1960-as dél-afrikai népszavazás

Dél-Afrikában 1960. október 5-én népszavazást tartottak a köztársasággá válásról. A nagyrészt afrikánerek által támogatott Nemzeti Párt, amely 1948-ban került hatalomra, nyíltan köztársaságpárti volt, valamint II. Erzsébetet, mint Dél-Afrika királynőjét a brit imperializmus egyik eltávolítandó maradványának tekintette. Az éveken át húzódó vitázások után végül Hendrik Verowerd a néhai Hans Strijdom kormányának segítségével a Parlamentben elfogadtatott egy javaslatot a referendum megtartásáról, mely 1960. október 5-én volt esedékes. Szűk többséggel, de a köztársaságpárti tábor nyert, mindazonáltal az ország köztársasággá válása csak háromnegyed évvel később, 1961. május 31-én történhetett meg.^[1][2][3]

1960-as dél-afrikai népszavazás
Kezdeményező	Hendrik Verwoerd, és Dél-Afrika kormánya
Dátum	1960. október 5.
Afrikaans: Is u ten gunste van 'n Republiek vir die Unie? (Támogatja-e Ön a köztársaságot az Unió helyett?)
Eredmények
Választójogosult	1 800 426 fő
Szavazatok	1 634 240 (100%) db
érvényes szavazat	1 626 336 (99,52%) db
érvénytelen szavazat	7 904 (0,48%) db
Igen szavazat	850 458 (52,29%) db
Nem szavazat	775 878 (47,71%) db
Igen   Nem

Háttere

A Die Transvaler címlapja, az "igen" szavazat győzelmét hirdetve

Afrikáner republikanizmus

A két búr köztársaság, a Dél-Afrika Köztársasága (más néven Transvaal) és Oranje Szabadállam veresége ellenére a köztársasági hangulat továbbra is erős maradt a Dél-afrikai Unióban az afrikánerek körében. D. F. Malan szakított J. B. M. Hertzog miniszterelnök Nemzeti Pártjával, amikor az egyesült Jan Smuts Dél-afrikai Pártjával, és megalakította a Gesuiwerde Nasionale Party-t ("Megtisztított Nemzeti Pártot"), amely egy afrikáner irányítás alatt álló dél-afrikai köztársaságot kívánt létrehozni. Ezt támogatta a titkos Afrikaner Broederbond szervezet, amelynek elnöke, L. J. du Plessis kijelentette:^[4]

A nemzeti kultúra és a nemzeti jólét nem bontakozhat ki teljesen, ha Dél-Afrika népe alkotmányosan nem szakít meg minden külföldi köteléket. A kulturális és gazdasági igények után az afrikánereknek népünk alkotmányos szükségleteinek kell szentelniük a figyelmet. Ehhez a célhoz hozzá kell adni egy teljes mértékben független, valódi "afrikaans" kormányformát Dél-Afrikában... egy olyan kormányzati formát, amely saját államfőnkben, csont a csontunkból, hús a húsunkból inspirál bennünket ellenállhatatlan egység és erő elérésére.^[5]

1940-ben Malan Hertzoggal együtt megalapította a Herenigde Nasionale Party-t (vagy "Újraegyesített Nemzeti Párt"), amely vállalta, hogy harcolni fog egy "szabad független köztársaságért, amely elválasztja Dél-Afrikát a brit koronától és a Birodalomtól", és "lépésről lépésre eltávolít minden olyan anomáliát, amely akadályozza nemzeti szabadságunk kiteljesedését."^[6]

Hendrik Verwoerd, a Die Transvaler szerkesztője, majd Dél-Afrika miniszterelnöke 1958 és 1966 között

Még abban az évben a Broederbond által kinevezett bizottság összeült, hogy kidolgozza a köztársaság alkotmányát; jelen voltak a Nemzeti Párt jövőbeli kabinetminiszterei, mint Hendrik Verwoerd, Albert Hertzog és Eben Dönges.^[7]

1942-ben az afrikaans nyelvű Die Burger és Die Transvaler újságok közzétették a köztársasági alkotmány tervezetének részleteit, amely egy államelnököt írt elő, akit csak a "Burgers" néven ismert fehér állampolgárok választanak meg, aki „csak Istennek tartozik felelősséggel... a hivatala során tettekért", amelyet egy kizárólag tanácsadói jogkörrel rendelkező Közösségi Tanács segít. Emellett az afrikaans lenne az ország hivatalos nyelv, az angol pedig "kiegészítő" nyelvként "szolgálhat".^[8]

A nemzetközösségi tagság folytatásával kapcsolatban a Broederbond álláspontja az volt, hogy „köztársasági célunk sarkalatos eleme marad a Nemzetközösségből való mielőbbi távozás”.^[9]

VI. György király és családja dél-afrikai látogatása során 1947-ben az afrikaans nyelvű Die Transvaler újság, amelynek Verwoerd szerkesztője volt, figyelmen kívül hagyta a királyi körutat, és csak Johannesburg "forgalmas utcáira" hivatkozott. Ezzel szemben a szélsőjobboldali Ossewabrandwag lapja nyíltan elítélte a körutat, és kijelentette, hogy "e monarchia nevében 27 000 búr nőt és gyermeket gyilkoltak meg az aranyért".^[10][11]

A Nemzeti Párt újra hatalmon

1948-ban a most D. F. Malan által vezetett Nemzeti Párt került hatalomra, bár a választások során nem a köztársaság mellett kampányolt, hanem a Nemzetközösségben maradást részesítette előnyben, és ezzel azokat az afrikánereket vonzotta, akik egyébként az Egyesült Pártra szavaztak volna. A köztársasági kérdés lekicsinyelésére és a faji kérdésekre való összpontosításra vonatkozó döntést Nicholaas Havenga, az Afrikaner Párt (AP) vezetője igencsak befolyásolta, egyrészt mivel választási szövetséget alakított Nemzeti Párttal, másrészt mert az AP nélkül a Nemzeti Párt kisebbségi korműnyba szorult volna a Népgyűlésben.^[12][13]

Malan utódja a miniszterelnöki székben, Hans Strijdom volt szintén lekicsinyelte a köztársasági kérdést, és kijelentette, hogy 1958-nál előbb semmilyen lépést nem fognak tenni ennek érdekében. Később azonban megerősítette pártja elkötelezettségét a köztársaság, valamint az egységes nemzeti zászló mellett. Strijdom kijelentette, hogy azt a kérdést, hogy Dél-Afrika a Nemzetközösségen belüli vagy kívüli köztársaság lesz, "az akkor uralkodó körülmények figyelembevételével" fogják eldönteni. Elődjéhez hasonlóan Strijdom is kinyilvánította a párt azon meggyőződését, hogy a köztársaságot csak "a nép széles akarata" alapján lehet kikiáltani.^{[14][15][16][17]}

