Remove ads
A 12. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1959. április 30. és május 15. között került megrendezésre, Marcel Achard francia író elnökletével. A verseny keretében 30 játékfilmet és 27 rövidfilmet mutattak be.
Miközben a világ filmfesztiváljait konkurenciaharc jellemezte, melyben mindenki nagy sztárokat kívánt felvonultatni, hiszen Kim Novak vagy a nagyon hitchcocki Cary Grant óriási tekintélyt adhatott egy rendezvénynek, 1959-ben Cannes egy kicsit szakított ezzel a hagyománnyal és nyitott a francia új hullám felé. Így a legklasszikusabb vonalat képviselő Resnais, Camus, Vadim rendezői sorhoz csatlakozott a Godard, Chabrol, Truffaut alkotta gárda, kissé háttérbe szorítva az olasz filmeket.
1959. évi cannes-i fesztiválon mindkét vonulat díjazva lett. Az Arany Pálmát az Orfeusz-történet brazil környezetbe átültetett változata (Fekete Orfeusz) kapta; nemzetközi díjat vehetett át Luis Buñuel. Az előző évben a fesztiválról kritikusi minőségében kitiltott François Truffaut-t kárpótolták: a zsűri a legjobb rendezés díját ítélte oda a Négyszáz csapásért (ráadásul ő volt Jean-Luc Godard Kifulladásig című filmjének forgatókönyvírója – egyesek szerint részben rendezője – is). Orson Welles kollégáival osztozott a legjobb színészi díjon, a legjobb női alakítás díját pedig a későbbi Oscar-díjas Simone Signoret kapta, akit elválaszthatatlan partnere – férje – Yves Montand kísért el. A párnak rendkívül örültek a fotósok és a tudósítók, hiszen híresek, értelmiségiek és művészek voltak – az idő tájt sokak számára ők jelentették Franciaországot. Persze más ünnepelt sztárok is felvonultak a Croisette-en: Françoise Sagan, Juliette Gréco, Jeanne Moreau, André Malraux…[1]
A magyar alkotásokat a nagyjátékfilmek között Fábri Zoltán Édes Anna című filmje képviselte, Törőcsik Marival a főszerepben, a rövidfilmek versenyében pedig Macskássy Gyula rajzfilmje, A telhetetlen méhecske indult.
Kisebb, politikai színezetű botrány is volt: a Godard-Truffaut páros Kifulladásig című, az új hullám iránymutató filmjének számító alkotását a szervezők nem hívták meg a versenybe, s csupán Cannes egy kis mozijában vetítették, mert a hivatalos programba felvett Szerelmem, Hirosima,[2] és az ugyancsak „titokban” vetített Claude Chabrol alkotás – az Unokafivérek – már így is próbára tették az amerikaiak érzékenységét...
- Filmvásár
1959-ben úgy érezték a szervezők, eljött az ideje a már hírességeket és filmújdonságokat felvonultató fesztivál mellett egy filmvásár (marché du film) megrendezésének. A kezdeményezés kétségkívül nagy fordulatot jelentett a fesztiválok versengésében, és máig tartó előnyhöz juttatta a cannes-i filmseregszemlét. Megértvén, hogy a hetedik művészeti ág egyben ipar is, és nem elegendő csak a fesztivál keretében bemutatott filmekről folytatni művészeti vitákat, de a filmeket el is kell adni, a szervezők e rendfezvény keretében kívánták összehozni a filmgyártás szereplőit a filmforgalmazókkal. Az első alkalommal a régi fesztiválpalotához csatolt vetítősátorban rendezték meg a vásárt, mely az évek folyamán gyorsan kiterjedt a környező filmszínházakra is.
Remove ads
Elnök: Marcel Achard (író – Franciaország)
Versenyprogram
- Antoni Bohdziewicz, filmrendező –
Lengyelország - Carlo Ponti, filmproducer –
Olaszország - Carlos Cuenca, újságíró –
Spanyolország - Gene Kelly, színész –
Amerikai Egyesült Államok - Julien Duvivier, filmrendező –
Franciaország - Max Favalelli, újságíró – Franciaország
- Micheline Presle, színésznő – Franciaország
- Michael Cacoyannis, filmrendező –
Görögország - Pierre Daninos, író – Franciaország
- Szergej Vasziljev, filmrendező –
Szovjetunió
Rövidfilmek
- A. Brousil, köztisztviselő –
Csehszlovákia - Jean Vivie, a szakszervezet hivatalos képviselője – Franciaország
- Paula Talaskivi, újságíró –
Finnország - Philippe Agostini, operatőr – Franciaország
- Véra Volmane, újságíró – Franciaország
Remove ads
- Araya (Araya)[3] – rendező: Margot Benacerraf
- Compulsion'' – rendező: Richard Fleischer
- Die Halbzarte'' – rendező: Rolf Thiele
- Édes Anna'' – rendező: Fábri Zoltán
- Fanfare (Fanfár) – rendező: Bert Haanstra
- Fröken April'' – rendező: Göran Gentele
