1964-es Eurovíziós Dalfesztivál

Az 1964-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a kilencedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Dánia fővárosa, Koppenhága adott otthont. A helyszín a koppenhágai Tivolis Koncertsal volt.

1964-es Eurovíziós Dalfesztivál
Tivolis Koncertsal, Koppenhága, Dánia
Döntő	1964. március 21.
Műsorvezető	Lotte Wæver
Rendező csatorna	DR
Győztes dal	Gigliola Cinquetti (Non ho l’età)
Magyar versenyző	—
Szavazási rendszer	Mindegyik országnak 10 zsűritagja volt, akik tetszőlegesen elosztottak 3 pontot a dalok között. A pontokat összeadták, és az összesített lista első három helyezettje kapott 5, 3 és 1 pontot. Ha csak egy dalra szavazott az összes zsűritag, akkor az 9 pontot kapott, ha csak kettőre, akkor azok 6 és 3 pontot kaptak.
Indulók száma	16
Először részt vevő országok	Portugália
Visszatérő országok	—
Visszalépő országok	Svédország
Nulla pontos dal	Jugoszlávia Németország Portugália Svájc
Meghívott előadók	Koppenhágai balett
Előző Következő ◄1963 1965►
Sablon Wikidata Segítség

A résztvevők

Az először versenyző Portugália lett az első ország, amelyik pont nélkül maradt az első részvételén. (1994-ben Litvánia lett a második ország, amelyik nulla pontot kapott a debütálásán.)

Svédország nem vett részt, mert az énekeseik bojkottálták a versenyt. A svéd tévé ennek ellenére közvetítette a versenyt, és a következő évben már újból küldött versenyzőt.

A svájci énekesnő, Anita Traversi másodszor vett részt a versenyen, ám ezúttal pont nélkül zárt.

A német dal, a Man gewöhnt sich so schnell an das Schöne egy rekordot tudhatott magáénak egészen 2024-ig: a leghosszabb dalcím volt a dalverseny történetében, 2024-ben ezt a rekordot azonban megdöntötte Észtország (Nendest) narkootikumidest ei tea me (küll) midagi című dala. A sok betű ellenére a pontok száma nulla maradt.

Hollandia volt az első ország, melyet egy nem európai származású énekes képviselt, az indonéz származású Anneke Groenloh személyében.

Érdekesség, hogy először fordult elő, hogy egy énekes – a francia Rachel – csak a keresztneve feltüntetésével versenyzett.

A verseny

Az 1956-os mellett ez az egyetlen verseny, melyről nem maradt fenn videófelvétel, csak hangfelvétel. Ennek oka, hogy a '70-es években a dán televízió épületében történt tűzeset során megsemmisült a felvétel. Csak a nyitány egy részlete, valamint a győztes dal előadásának egy részlete maradt fenn.

Először történt meg, hogy valaki a közönség soraiból megzavarta a versenyt: a belga dal előtt egy politikai tüntető szaladt a színpadra, kezében egy "Bojkottáljátok Francót és Salazart!" feliratú transzparenssel. Ezalatt a tévénézőknek a pontozótáblát mutatták. Miután a tüntető férfit elvezették, folytatódott a verseny.^[1] A második alkalom, hogy megzavarták a versenyt, 2010-ben történt meg, amikor a spanyol produkció közben Jimmy Jump a színpadra futott. A harmadik alkalom, hogy megzavarták a versenyt, a 2017-es Eurovíziós Dalfesztivál döntőjében történt, amikor az előző évi győztes Jamala produkciója közben egy ukrán férfi ausztrál zászlóval felfutott a színpadra és letolta a nadrágját.

A későbbi győztes olasz dal szokatlanul nagy ovációt kapott. Az énekesnőt, Gigliola Cinquettit egyedülálló módon visszatapsolta a közönség, hogy még egyszer meghajoljon.

A szavazás

Ismét módosítottak a szavazás menetén. Az egyes országok 10-10 zsűritaggal rendelkeztek, akik tetszőlegesen osztottak szét három pontot a dalok között. Ezután összeadták a pontokat, és az összesített lista első három helyezettje kapott 5, 3 és 1 pontot. Amennyiben csak egy dalra szavazott az összes zsűritag, akkor az 9 pontot kapott, ha csak kettőre, akkor azok 6 és 3 pontot kaptak.

A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően zajlott: Luxemburg volt az első szavazó, és Spanyolország az utolsó. Az olasz dal rögtön az első ország zsűrije után az élre állt, és előnyét végig megőrizve zárt az élen. A norvég, a dán és a spanyol zsűri kivételével mindegyik zsűritől kapott pontot, és összesen nyolc zsűritől gyűjtötte be a maximális öt pontot.

A szavazás ismételt módosítása ellenére sorozatban harmadik alkalommal négy ország dala maradt pont nélkül: ezúttal Jugoszlávia, Németország, Portugália és Svájc. Mind a négy ország először végzett nulla ponton. Portugáliának ez volt az első részvétele is egyben.