Amikor 1958-ban Strijdom elhalálozott, és Verwoerd lett a miniszterelnök, beszédet mondott a parlamentben, amelyben kijelentette, hogy:

Valóban ez volt az alapja az évek során folytatott harcunknak: az imperializmus elleni nacionalizmus. Ez a harc 1910 óta: köztársaság a monarchikus kapcsolattal szemben... Mi egyértelműen és nyíltan kiállunk a köztársaság megfelelő módon és időben történő létrehozása mellett.^[18]

1960-ban Verwoerd bejelentette, hogy csak a fehérek körében kíván népszavazást tartani a köztársaság létrehozásáról, és az erről szóló törvényjavaslatot ugyanazon év április 23-án terjesztették a parlament elé. A népszavazási törvényt 1960. június 3-án hagyták jóvá. Verwoerd itt kjelentette, hogy a változtatást támogató egyszerű többség döntő lenne.^[19][20][21]

Mielőtt 1958-ban Verwoerd lett volna a miniszterelnök, Strijdom 21-ről 18 évre csökkentette a szavazási korhatárt. Az afrikénerek, akik nagyobb valószínűséggel támogatták a Nemzeti Pártot, mint az angolul beszélő fehérek, és a tetejébe sokkal magasabb volt a fiatalok aránya, mint az angolajkúaknál. A választói névjegyzékben a délnyugat-afrikai, mai Namíbia fehér szavazói is szerepeltek. Akárcsak Dél-Afrikában, az afrikánerek és a német nemzetiségűek a területen többen voltak mint az angol családi háttérrel rendelkezők.^{[22][23][24][25]}

Abban a reményben, hogy elnyerje a köztársaságot ellenzők – nemcsak az angolul beszélő fehérek, hanem az Egyesült Pártot továbbra is támogató afrikánerek támogatását, – Verwoerd azt javasolta, hogy az alkotmányos változtatások minimálisak legyenek, és a királynőt egyszerűen egy államelnök váltsa fel az államfői poszton, amelynek hivatala nem végrehajtó, hanem ceremoniális feladatköröket ellátó poszt lenne.^[26]

A Változás Szelei

Korábban, az év februárjában Harold Macmillan brit miniszterelnök beszédet mondott a fokvárosi parlamentben (mely később a Változás Szelei néven vált ismertté) amelyben az afrikai dekolonizáció elkerülhetetlenségéről beszélt, és nem nyíltan bár, de érezhetően szembehelyezkedett Dél-Afrika apartheidpolitikájával szemben. Ez arra késztette Verwoerdot, hogy kijelentse a parlamentben:^[27]

Ezt nem a Dél-afrikai Köztársaságnak mondták, hogy "ebben a tekintetben nem fogunk támogatni titeket." Ez egy figyelmeztetés volt mindannyiunknak, angolul és afrikaansul beszélőknek, republikánusoknak és köztársaságelleneseknek. Mindannyiunk számára világos volt, hogy ezek miatt az ügyek miatt a saját lábunkra kell állnunk.^[28]

Sok angolul beszélő fehér, aki Nagy-Britanniát "spirituális" otthonának tekintette, kiábrándult és elveszettnek érezte magát, köztük Douglas Mitchell, az Egyesült Párt natali Tagozatának vezetője. Annak ellenére, hogy ellenezte Verwoerd köztársasági terveit, Mitchell hevesen ellenezte Macmillan beszédének számos pontját is.^[29][30]

Natal

Natalban, az egyetlen tartományban, ahol a fehérek többsége angolul beszélt, erős volt a köztársaságellenesség; 1955-ben a Föderális Párt kiadott egy röpiratot Az ügy a Köztársaság ellen néven, míg a Köztársaságellenes Liga nyilvános tüntetéseket szervezett. Az Arthur Selby, a Szövetségi Párt elnöke által alapított Liga létrehozta a 33 000 natali lakos által aláírt Natali Szövetséget, a köztársaság ellenében. Durbanben 2000 fős, Pietermaritzburgban 1500 fős tömegeket vonzva a Liga Natal legnagyobb politikai szervezetévé vált, 28 helyi szervezettel a tartományban, Selby pedig 80 000 aláírót kért a Szövetséghez. Az 1912-es Ulster-szövetség ihlette a Natal-szövetség alapító nyilatkozatának szövegét, mely így szólt:^[31][32][33]

Lelkiismeretünkben meg vagyunk győződve arról, hogy egy köztársaság katasztrofálisan hatna Natal és egész Dél-Afrika anyagi jólétére, felforgatná szabadságunkat és rombolná állampolgárságunkat, mi, akik neve itt szerepel aláírásként, férfiak és nők Natal, Őfelsége II. Erzsébet királynő hűséges alattvalói, ezennel ünnepélyes szövetségre kötelezzük magunkat, ezekben a veszélyekkel teli időkben, hogy karöltve állunk ki a korona védelmében, és minden lehetséges eszköz igénybevételében ami szükséges ahhoz, hogy legyőzzük azt a jelenlegi szándékot, hogy egy köztársaságot hozzanak létre Dél-Afrikában. És abban az esetben, ha egy köztársaságot ránk kényszerítenek, továbbra is ünnepélyesen és kölcsönösen megfogadjuk, hogy megtagadjuk annak legitimitását. Biztosan bízva abban, hogy Isten megvédi az igazat, nevünket ideírjuk. ISTEN ÓVJA A KIRÁLYNŐT.

A tartomány angol nyelvű napilapja, a Natal Witness a népszavazás napján arra figyelmeztette olvasóit, hogy:

Nem a Köztársaság ellen szavazni annyi, mint segíteni azoknak, akik kiszakítanának minket a kikötéseinkből, és egy alattomos és feltérképezetlen tengerbe sodródnának, éppen abban az időben, amikor a változás szele hurrikán erejűvé vált.^[34][35]

Négerek

A fekete dél-afrikaiak, akiktől nem voltak jogosultak részvételre a népszavazáson, nem ellenezték önmagában a köztársaság létrehozását, de az új alkotmányban az egy személy, egy szavazat elvének közvetlen elutasítását látták, amint azt a Szabadság Charta kifejti. Annak ellenére, hogy ellenezte a monarchiát és a Nemzetközösséget, az Afrikai Nemzeti Kongresszus igyekezett mozgósítani az ellenzéket a köztársasággal szemben, mivel az ANC ezt Verwoerd kísérletének tekintette, hogy megszilárdítsa a fehérek hatalmát.^[36][37]

