettek, hogy a V típusú kisbolygók egy Vesta kisbolygócsaládot alkotnak. E kisbolygócsalád tagjai az egykor még nagyobb méretű Vesta kéregdarabjai lehettek, amiket ütközések szakíthattak le a kisbolygóról. A Dawn űrszonda felvételei alapján föltárul majd a Vesta kisbolygó felszíni fejlődéstörténete.
A Dawn űrszonda felvételei 2011-ben megérkeztek. A kisbolygó felszíne idős kráterekkel telehintett felületekkel van borítva. Fiatalabbak azok a tartományok, melyeket az egyenlítővel közel párhuzamosan "végiggördülő" testek szántottak a Vesta felszínére.
A kisbolygó déli sarkánál található az 500 kilométer széles Rheasilvia kráter, aminek közepében található meg a Naprendszer legmagasabb hegycsúcsa.
A Vesta kisbolygó anyagáról a meteoritika és a színképvizsgálatok nyújtottak tájékoztatást. A meteoritok egy csoportja, a bazaltos akondritok magmás szövetűek. Ennek alapján arra következtettek, hogy ezek a meteoritok egy olyan kis égitestről származhatnak, amely elég nagy volt ahhoz, hogy magmás differenciálódás játszódjék le rajta. A kis égitest eredetileg kondritos lehetett. Miután fölmelegedett, anyaga részlegesen megolvadt és előbb a vastartalmú komponensek különültek el, majd a bazaltos magmák váltak ki a kondritos köpeny anyagából. A bazaltok részben a felszín alatt kis mélységben szilárdultak meg és a felszín közelében kristályosodtak (kumulátos eukritok), részben nagy mélységben kristályosodtak (diogenitek és olivin-diogenitek), részben a felszínre ömlöttek (eukritok). E három meteorit-típust HED meteoritoknak is nevezik. A HED meteoritok színképe hasonlít a 4 Vesta kisbolygó színképéhez és ennek alapján tekintették a HED meteoritokat a Vesta kisbolygó anyagának.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