A szavazás során Olaszország óriási fölénnyel győzött, majdnem háromszor annyi pontot kapott, mint a második helyezett brit énekes. Ez a dalverseny történetének legnagyobb relatív különbségű győzelme.

Eredmények

#	Ország	Nyelv	Előadó	Dal	Magyar fordítás	Helyezés	Pontszám
01	Luxemburg	francia	Hugues Aufray	Dès que le printemps revient	Amikor visszatér a tavasz	4.	14
02	Hollandia	holland	Anneke Grönloh	Jij bent mijn leven	Te vagy az életem	10.	2
03	Norvégia	norvég	Arne Bendiksen	Spiral	Spirális	8.	6
04	Dánia	dán	Bjørn Tidmand	Sangen om dig	Egy dal rólad	9.	4
05	Finnország	finn	Lasse Mårtenson	Laiskotellen	Semmittevés	7.	9
06	Ausztria	német	Udo Jürgens	Warum nur, warum?	Miért, csak miért?	6.	11
07	Franciaország	francia	Rachel	Le chant de Mallory	Mallory dala	4.	14
08	Egyesült Királyság	angol	Matt Monro	I Love the Little Things	Szeretem a kis dolgokat	2.	17
09	Németország	német	Nora Nova	Man gewöhnt sich so schnell an das Schöne	Milyen gyorsan hozzászokunk a szép dolgokhoz	13.	0
10	Monaco	francia	Romuald	Où sont-elles passées?	Hová mentek ők?	3.	15
11	Portugália	portugál	António Calvário	Oração	Imádság	13.	0
12	Olaszország	olasz	Gigliola Cinquetti	Non ho l’età	Nem vagyok elég idős	1.	49
13	Jugoszlávia	szerbhorvát	Sabahudin Kurt	Život je sklopio krug	Az élet körbeért	13.	0
14	Svájc	olasz	Anita Traversi	I miei pensieri	A gondolataim	13.	0
15	Belgium	francia	Robert Cogoi	Près de ma rivière	A folyóm közelében	10.	2
16	Spanyolország	spanyol	Tim, Nelly & Tony	Caracola	Kagyló	12.	1

Ponttáblázat

	Zsűrik
	Össz
Luxemburg	14		3					3		5			3
Hollandia	2				1				1
Norvégia	6				5	1
Dánia	4			1													3
Finnország	9			3	3				3
Ausztria	11												5			1	5
Franciaország	14	1					3				5	3		1			1
Egyesült Királyság	17		1	5		3	1	1		1					5
Németország	0
Monaco	15	3						5						3	1	3
Portugália	0
Olaszország	49	5	5			5	5		5	3	3	5		5	3	5
Jugoszlávia	0
Svájc	0
Belgium	2										1	1
Spanyolország	1												1

Visszatérő előadók

Előadó	Ország	Előző év(ek)
Anita Traversi	Svájc	1960

A szavazás és a nemzetközi közvetítések

Pontbejelentők

Luxemburg – ismeretlen  Hollandia – Pim Jacobs  Norvégia – Sverre Christophersen  Dánia – Pedro Biker  Finnország – Poppe Berg  Ausztria – Ernst Grissemann  Franciaország – Claude Darget  Egyesült Királyság – Desmond Carrington

Németország – Lia Wöhr  Monaco – ismeretlen  Portugália – Maria Manuela Furtado  Olaszország – Rosanna Vaudetti  Jugoszlávia – ismeretlen  Svájc – Alexandre Burger  Belgium – André Hagon  Spanyolország – ismeretlen

Kommentátorok

  Országok, melyek nem vettek részt

Ország	Kommentátor	Közvetítés
		Ausztria	Emil Kollpacher	ORF
Belgium	Paule Herreman (franciául)	RTB
	Herman Verelst (hollandul)	BRT
Dánia	Nem volt kommentátor!	DR TV
Egyesült Királyság	David Jacobs (televízió)	BBC TV
	Tom Sloan (rádió)	BBC Light Programme
Finnország	Aarno Walli	Suomen Televisio
Franciaország	Robert Beauvais	Première chaîne de la RTF
Hollandia	Ageeth Scherphuis	NTS
Jugoszlávia	Miloje Orlović	Televizija Beograd
	Gordana Bonetti	Televizija Zagreb
	Tomaž Terček	Televizija Ljubljana
Luxemburg	Jacques Navadic	Télé-Luxembourg
Monaco	Robert Beauvais	Télé Monte-Carlo
Németország	Hermann Rockmann	Deutsches Fernsehen
Norvégia	Odd Grythe	NRK
Olaszország	Renato Tagliani	Programma Nazionale
Portugália	Gomes Ferreira	RTP
Spanyolország	Federico Gallo	TVE
Svájc	Theodor Haller (németül)	TV DRS
	Georges Hardy (franciául)	TSR
	Giovanni Bertini (olaszul)	TSI
Svédország	Sven Lindahl	Sveriges TV

Térkép

  Részt vevő országok

  Országok, melyek korábban részt vettek, de ebben az évben nem