A kampány

Igen

Szavazólap^[38][39]

A köztársaságpárti kampány a fehérek egységének szükségességére összpontosított az afrikai brit dekolonizáció és az egykori belga Kongó függetlenné válását követő véres polgárháborúba való kitörése miatt, amely Verwoerd szerint hasonló káoszt okozhat Dél-Afrikában. Azzal is érvelt, hogy Dél-Afrika kapcsolatai a brit monarchiával zűrzavarhoz vezettek az ország státuszát illetően, és az egyik hirdetés ezt hirdette: „Legyünk most igazi köztársaság, ahelyett, hogy a kettő államforma között ragadnánk és maradnánk”.^[40][41]

Az egyik kampányplakát az angol nyelvű plakátokon a „To re-unite and keep South Africa white, a Republic now szlogent használta, míg afrikaans nyelven a szlogen a következő volt: Ons republiek nou, om Suid-Afrika blank te hou („Köztársaságot most, hogy Dél-Afrika fehér maradjon"). Egy másik plakáton két összekulcsolt kéz szerepelt, „Az ön népe, az én népem, a mi köztársaságunk” szlogennel.^[42][43]

Sir De Villiers Graaff, az Egyesült Párt vezére

Nem

Az ellenzéki Egyesült Párt (VP) aktívan kampányolt a „nem” szavazás mellett, azzal érvelve, hogy Dél-Afrika tagsága a Nemzetközösségben, amellyel kiváltságos kereskedelmi kapcsolatokat ápol, veszélybe kerülne, és nagyobb elszigeteltséghez vezetne. Az egyik hirdetés rámutatott, hogy a Nemzetközösség piacaihoz való hozzáférés évi kétszázmillió fontot ér (kb 4,3 milliárd font 2022-ben). Egy másik azt hirdette: "Szükséged van barátokra. Ne hagyd, hogy Verwoerd elveszítse mindet". Sir De Villiers Graaff, a VP vezetője arra szólította fel a választókat, hogy utasítsák el a köztársaságot, "hogy a Brit Nemzetközösségben maradhassunk, és így megvédve magunkat a kommunizmustól és a vérszemet kapott afrikai nacionalizmustól".^{[44][45][46][47]}

Egy köztársaságot támogató szavazókat megszólító hirdetés kijelentette: "A kérdés nem a monarchia vagy a köztársaság, hanem a demokrácia vagy a diktatúra".^[48]

Eredmények

Tartományonként

Tartomány	Igen		Nem		Érvénytelen	Összesen	Jogosult	Részvétel (%)
	Szavazatok	%	Szavazatok	%
Fokföld	271,418	50.15	269,784	49.85	2,881	544,083	591,298	92.02
Natal	42,299	23.78	135,598	76.22	688	178,585	193,103	92.48
Oranje Szabadállam	110,171	76.72	33,438	23.28	798	144,407	160,843	89.78
Délnyugat-Afrika	19,938	62.39	12,017	37.61	280	32,235	37,135	86.80
Transvaal	406,632	55.58	325,041	44.42	3,257	734,930	818,047	89.84
Forrás: Government Gazette Extraordinary (6557)

Választókerületenként^[49]

