Az ún. Áramimport-ügyként vagy SEP-ügyként (a bírósági ügyszám alapján pedig 1997.C-157/94 számon[1][2]) ismert eset egy, az Európai Unió Bizottsága által jogi úton megtámadott hollandiai áramimport-szabályozási megoldás, az azzal kapcsolatos kötelezettségszegési, majd bírósági eljárás és következményeinek összefoglaló neve.
| Áramimport-ügy | |
| Európai Unió Bírósága | |
| Eset | Áramimport-ügy |
| Ügyszám | 1997.C-157/94 |
| A bíróság elnöke | G. C. Rodriguez Iglesias |
| Társbírók | C. Gulmann, H. Ragnemalm and M. Wathelet (Presidents of Chambers), G.F. Mancini, J.C. Moitinho de Almeida, P.J.G. Kapteyn, J.L. Murray, D.A.O. Edward (Rapporteur), J.-P. Puissochet, G. Hirsch, P. Jann, L. Sevón. |
| Döntés | |
| A Holland Királyság és a SEP a villamosenergia-törvény által nem sért közösségi szabályt. | |
| Vizsgált jogszabályok | |
| Villamosenergia-törvény, EK 30.,37., 90(2) = EUMSZ 34.,37.,106(2). | |
Az eset lényege, hogy Hollandiában 1989-ben elfogadták a villamosenergia-törvényt (VT), melyen keresztül szabályozták a villamosenergia előállítására, importálására, szállítására és értékesítésére vonatkozó szabályokat: ezen keresztül a SEP holland vállalatot (NV Samenwerkende Elektriciteitsproduktiebedrijven) kizárólagos behozatali jogokkal ruházták fel (továbbá részleges mennyiségi korlátozást vezettek be). Az Európai Unió Bizottsága úgy ítélte meg, hogy ez a szabályozás a közösségi szabályokkal ellentétes, mert diszkriminatív. A Bizottság előbb kötelezettségszegési eljárást indított Hollandia ellen, majd ebből bírósági ügy lett az Európai Unió Bírósága előtt, melybe támogatóként mindkét oldalról más tagállamok is bekapcsolódtak. A pert a Bizottság elvesztette, ennek az árampiacra, áramimportra érdemi következményei lettek.
A Holland Királyságban az elektromos áram termelését, importját és eladását szabályozó új törvény (Elektriciteitswet) 1989. november 16-án lépett hatályba.[3][4][5] Ennek 34. cikkelye kimondta, hogy a továbbiakban közszolgáltatási célra szolgáló, 500 V feletti feszültségű áram importjára kizárólagosan egy (közszolgáltató) vállalat lesz jogosult. 1990. március 20-án kelt miniszteri rendelet megnevezte ezt a vállalatot: a NV Samenwerkende Elektriciteitsproduktiebedrijven (rövidítve: SEP).[6]
Az Európai Bizottság kvázi versenyfelügyeleti jogosultsága által eljárva megvizsgálta a villamosenergia-törvény tartalmi jelentését, párhuzamosan elemezve annak gyakorlati hatását. Ennek során megállapította, hogy a villamosenergia-törvény és az által megvalósult jogosultsági és hatáskörbeli változások ellenkeznek az Európai Közösség szerződésének 30., illetve 37. cikkével.[7]
A Bizottság által vélelmezetten sérülő szerződésrészek
- EK 30. cikk:[8]
- „A tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés.”
- EK 37. cikk:[9]
- „(1) A tagállamok minden kereskedelmi jellegű állami monopóliumot kiigazítanak oly módon, hogy az áruk beszerzési és értékesítési feltételeire vonatkozóan a tagállamok állampolgárai között ne álljon fenn megkülönböztetés. E cikk rendelkezései minden olyan szervre vonatkoznak, amelyen keresztül valamely tagállam jogilag vagy ténylegesen, közvetlenül vagy közvetve ellenőrzi, irányítja vagy érzékelhetően befolyásolja a tagállamok közötti behozatalt vagy kivitelt. Ezeket a rendelkezéseket az állam által másokra átruházott monopóliumokra ugyanúgy alkalmazni kell.
- (2) A tagállamok tartózkodnak minden olyan új intézkedés bevezetésétől, amely ellentétes az (1) bekezdésben megállapított elvekkel, vagy amely korlátozza a tagállamok közötti vámok és mennyiségi korlátozások tilalmára vonatkozó cikkek hatályát.
- (3) Ha egy kereskedelmi jellegű állami monopólium szabályainak az a célja, hogy megkönnyítse a mezőgazdasági termékek forgalomba hozatalát vagy legjobb áron történő értékesítését, az e cikkben foglalt szabályok alkalmazásakor lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy az érintett termelők foglalkoztatására és életszínvonalára vonatkozóan egyenértékű biztosítékot nyújtsanak.”