- Helden'' – rendező: Franz Peter Wirth
- Hiroshima, mon amour (Szerelmem, Hirosima)[2] – rendező: Alain Resnais
- Jakten'' – rendező: Erik Lochen
- Kriegsgericht'' – rendező: Kurt Meisel
- La Cucaracha – rendező: Ismael Rodríguez
- Lajwanti'' – rendező: Narendra Suri
- Les quatre cents coups (Négyszáz csapás) – rendező: François Truffaut
- Luna de miel – rendező: Michael Powell
- Matomeno iliovassilema – rendező: Andreas Labrinos
- Middle of the Night (Middle of the Night) – rendező: Delbert Mann
- Nazarín (Nazarín) – rendező: Luis Buñuel
- Orfeu negro (Fekete Orfeusz) – rendező: Marcel Camus
- Otcsij dom – rendező: Lev Kulidzsanov
- Polycarpo dei tappeti (Az írnok és az írógép) – rendező: Mario Soldati
- Rapsódia Portuguesa – rendező: João Mendes
- Room at the Top (Hely a tetőn) – rendező: Jack Clayton
- Sen noci svatojanske (Sen noci svatojanske) – rendező: Jiří Trnka
- Siraszagui – rendező: Kinugasza Teinoszuke
- Sterne – rendező: Konrad Wolf
- Tang fu yu sheng nu – rendező: Shen Tien
- The Diary of Anne Frank (Anna Frank naplója) – rendező: George Stevens
- Touha – rendező: Vojtech Jasny
- Vlak bez voznog reda – rendező: Veljko Bulajić
- Zafra – rendező: Lucas Demare
Remove ads
- A telhetetlen méhecske – rendező: Macskássy Gyula
- Deca sa nagranice – rendező: Mladomir 'Purisa' Djordjevic
- Eine Stadt feiert Geburtstag – rendező: Ferdinand Khittl
- España 1.800 – rendező: Jesús Fernández Santos
- Fartsfeber – rendező: Finn Carlsby
- Histoire d’un poisson rouge – rendező: Edmond Séchan
- Hsi yu chi – rendező: Tei Yang
- La corrida interdite – rendező: Denis Colomb de Daumant
- La mer et les jours – rendező: Raymond Vogel, Alain Kaminker
- Le petit pêcheur de la Mer de Chine – rendező: Serge Hanin
- Le seigneur Julius – rendező: Khaled Abdul Wahab
- Ligeud ad luftvejen – rendező: Henning Carlsen
- Motyli zde neziji – rendező: Miro Bernat
- Neobjknovennie vstrtchi – rendező: Archa Ovanesova
- N.Y., N.Y. (New York, New York)[3] – rendező: Francis Thompson
- Paese d'America – rendező: Gian Luigi Polidoro
- Pêcheurs de Sozopol – rendező: Nyikoláj Borovicskij
- Cinématographier ou la préhistoire du cinéma – rendező: Emile Degelin
- Primera fundación de Buenos Aires – rendező: Fernando Birri
- See Pakistan – rendező: W.J. Moylan
- Sinn im Sinnlosen – rendező: Bernhard von Peithner-Lichtenfels
- Taj Mahal – rendező: Shri Mushir Ahmed
- Ten Men in a Boat – rendező: Sydney Latter
- The Fox Has Four Eyes – rendező: Jamie Uys
- The Living Stones (Regélő kövek) – rendező: John Feeney
- Tussenspel bij Kaarslicht – rendező: Charles Huguenot van der Linden
- Zmiana Warty – rendező: Wlodzimierz Haupe, Halina Bielinska
Remove ads
Nagyjátékfilmek
- Arany Pálma: Orfeu negro (Fekete Orfeusz)[3] – rendező: Marcel Camus
- A zsűri különdíja: Sterne – rendező: Konrad Wolf
- Nemzetközi díj: Nazarín (Nazarín) – rendező: Luis Buñuel
- Legjobb rendezés díja: Les quatre cents coups (Négyszáz csapás) – rendező: François Truffaut
- Legjobb női alakítás díja: Simone Signoret – Room at the Top (Hely a tetőn)
- Legjobb férfi alakítás díja: Dean Stockwell, Bradford Dillman és Orson Welles – Compulsion
- Legjobb vígjáték díja: Polycarpo dei tappeti (Az írnok és az írógép) – rendező: Mario Soldati
- Külön dicséret: Siraszagui – rendező: Kinugasza Teinoszuke
- Technikai nagydíj:
- Araya (Araya) – rendező: Margot Benacerraf
- Luna de miel – rendező: Michael Powell
- Sen noci svatojanske (Sen noci svatojanske) – rendező: Jiří Trnka
- OCIC-díj: Les quatre cents coups (Négyszáz csapás) – rendező: François Truffaut
Rövidfilmek
- Arany Pálma (rövidfilm): Motyli zde neziji – rendező: Miro Bernat
- Zsűri különdíja (rövidfilm): Histoire d’un poisson rouge – rendező: Edmond Séchan
- Zsűri díja (rövidfilm):
- N.Y., N.Y. (New York, New York) – rendező: Francis Thompson
- Zmiana Warty – rendező: Wlodzimierz Haupe, Halina Bielinska
- Dicséret (rövidfilm): Le petit pêcheur de la Mer de Chine – rendező: Serge Hanin
- Tisztelet kifejezése Raymond Vogel és Alain Kaminker részére La mer et les jours című alkotásukhoz
Remove ads
Remove ads
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
Remove ads