Tartomány	Választókerület	Igen		Nem		Érvénytelen	Összesen	Jogosult	Részvétel (%)
		Szavazatok	%	Szavazatok	%
Fokföld	Albany	2,448	23.02	8,184	76.98	47	10,679	11,606	92.01
	Aliwal	5,243	58.14	3,775	41.86	53	9,071	9,583	94.66
	Beaufort West	6,223	77.81	1,775	22.19	45	8,043	8,919	90.18
	Bellville	8,387	62.73	4,984	37.27	57	13,428	14,548	92.30
	Ceres	6,596	77.00	1,970	23.00	53	8,619	9,416	91.54
	Constantia	1,638	13.60	10,405	86.40	30	12,073	13,277	90.93
	Cradock	5,615	66.76	2,796	33.24	41	8,452	9,140	92.47
	De Aar—Colesberg	5,846	70.60	2,434	29.40	52	8,332	9,052	92.05
	Fort Beaufort	4,910	55.46	3,943	44.54	52	8,905	9,327	95.48
	George	7,842	76.83	2,365	23.17	51	10,258	10,969	93.52
	Gordonia	5,925	70.72	2,453	29.28	71	8,449	9,289	90.96
	Graaff-Reinet	5,576	68.55	2,558	31.45	66	8,200	8,876	92.38
	Green Point	1,784	16.52	9,018	83.48	39	10,841	12,350	87.78
	Hottentots-Holland	5,688	56.19	4,434	43.81	57	10,179	10,876	93.59
	Humansdorp	6,269	65.04	3,369	34.96	52	9,690	10,298	94.10
	Cape Town Gardens	3,706	31.08	8,217	68.92	47	11,970	13,467	88.88
	Kimberley North	6,438	59.89	4,312	40.11	12	10,762	11,885	90.55
	Kimberley South	6,067	54.33	5,099	45.67	87	11,253	12,292	91.55
	King Wiiliam’s Town	3,104	29.20	7,525	70.80	27	10,656	11,294	94.35
	Kuruman	6,225	69.11	2,782	30.89	50	9,057	9,747	92.92
	Maitland	3,866	35.48	7,029	64.52	44	10,939	12,099	90.41
	Malmesbury	7,463	74.44	2,562	25.56	92	10,117	10,790	93.76
	Moorreesburg	6,636	74.54	2,267	25.46	67	8,970	9,738	92.11
	Mossel Bay	6,939	75.02	2,311	24.98	71	9,321	9,984	93.36
	Namakwaland	6,686	76.51	2,053	23.49	140	8,879	9,912	89.58
	East London North	2,294	18.95	9,812	81.05	116	12,222	12,993	94.07
	East London City	2,662	23.85	8,499	76.15	53	11,214	12,391	90.50
	Oudtshoorn	7,342	78.05	2,065	21.95	73	9,480	10,438	90.82
	Paarl	7,314	69.08	3,273	30.92	81	10,668	11,498	92.78
	Parow	9,300	75.73	2,980	24.27	68	12,348	13,582	90.91
	Pinelands	2,143	18.26	9,593	81.74	16	11,752	12,687	92.63
	Piketberg	7,385	86.04	1,198	13.96	48	8,631	9,286	92.95
	Port Elizabeth North	7,143	57.67	5,244	42.33	61	12,448	13,586	91.62
	Port Elizabeth Central	4,149	36.30	7,280	63.70	43	11,472	12,576	91.22
	Port Elizabeth South	2,645	21.63	9,583	78.37	33	12,261	13,217	92.77
	Port Elizabeth West	3,926	28.17	10,009	71.83	55	13,990	14,734	94.95
	Prieska	5,209	61.12	3,313	38.88	45	8,567	9,154	93.59
	Queenstown	5,257	49.43	5,378	50.57	14	10,649	11,112	95.83
	Rondebosch	1,622	13.43	10,456	86.57	36	12,114	13,301	91.08
	Sea Point	1,077	9.01	10,877	90.99	38	11,992	12,798	93.70
	Simonstown	2,591	21.92	9,229	78.08	57	11,877	13,017	91.24
	Somerset East	6,025	68.87	2,723	31.13	101	8,849	9,375	94.39
	Salt River	1,936	20.85	7,349	79.15	64	9,349	10,610	88.11
	Stellenbosch	8,086	67.82	3,836	32.18	27	11,949	13,194	90.56
	Swellendam	5,602	59.77	3,771	40.23	70	9,443	10,103	93.47
	Transkeian Territories	2,316	25.93	6,616	74.07	103	9,035	9,698	93.16
	Uitenhage	8,938	65.98	4,609	34.02	77	13,624	14,624	93.16
	False Bay	6,517	58.42	4,638	41.58	42	11,197	12,408	90.24
	Vasco	7,138	63.41	4,119	36.59	56	11,313	12,660	89.36
	Vryburg	6,408	68.57	2,937	31.43	59	9,404	10,303	91.27
	Worcester	6,793	66.63	3,402	33.37	20	10,215	11,287	90.50
	Wynberg	2,480	22.85	8,375	77.15	22	10,877	11,932	91.16
Natal	Drakensberg	3,801	41.54	5,349	58.46	50	9,200	9,956	92.41
	Durban—Berea	1,010	8.34	11,098	91.66	22	12,130	12,916	93.91
	Durban—Musgrave	823	6.93	11,053	93.07	42	11,918	12,769	93.34
	Durban North	1,282	10.09	11,426	89.91	27	12,735	13,507	94.28
	Durban Point	1,554	12.33	11,049	87.67	28	12,631	14,156	89.23
	Durban Central	1,445	13.16	9,538	86.84	21	11,004	12,120	90.79
	Durban-Umbilo	1,766	15.62	9,537	84.38	45	11,348	12,386	91.62
	Durban Umlazi	2,706	23.15	8,983	76.85	32	11,721	12,675	92.47
	Natal South Coast	1,669	17.70	7,761	82.30	14	9,444	10,206	92.53
	Newcastle	5,793	59.98	3,865	40.02	54	9,712	10,446	92.97
	Pietermaritzburg District	1,890	17.84	8,705	82.16	84	10,679	11,496	92.89
	Pietermaritzburg City	3,689	29.12	8,978	70.88	84	12,751	13,866	91.96
	Pinetown	1,705	15.90	9,016	84.10	46	10,767	11,520	93.46
	Umblatuzana	3,887	29.05	9,495	70.95	50	13,432	14,473	92.81
	Vryheid	5,613	63.87	3,175	36.13	55	8,843	9,554	92.56
	Zululand	3,666	35.81	6,570	64.19	34	10,270	11,057	92.88
Oranje Szabadállam	Bethlehem	7,689	82.56	1,624	17.44	87	9,400	10,400	90.38
	Bloemfontein District	8,773	84.33	1,630	15.67	29	10,432	11,803	88.38
	Bloemfontein East	8,390	68.12	3,926	31.88	23	12,339	14,438	85.46
	Bloemfontein West	8,468	65.35	4,490	34.65	22	12,980	14,551	89.20
	Fauresmith—Boshof	7,174	82.08	1,566	17.92	45	8,785	9,333	94.13
	Harrismith	6,969	82.04	1,526	17.96	43	8,538	9,195	92.85
	Heilbron	8,328	78.42	2,292	21.58	85	10,705	11,751	91.10
	Kroonstad	7,913	79.11	2,090	20.89	54	10,057	11,057	90.96
	Ladybrand	6,315	76.25	1,967	23.75	146	8,428	9,154	92.07
	Odendaalsrus	8,517	75.11	2,823	24.89	44	11,384	13,277	85.74
	Smithfield	6,997	81.10	1,631	18.90	58	8,686	9,247	93.93
	Vredefort	7,343	81.08	1,713	18.92	45	9,101	10,158	89.59
	Welkom	9,437	67.01	4,647	32.99	50	14,134	16,147	87.53
	Winburg	7,858	83.85	1,513	16.15	67	9,438	10,332	91.35
Délnyugat-Afrika	Etosha	3,692	70.82	1,521	29.18	55	5,268	6,004	87.74
	Karas	2,933	58.37	2,092	41.63	44	5,069	5,533	91.61
	Middelland	3,347	61.09	2,132	38.91	36	5,515	6,247	88.28
	Namib	2,911	59.35	1,994	40.65	51	4,956	5,600	88.50
	Omaruru	3,341	65.79	1,737	34.21	45	5,123	6,063	84.50
	Windhoek	3,714	59.38	2,541	40.62	49	6,304	7,688	82.00
Transvaal	Alberton	8,154	68.48	3,753	31.52	32	11,939	13,457	88.72
	Benoni	4,400	40.38	6,497	59.62	36	10,933	12,266	89.13
	Bethal-Middelburg	5,977	66.35	3,031	33.65	54	9,062	9,897	91.56
	Bezuidenhout	2,279	21.44	8,352	78.56	35	10,666	12,031	88.65
	Boksburg	6,871	54.22	5,801	45.78	63	12,735	13,798	92.30
	Brakpan	6,796	61.72	4,215	38.28	22	11,033	12,496	88.29
	Brits	7,038	77.67	2,023	22.33	81	9,142	10,018	91.26
	Christiana	6,760	73.17	2,479	26.83	68	9,307	9,931	93.72
	Edenvale	7,265	59.26	4,994	40.74	46	12,305	13,932	88.32
	Ermelo	5,745	64.30	3,190	35.70	100	9,035	9,907	91.20
	Florida	4,808	40.00	7,212	60.00	16	12,036	12,823	93.86
	Geduld	7,640	64.07	4,284	35.93	40	11,964	13,520	88.49
	Germiston	6,848	66.87	3,393	33.13	53	10,294	11,940	86.21
	Germiston District	3,972	33.11	8,026	66.89	62	12,060	13,353	90.32
	Groblersdal	7,129	79.98	1,784	20.02	56	8,969	9,811	91.42
	Heidelberg	7,072	72.95	2,622	27.05	39	9,733	10,880	89.46
	Hercules	9,502	84.92	1,687	15.08	30	11,219	13,095	85.67
	Hillbrow	1,285	11.64	9,757	88.36	33	11,075	12,683	87.32
	Hospital	2,162	23.78	6,929	76.22	30	9,121	11,012	82.83
	Houghton	1,153	9.85	10,555	90.15	31	11,739	12,721	92.28
	Innesdal	8,283	72.70	3,110	27.30	26	11,419	12,566	90.87
	Jeppes	3,259	33.54	6,459	66.46	47	9,765	11,647	83.84
	Johannesburg North	1,488	12.26	10,652	87.74	23	12,163	13,067	93.08
	Kempton Park	8,577	66.97	4,231	33.03	68	12,876	14,276	90.19
	Kensington	1,824	16.54	9,207	83.46	15	11,046	12,130	91.06
	Klerksdorp	9,452	70.17	4,018	29.83	19	13,489	15,192	88.79
	Krugersdorp	7,107	63.95	4,007	36.05	66	11,180	12,787	87.43
	Langlaagte	6,853	61.76	4,244	38.24	50	11,147	12,340	90.33
	Lichtenburg	7,333	79.55	1,885	20.45	31	9,249	10,094	91.63
	Losberg	6,231	63.87	3,525	36.13	73	9,829	10,864	90.47
	Lydenburg—Barberton	5,589	65.35	2,964	34.65	130	8,683	9,558	90.85
	Maraisburg	7,412	70.81	3,055	29.19	41	10,508	12,332	85.21
	Marico	5,756	68.56	2,640	31.44	39	8,435	9,073	92.97
	Mayfair	6,278	65.49	3,308	34.51	74	9,660	11,256	85.82
	Nelspruit	6,359	66.21	3,246	33.79	18	9,623	10,548	91.23
	Nigel	6,883	64.74	3,749	35.26	29	10,661	11,660	91.43
	North East Rand	2,875	24.29	8,959	75.71	32	11,866	12,805	92.67
	North West Rand	6,700	57.42	4,969	42.58	37	11,706	12,711	92.09
	Orange Grove	889	7.42	11,086	92.58	51	12,026	12,671	94.91
	Parktown	1,038	8.89	10,640	91.11	29	11,707	12,491	93.72
	Pietersburg	6,925	74.67	2,349	25.33	71	9,345	10,440	89.51
	Potchefstroom	8,288	74.13	2,893	25.87	77	11,258	12,767	88.18
	Pretoria District	7,086	65.28	3,768	34.72	33	10,887	11,845	91.91
	Pretoria East	9,834	69.65	4,286	30.35	44	14,164	15,537	91.16
	Pretoria—Rissik	5,664	44.89	6,954	55.11	26	12,644	13,848	91.31
	Pretoria Central	6,958	71.46	2,779	28.54	14	9,751	11,607	84.01
	Pretoria—Sunnyside	7,774	57.59	5,724	42.41	42	13,540	15,080	89.79
	Pretoria West	8,453	75.12	2,799	24.88	54	11,306	13,324	84.85
	Prinshof	7,709	67.28	3,749	32.72	35	11,493	13,540	84.88
	Randfontein	6,918	64.37	3,830	35.63	77	10,825	11,911	90.88
	Roodepoort	8,074	66.18	4,126	33.82	49	12,249	13,314	92.00
	Rosettenville	2,631	22.95	8,833	77.05	46	11,510	12,834	89.68
	Rustenburg	6,398	68.26	2,975	31.74	45	9,418	10,323	91.23
	Soutpansberg	6,859	73.52	2,470	26.48	74	9,403	10,332	91.01
	Springs	4,525	39.08	7,053	60.92	73	11,651	12,790	91.09
	Standerton	6,003	64.00	3,376	36.00	66	9,445	10,286	91.82
	Turffontein	3,974	35.06	7,360	64.94	70	11,404	12,772	89.29
	Vanderbijl Park	9,497	74.63	3,229	25.37	35	12,761	13,877	91.96
	Ventersdorp	6,695	67.64	3,203	32.36	91	9,989	11,026	90.59
	Vereeniging	6,833	57.63	5,024	42.37	55	11,912	12,948	92.00
	Von Brandis	2,319	24.54	7,131	75.46	50	9,500	11,210	84.75
	Wakketstroom	6,443	73.22	2,357	26.78	63	8,863	9,545	92.85
	Waterberg	7,576	85.97	1,236	14.03	38	8,850	9,652	91.69
	Westdene	6,960	65.09	3,733	34.91	28	10,721	11,936	89.82
Witbank	6,439	68.07	3,020	31.93	34	9,493	10,683	88.86
Wolmaransstad	7,192	74.98	2,400	25.02	29	9,621	10,564	91.07
Wonderboom	8,368	82.74	1,746	17.26	70	10,184	11,667	87.29
Yeoville	1,195	10.58	10,100	89.42	43	11,338	12,749	88.93