Az Európai Bizottság tájékoztatási és figyelmeztetési kötelezettségének (előzetes kötelezettségszegési eljárás) eleget téve 1991. augusztus 9-én levélben kapcsolatba lépett a Holland Királyság kormányával.[10] A holland kormány 1991. november 12-én írott válaszában tagadta a kötelezettségszegést.[10] A Bizottság részletes indoklással fordult a holland kormányhoz 1992. november 26-án, melyre választ 1993. március 26-án kapott.[10] E figyelmeztetési eljárást követően az intézmény az Európai Unió Bíróság (későbbiekben: Bíróság) intézményén keresztül kötelezettségszegési eljárást indított a Holland Királyság kormányával szemben.[10]
Az eset az Európai Unió Bírósága előtt
| Peres fél | Eljárást kezdeményező szerv: Európai Bizottság (COM) |
Feltételezett szerződést szegő szerv: Holland Királyság kormánya |
| Támogató közbenjáró tagállam: | Egyesült Királyság | Franciaország és Írország |
| A beadvány kelte: | 1994. június 13. |
| A támogató tagállamok perbe csatlakozása (mindkét oldalon): | 1994. december 6. |
| A felek véleményének meghallgatása: | 1996. május 7. |
| G. Cosmas (főtanácsnok) véleményének meghallgatása: | 1996. november 26. |
| A Bíróság ítélete: | 1997. október 23. |
A peres felek érvelése
Bizottság álláspontja:
- A SEP nemzeti importmonopólium-jogot élvez, mellyel a többi tagállamból származó szereplőket (exportőröket) a holland határon belüli piacon lévő termékek értékesítésében korlátozza, továbbá elzárja a holland fogyasztókat a villamos áram szolgáltatására vonatkozó források megválasztásától, korlátozva a szolgáltatások szabad áramlását, oly mértékben, hogy befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet. Hivatkozási alapja az EK szerződés 30. és 37. cikke. Az Európai Bizottság gyanúja szerint a holland kormány szándékosan garantált kizárólagos jogokat a villamosenergia lakossági forgalmazása céljából, állami monopóliumot létrehozva, korlátozva a szabad belső piac által biztosított lehetőségeket, eltorzítva a versenyegyenlőséget, akadályozva a négy alapszabadság elvében megfogalmazott áruk, szolgáltatások, tőke és munkaerő szabad áramlását. Álláspontja szerint a SEP a ráruházott jogosultságon keresztül negatív hatással volt a tagállamok közötti kereskedelemre.
A holland kormány érve:
- A SEP nem nemzeti monopólium, mivel nem folytat kereskedelmi jellegű tevékenységet. A Szerződésnek megfelelően közfeladatot ellátó intézmény, jogosultságával nem korlátozza az árakat és a szereplőket. A szolgáltatás értékesítése továbbra is kizárólagos módon a vállalaton keresztül valósulhatott meg. A holland kormány a Szerződésnek való megfeleltetést az EK szerződés 90. cikk, 2. bekezdésével igazolta. A szolgáltatóra ráruházott kizárólagos jogok a rábízott feladatok teljesítése érdekében vannak érvényben, nyeresége csak oly mértékben terjed ki, mellyel létét biztosítani tudja, előnyt nem teremtve magának, így a kereskedelem fejlődését sem befolyásolja, ezáltal megfelel az Európai Unió által megfogalmazott érdekeknek. A többi szereplő képes a termékeit értékesíteni, a szolgáltatások ára nincs befolyásolva.
- „(2) Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vagy a jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozások olyan mértékben tartoznak a Szerződések szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását. A kereskedelem fejlődését ez nem befolyásolhatja olyan mértékben, amely ellentétes az Unió érdekeivel.”
Az ítélet
A Bíróság ítélete szerint a SEP működése nem diszkriminatív (90. cikk).
Indoklása szerint megengedett, hogy egy közfeladatot ellátó vállalkozás számára támogatást nyújtsanak, de csak olyan mértékben, hogy azzal fennmaradását és a számára kijelölt társadalmilag jelentős feladat teljesítését biztosítani tudja. Az ellátáshoz szükséges nyereségen kívül többletbevételre nem tehet szert.
A Bizottság nem tudta igazolni állítását. A Bíróság szerint a Bizottságnak a diszkrimináció és korlátozás igazolása érdekében szükséges lett volna megvizsgálnia a piaci szereplők helyzetét, összehasonlítva a piac jelenlegi és a piac feltételezett, kizárólagos jogok nélküli állapotával.
Mivel a Bíróság a jogi szabályozást helybenhagyta, és a VT csak viszonylag kevéssé támogatta a versenyt,[14] a törvény e téren nem váltotta be a reményeket. Az egyetlen terület, ahol a verseny kialakult, a decentralizált kisebb áramtermelők területe, aminek következtében kínálat keletkezett az 1990-es évekre. Ennek hatására 1996-ban az elosztásban és a termelésben érintett cégek egyezségre léptek.
Elemzők rámutattak, hogy a Bíróság az ítéletében kiemelte, hogy közös európai irányelv, közös politika hiányában kellett az esetet megítélni, és a Bizottság álláspontja ellen dönteni.[15] Túlzott terhet jelentene az adott tagállamra nézve, és ezért nem várható el a tagállamtól, hogy bemutassa, hogy egy konkrét megoldással szemben milyen lehetséges alternatívák lehetnének.[16]
Az Európai Unióban az 1996. december 19-i 96/92/EK irányelv[17] szabályozta az áramszolgáltatás belső piacát: közös szabályokat állapított meg az áram termelése, szállítása és szétosztása terén. Lefektette a villamosenergia-ágazat szervezésével és működésével, a piachoz való hozzáféréssel, a versenytárgyalási felhívásoknál alkalmazandó feltételeket és eljárásokat, valamint az engedélyek kiadásával és a rendszerek működésével összefüggő szabályokat.[18] Ezt a szabályozást később felváltotta a 2003/54/EK irányelv,[19] ezt pedig a 2009/72/EK irányelv.[20]
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