Fogadtatása

A választók részéről

A Transvaal és Orange Free State egykori búr köztársaságaiban élő fehérek határozottan igennel szavaztak, csakúgy, mint Délnyugat-Afrikában. A köztársaság megalakulásának előestéjén a Die Transvaler kijelentette:

A mi köztársaságunk Isten, népünkre vonatkozó tervének elkerülhetetlen beteljesülése… egy terv, amely 1652-ben született, amikor Jan van Riebeeck megérkezett Fokföldre… amihez köztársaságaink 1902-es veresége szükséges lépés volt.^[50]

Fokföld kis többséggel igen, míg Natal túlnyomó többségben nemmel szavazott; Durban North, Pinetown és Durban Musgrave választókerületeiben a köztársaság ellen szavaztak 89,7, 83,7 és 92,7 százalékkal. A népszavazás eredményét követően Douglas Mitchell, az Egyesült Párt natali vezetője kijelentette:^[51]

Nekünk Natalban nem leszünk része ennek a Köztársaságnak. Muszáj ellenállnunk, ellenállni mindennek, ellenállni a nacionalista kormánynak. A lehető legerősebb erkölcsi alapon kivonom Natalt ebből a köztársaságból, amennyire csak lehet.^[52]

Mitchell Natal küldöttségét vezette, amely nagyobb autonómiát keresett a tartomány számára, de sikertelenül. Más natali fehérek odáig mentek, hogy az Unióból való kiválást kérték, valamint Kelet-Fokföld tartomány egyes részeit. Mitchell azonban elutasította a függetlenség gondolatát, mint „öngyilkosságot”, bár nem zárta ki, hogy a jövőben ezt kérje.^[53][54][55]

Az angolul beszélő fehérek megbékítő gesztusaként, és elismerve, hogy egyesek támogatták őt a népszavazáson, Verwoerd két angolul beszélő tagot nevezett ki kormányába.

Az ANC és szövetségesei reakciója

1961. március 25-én, válaszul a népszavazásra, az ANC kongresszust tartott Pietermaritzburgban, amelyen 1398 küldött vett részt az ország minden részéről. Határozatot fogadott el, amely kijelenti, hogy "semmilyen alkotmány vagy kormányforma, amelyet a lakosság abszolút többségét alkotó afrikai emberek részvétele nélkül határoznak meg, nem élvezhet erkölcsi érvényt vagy támogatást sem Dél-Afrikán belül, sem annak határain túl".^[56][57]

Nemzeti Konvenciót és tömegtüntetések szervezését szorgalmazta a Nelson Mandela által "nem kívánt köztársaságnak" nevezett időszak előestéjén, ha a kormány nem hívja össze. Írta:^[58]

A határozat ezen részének elfogadása nem jelentette azt, hogy a konferencia a monarchiát részesítette előnyben a köztársasági államformával szemben. Az ilyen megfontolások lényegtelenek és irrelevánsak voltak. A szóban forgó kérdés, amelyet a küldöttek újra és újra hangsúlyoztak, az volt, hogy egy kisebbségi kormány úgy döntött, hogy kikiáltja a Fehér Köztársaságot, amelyben az afrikai emberek életkörülményei tovább romlanak.^[59]

Háromnapos általános sztrájkot hirdettek tiltakozásul a köztársaság kikiáltása ellen, de Verwoerd válaszul visszamondta a rendőrök pihenőre küldését, behívta a Polgári Erő 5000 fegyveres tartalékosát, és elrendelte a tüntetők letartóztatását.

A Nemzetközösség részéről

Eredetileg a Nemzetközösség minden független országa domínium volt, amelynek államfője a mindenkori brit uralkodó volt. Az India köztársasággá válását megelőző 1949-es Londoni Nyilatkozat lehetővé tette a különböző államfővel rendelkező országok számára, hogy csatlakozzanak a Nemzetközösséghez vagy ott maradjanak, de csak a többi tag egyhangú beleegyezésével. Pakisztán (1956-ban) és később Ghána (1960-ban) kormánya élt ezzel az elvvel, és a Nemzeti Párt nem zárta ki, hogy Dél-Afrika továbbra is tagja legyen a Nemzetközösségnek, még ha a köztársaság mellett szavaznának is.^[60]

A Nemzetközösség azonban 1960-ra új ázsiai és afrikai tagokat vett fel, akiknek uralkodói az apartheid állam tagságát a szervezet új demokratikus elveinek megsértésének tekintették. Julius Nyerere, Tanganyika akkori főminisztere jelezte, hogy országa, amelynek 1961-ben függetlenné kellett válnia, nem csatlakozik a Nemzetközösséghez, ha Dél-Afrika a tagja marad. A Nemzetközösségi Miniszterelnöki Konferenciát 1961 márciusában, egy évvel a tervezett időpont előtt hívták össze a kérdés megoldására. Válaszul sok tag kilépéssel fenyegetőzött, ha elfogadják Dél-Afrika tagsági kérelmét. Ennek eredményeként Dél-Afrika tagsági kérelmét visszavonták, ami azt jelenti, hogy 1961. május 31-én köztársasággá válásakor az ország nemzetközösségi tagsága egyszerűen megszűnt.^[61][62]

Sok afrikáner üdvözölte ezt, mint a gyarmati múlttal való tiszta szakítást. Ezzel szemben Sir De Villiers Graaff megjegyezte, "milyen teljesen magányos és elszigetelt lett országunk", és újabb népszavazást kért a köztársaság kérdésében, azzal érvelve, hogy a Nemzetközösségi tagság megszűnése drámaian megváltoztatta a helyzetet. Arról a lelkes fogadtatásról, amelyet Verwoerd visszatérésekor kapott támogatóitól, Douglas Mitchell megjegyezte: "Örülnek, mert elvonultunk a világtól. Vajon ujjonganak-e majd, amikor a világ elvonul tőlünk?"^[63][64][65]

Verwoerd a bejelentést követő beszédében ezt mondta:

Arra kérem a dél-afrikai angolul beszélő embereket, hogy ne hagyják magukat bántani, bár érzem a szomorúságukat. A keretek ugyan kiestek, de ami még fontosabb, az a barátság és az egy nemzetként való összefogás – fehér emberekként, akiknek együtt kell megvédeniük a jövőjüket. Most megvan még az esély az összefogásra – egy szabad ország összefogása olyan alapon, amely a Nagy-Britanniával való barátság vágya.^[66]

Az apartheid végét követően Dél-Afrika újra csatlakozott a Nemzetközösséghez.^[67]

A köztársaság felállítása

Az államelnök beiktatása

Bal oldalon: II. Erzsébet Dél-Afrika utolsó uralkodója
Jobb oldalon: Charles Robberts Swart, a Dél-afrikai Köztársaság első államelnöke

A Dél-afrikai Köztársaságot 1961. május 31-én kiáltották ki, így II. Erzsébet királynő megszűnt államfő lenni, és az Unió utolsó főkormányzója, Charles Robberts Swart lépett hivatalba első államelnökként. Swartot a parlament 139 igen szavazattal, 71 ellenében választotta meg államelnöknek.^[68][69]

Jogi és heraldikai változások

• A „koronára” vonatkozó jogi hivatkozásokat az „államra” való hivatkozások váltották fel.^[70]
• A hűségeskü már nem a királynőnek, hanem a Dél-afrikai Köztársaságnak szólt.
• A királyi jogászok főjogászok néven folytathatják tovább munkájukat.^[71]
• A "királyi" címet kiszedték néhány dél-afrikai hadsereg ezredének nevéből, mint például a Natali Karabélyosok egység nevéből. Néhány intézmény azonban megtartotta a "királyi" címet, például a Királyi Natal Nemzeti Park és a Dél-afrikai Királyi Társaság^[72][73]
• A Népgyűlés buzogányát, fején a koronával, egy új buzogányra cserélték, a négy tartomány címerével, valamint vitorlás hajókkal és ökrösszekerekkel.^[74]

A köztársasági státuszra váltás ellenére Natal címerén továbbra is látható volt a korona, amelyet csak 1954-ben tettek fel a címerre, bár ez nem Szent Eduárd koronája, amellyel a királynőt megkoronázták, sem a Tudor korona, amit korábbi brit uralkodók viseltek.^[75]

A monarchiára vonatkozó egyéb hivatkozásokat a köztársaság létrehozása előtt törölték:

• 1952-ben a dél-afrikai haditengerészet hajóinak neve HMSAS (Őfelsége dél-afrikai hajója) SAS-ra (Dél-afrikai Hajó) változott.^[76]

• 1957-ben a koronát eltávolították a védelmi erők és a rendőrség jelvényeiről, az ország címerének címeréről és az unió oroszlánjával helyettesítették.^[77]

• 1958-ban az "O.H.M.S." (Az Őfelsége szolgálatában), amelyet a hivatalos postai küldeményeknél használnak, a "A kormány szolgálatában" szövegre cserélték.^[78]

Alkotmányos változások

A legszembetűnőbb különbség a köztársaság és az unió alkotmánya között az volt, hogy az államelnök lett a ceremoniális államfő, a királynő és a főkormányzó helyett. Az "államelnök" (afrikaans nyelven Staatspresident) címet korábban mind a Transvaal Köztársaság, mind az Oranje Szabadállam államfőinek megnevezésére használták.^[79][80]

Az új alkotmány értelmében az afrikaans és az angol továbbra is hivatalos nyelvek maradtak, de az afrikaans hollandhoz viszonyított státusza megváltozott; mivel a dél-afrikai törvény az angol mellett a hollandot is hivatalos nyelvvé tette, és az 1925-ös Unió hivatalos nyelveiről szóló törvény értelmében a holland az afrikaanst is magában foglalja, az 1961-es alkotmány ezt megfordította azzal, hogy az afrikaanst az angol mellett hivatalos nyelvvé tette, és meghatározta, hogy az afrikaans a hollandot is magában foglalja.^[81]

Az új decimális pénznemet, a randot, amelyen a királynő arcképe sem bankjegyeken, sem érméken nem szerepelt, 1961. február 14-én vezették be, három hónappal a köztársaság megalakulása előtt. Bevezetése előtt a kormány fontolóra vette a királynő fejének eltávolítását a dél-afrikai font pénzjegyeiről.^[82][83]

Munkaszüneti napok

A Dél-afrikai Köztársaság alkotmányos státuszának változása az ország munkaszüneti napjaiban is változást eredményezett, a július második hétfőjén megrendezett királynői születésnapot felváltotta az ún. "családi nap", míg az unió megalakulásának emléknapjából köztársasággá válás emlékapja lett (május 31).^{[84][85][86][87]}

Jegyzetek

1. South Africa: A War Won, TIME, 9 June 1961
2. The Statesman's Year-Book 1975-76, J. Paxton, 1976, Macmillan, page 1289
3. Hendrik Frensch Verwoerd. South African History Online. (Hozzáférés: 2013. március 9.) „On 5 October 1960 a referendum was held in which White voters were asked "Do you support a republic for the Union?" — 52 percent voted 'Yes'.”
4. South Africa, Department of Information, 1986, page 131
5. Ethnic Nationalism and State Power: The Rise of Irish Nationalism, Afrikaner Nationalism and Zionism, M. Suzman, Macmillan, 2016, page 151
6. Christian Nationalism and the Rise of the Afrikaner Broederbond in South Africa, 1918-48, Charles Bloomberg, Macmillan, page 159
7. Oxwagon Sentinel: Radical Afrikaner Nationalism and the History of the 'Ossewabrandwag, Christoph Marx, LIT Verlag Münster, 2009, page 405
8. Afrikaner Politics in South Africa, 1934-1948, Newell M Stultz, University of California Press, 1974, page 82
9. The Diplomacy of Isolation: South African Foreign Policy Making, Deon Geldenhuys, South African Institute of International Affairs, Macmillan, 1984, page 31
10. Afrikaners: Their Last Great Trek, Graham Leach, Macmillan London, 1989, page 37
11. The Lion and the Springbok: Britain and South Africa Since the Boer War, Ronald Hyam, Peter Henshaw, Cambridge University Press, 2003, page 280
12. Turning Points in History, Book 4, Bill Nasson, Rob Siebörger, Institute for Justice and Reconciliation, 2004
13. (1982) „The Anti-Republican League of the 1950s”. South African Historical Journal 14, 85–94. o. DOI:10.1080/02582478208671568.
14. STRIJDOM ABATES ZEAL FOR REPUBLIC; Premier Says He Will Not Try to Change South Africa's Status Before 1958, The New York Times, 15 September 1955
15. STRIJDOM DETAILS REPUBLIC POLICY; South African Chief Pledges One Flag, One People, but Will Retain Race Laws, The New York Times, 20 December 1955
16. South Africa and the World: The Foreign Policy of Apartheid, Amry Vandenbosch, University Press of Kentucky, 2015, page 180
17. South African Republicanism, Toledo Blade, 30 January 1958
18. The Rise of Afrikanerdom: Power, Apartheid, and the Afrikaner Civil Religion, T. Dunbar Moodie, University of California Press, 1975, page 283
19. White Laager: The Rise of Afrikaner Nationalism, William Henry Vatcher, Praeger, 1965, pages 171-172
20. Statutes of the Union of South Africa, Government Print. and Stationery Office, 1960, page xi
21. Parliaments of South Africa, J J N Cloete, J.L. van Schaik, 1985, page 49
22. Nationalism and New States in Africa: From about 1935 to the Present, Ali AlʼAmin Mazrui, Michael Tidy, Heinemann Educational Books, 1984, page 162
23. South Africa: A Modern History, T. Davenport, C. Saunders, Palgrave Macmillan, 2000, page 416
24. Afrikaner Politics in South Africa, 1934-1948, Newell M. Stultz, University of California Press, 1974, pp. 160-1 161
25. General Elections in South Africa: 1943-1970, Kenneth A. Heard, Oxford University Press, 1974, ages 102-115
26. The White Tribe of Africa, David Harrison, University of California Press, 1983, pp. 160-161
27. Winds of Change secrets revealed, Independent Online, 5 October 2012
28. The White Tribe of Africa, David Harrison, University of California Press, 1983, page 163
29. Power, Pride & Prejudice: The Years of Afrikaner Nationalist Rule in South Africa, Henry Kenney J. Ball Publishers, 1991
30. The Bell Tolls In Africa Archiválva 2016. október 26-i dátummal a Wayback Machine-ben., The Tablet, 5 March 1960
31. Jeffery, Keith. An Irish Empire?: Aspects of Ireland and the British Empire. Manchester University Press, 199–201. o. (1996). ISBN 9780719038730
32. Natalians First: Separatism in South Africa, 1909-1961, Paul Singer Thompson, Southern Book Publishers, 1990, pages 154-156
33. South African Historical Journal, Issues 14-18, South African Historical Society, 1982, page 90
34. Whirlwind, Hurricane, Howling Tempest: The Wind of Change and the British World, Stuart Ward, in The Wind of Change: Harold Macmillan and British Decolonization, L. Butler, S. Stockwell, Springer, 2013, page 55
35. The Road to Democracy in South Africa: 1960-1970 Archiválva 2016. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben., South African Democracy Education Trust, Zebra, 2004, page 216
36. A Life for Freedom: The Mission to End Racial Injustice in South Africa, Denis Goldberg, University Press of Kentucky, 2015, page 50
37. The Lion and the Springbok: Britain and South Africa Since the Boer War, Ronald Hyam, Peter Henshaw, Cambridge University Press, 2003, page 301
38. Statutes of the Union of South Africa, Government Print and Stationery Office, 1960, page 666
39. Guelke, Adrian. Rethinking the Rise and Fall of Apartheid. Basingstoke: Palgrave Macmillan, 101. o. (2005). ISBN 9780230802209
40. The History of South Africa, Roger B. Beck, Greenwood Publishing Group, 2000, page 147
41. NOW IS THE TIME FOR OUR REPUBLIC!!, Various Referendum campaign posters for and against becoming a republic 1960, University of South Africa Institutional Repository, 17 May 2013
42. Architect of Apartheid: H.F. Verwoerd, an Appraisal, Henry Kenney, J. Ball, 1980, page 199
43. The Central African Examiner, Volume 4, page 177
44. South Africa's Foreign Policy, 1945-1970, James P. Barber, Oxford University Press, 1973, page 120
45. YOU WILL SUFFER IF WE LOSE COMMONWEALTH MARKETS, Various Referendum campaign posters for and against becoming a republic 1960, University of South Africa Institutional Repository, 17 May 2013
46. YOU NEED FRIENDS, Various Referendum campaign posters for and against becoming a republic 1960, University of South Africa Institutional Repository, 17 May 2013
47. Fresh Attack In Britain On Verwoerd, Sydney Morning Herald, 3 October 1960
48. YOUR VOTE IS VITAL, Various Referendum campaign posters for and against becoming a republic 1960, University of South Africa Institutional Repository, 17 May 2013
49. General Elections in South Africa, 1943-1970, Kenneth A. Heard, Oxford University Press, 1974, page 116
50. Christian Nationalism and the Rise of the Afrikaner Broederbond in South Africa, 1918-48, Charles Bloomberg, Macmillan, 1989, page xxi
51. Natalians First: Separatism in South Africa, 1909-1961, Paul Singer Thompson, Southern Book Publishers, 1990, page 167
52. The Biography of Douglas Mitchell, Terry Wilks, King & Wilks Publishers, 1980, page 42
53. Architect of Apartheid: H.F. Verwoerd, an Appraisal, Henry Kenney, J. Ball, 1980, page 202
54. Secession Talked by Some Anti-Republicans, Saskatoon Star-Phoenix, 11 October 1960
55. Natal Told Not to Be Hasty, The Age, 11 October 1960
56. All-In African Congress Archiválva 2016. október 9-i dátummal a Wayback Machine-ben. African National Congress
57. Nelson Mandela: The Struggle Is My Life, Popular Prakashan, 1990, page 97
58. Nelson Mandela: A Life in Photographs, David Elliot Cohen, John D. Battersby, Sterling Publishing Company, Inc., 2009, page 61
59. No Easy Walk to Freedom, Nelson Mandela, Heinemann, 1973, page 91
60. The Conservative Government and the End of Empire 1957-1964: Economics, international relations, and the Commonwealth, Ronald Hyam, Stationery Office, 2000, page 409
61. Murphy, Philip. Monarchy and the End of Empire: The House of Windsor, the British Government, and the Postwar Commonwealth. Oxford: OUP, 74. o. (2013. december 1.). ISBN 9780199214235
62. South Africa Vote Indicates Nation Will Break Ties To Commonwealth, Toledo Blade, 6 October 1960
63. South Africa: Background to the Crisis, Michael Attwell, Sidgwick & Jackson, page 97
64. Decision to quit was "inevitable", The Sun-Herald, 19 March 1961
65. Douglas Mitchell (1896-1988): A Personal Memoir, Natalia, Volume 19, 1989, page 64
66. The New Republic Glasgow Herald, 30 May 1961
67. South Africa returns to the Commonwealth fold, The Independent, 31 May 1994
68. South African Government, Anthony Hocking, Macdonald South Africa, 1977, page 8
69. South African Law Journal, Volume 78, Juta, 1961, page 249
70. Justice of the Peace and Local Government Review, Volume 125, Justice of the Peace Limited, 1961, page 1875
71. The Oxford Companion to Law, David M. Walker, 1980, page 1162
72. Web of Experience: An Autobiography, Jack Vincent, J. Vincent, 1988, page 38
73. home page of Royal Society of South Africa web site
74. The Mace of Parliament Archiválva 2016. november 5-i dátummal a Wayback Machine-ben., InSession, Parliament of the Republic of South Africa, January–February 2013
75. Heraldry In Natal, The Natal Society's Annual Lecture delivered by the State Herald, Frederick Gordon Brownell, on Friday 27 March 1987, Natalia, page 18
76. Scientiae Militaria, Volume 27, Faculty of Military Science (Military Academy), University of Stellenbosch, 1997, page 71
77. The South African flag book: the history of South African flags from Dias to Mandela, A. P. Burgers, Protea Book House, 2008, page 166
78. South African Republicanism, Reuters, Toledo Blade, 30 January 1958
79. South African Treaties, Conventions, Agreements and State Papers, Subsisting on the 1st Day of September, 1898: Compiled by Order of the Right Honourable Sir J. Gordon Sprigg, Prime Minister, W. A. Richards & Sons, 1898, page 48
80. Sketch of the Orange Free State of South Africa, Orange Free State. Commission at the International Exhibition, Philadelphia, 1876, pages 10-12
81. Mixed Jurisdictions Worldwide: The Third Legal Family, Vernon V. Palmer, Cambridge University Press, 2001, page 141
82. South African Republicanism, Reuters, Toledo Blade, 30 January 1958
83. From Van Riebeeck to Madiba Archiválva 2020. február 20-i dátummal a Wayback Machine-ben., The Witness, 12 September 2012
84. State of South Africa; Economic, Financial and Statistical Yearbook for the Union of South Africa, Closer Union Society, Da Gama Publishers, 1961, page 127
85. Statutes of the Republic of South Africa, Part 2, Government Printer, 1961, page 1046
86. Debates of the House of Assembly, Volume 76, Cape Times, 1952, page 10231
87. Debates of the House of Assembly, Volume 77, Cape Times, 1952, page 1495

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1960 South African republic referendum című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.