Wrabel Sándor [2] (Budapest, 1926. június 28. – Budapest, 1992. június 25.) magyar festőművész, grafikus, „az 1956-os forradalom festője”.[3]
| Wrabel Sándor | |
| Született | 1926. június 28.[1] Budapest |
| Elhunyt | 1992. június 25. (65 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | festőművész |
| Sírhelye | Óbudai temető (III-1-0-71/72) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Wrabel Sándor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja
Német nemzetiségű családból származott.[4] A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Pór Bertalantól tanult rajzot és festészetet, Kisfaludi Strobl Zsigmondtól pedig szobrászatot. Festői pályája 1954-től indult. Műveit a realisztikus ábrázolás jellemezte. Rajongásig szerette a természetet, kedvelt témái közé tartoztak az erdőképek (szívesen festett Békásmegyer környéki helyeket), tájképei mellett egyre jelentősebb szerepet kapott a vadon élő állatvilág, különösképpen a ragadozó madarak művészi megjelenítése. Jobb megismerésük érdekében vadgazdálkodási tanfolyamot is végzett, ahol a vadmadárral való foglalkozás szenvedélyén túl elsősorban a mozgás dinamikája, a madarak anatómiája, etológiája érdekelte.[5] Kedvenc hobbijává vált a solymászat: a Magyar Solymász Egyesület aktív tagja lett.
Életébe, pályája alakulásába minduntalan beleszólt a 20. század történelme. 1945-ben az oroszok pisztolyt találtak nála, amiért kényszermunkatáborba vitték a Szovjetunióba, ahonnan csak 1948-ban szabadult.[6] Az 1956-os forradalom nagy hatással volt rá, annak bukása után grafikai sorozatot készített e témában, majd festményeken jelenítette meg élményeit.[7] Forradalom című képének reprintje 1965-ben bekerült Artner Tivadar Évezredek művészete című könyvébe, amiért az első kiadást visszavonták a boltokból, a második kiadásból pedig a művet kihagyták.[6] A forradalom tragédiáját ábrázoló ciklusa, valamint Radnóti Miklós halálára című, a költő halálát elementáris erővel bemutató festménye miatt folyamatosan zaklatták, megbízáshoz nem jutott, kiállítani nem engedték, perifériára szorították, még művésztársainak egy része is elfordult tőle. Solymász barátai segítették megalapozni nemzetközi karrierjét; munkáiból színes albumot készítettek, amit a külföldi vadászokkal nyugatra juttattak.[8]
Az 1960-as évek első felében képzőművészeti szakkört vezetett Csillaghegyen, ám a hatóságok továbbra is szemmel tartották, zaklatták.[9]
A zaklatott életű művész magánélete végül normalizálódott, házasságot kötött Dr. Gulla Etelka jogásszal, 1966-ban megszületett fiuk: Alexander György.
Nehezen, de sikerült kijutnia külföldre. Felesége közbenjárására és a Magyar Vadászok Országos Szövetségének támogatásával útlevelet kapott, hogy Olaszországba utazva régi mesterek műveit tanulmányozza.[10] Az útlevél megadásával a hatalom arra számított, hogy külföldön marad, ő azonban hazatért.[6] Többször egy évet töltött Milánóban, kiállított alkotásait rendre díjazták, az ottani tudományegyetemen pedig ledoktorált.[11]
1978-ban, miután a békásmegyeri lakótelep építése miatt a család lakhelyéül szolgáló vadászházat lebontották, Pomázra költözött, később, visszatérve a fővárosba, Csillaghegyen élt 1992-ben bekövetkezett haláláig.
Művészete
Mivel művészetében tántoríthatatlanul ragaszkodott az igazság kimondásához, sorsa az lett, hogy mellőzték, így művei jelentőségét kora nem fedezhette fel, s ez visszahatott művészetére. A kezdeti harmonikus, realisztikus természetábrázolásait zaklatott, megrázó hatású kompozíciók váltották fel. Szürrealisztikus festői megoldásai élettapasztalatait tükrözték: az élet-halál harcukat vívó állatok drámáján keresztül saját sorstragédiáját vetítette ki. Az emberi szenvedést ábrázoló munkáin gyakran alkalmazta a festészet legnagyobb mestereinek kompozícióit, például a keresztre feszítés-jeleneteket. Egy olasz méltatója, Galileo Gentile rembrandti vonásokat fedezett fel karakterében, rokonságát Goya életművével pedig még szembetűnőbbnek találta.[12]
Alkotásai külföldön is ismertek, művei megtalálhatók Belgium, Brazília, Kolumbia, Paraguay, Norvégia és Svédország közgyűjteményeiben.
Elismerése
.jpg)
Hazánkban, élete során, nem részesült hivatalos elismerésben. 2003-ban Pomáz városa az 1956-os forradalom és szabadságharc 47. évfordulója alkalmából – „a településsel kapcsolatos munkásságáért” – Pomáz díszpolgára posztumusz címmel tüntette ki. Békásmegyer–Ófalu közösségi háza, a Szent József Ház, egyik termét róla nevezte el.
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság az óbudai temetőben található sírját 2011-ben a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.[13]
Óbuda-Békásmegyer önkormányzata 2013-ban kezdeményezte egy közterület nevének megváltoztatását Wrabel Sándor utcára.[14]
Kiállítások
- 1961 – „Dolgozó emberek között”, Ernst Múzeum, Budapest (válogatott csoportos kiállítás)
- 1965 – Collettiva dei pittori ungheresi, G. Rotunda, Milánó, Bertinoro, Nápoly[15]
- 1966 – Nemzetközi Vásár, Milánó (Dokumentum- és Tévéfilmek Nemzetközi Börzéje)
- 1967 – Nemzetközi Vásár, Milánó (válogatott csoportos kiállítás)
- 1968 – Nemzetközi Vásár, Milánó (válogatott csoportos kiállítás)
- 1991 – Csepel Galéria, Budapest (leporello)
- 1995 – MDF Székház, Óbuda (emlékkiállítás)
- 1999 – Vadászati napok, Nagymaros
- 2004 – Magyarok Háza (MVSZ), Budapest. (Magyar zsoltárok)
- 2004 – Testvérmúzsák Galéria (Teleki-Wattay Művészeti Iskola), Pomáz (emlékkiállítás)
- 2005 – Keresztény Múzeum, Esztergom (emlékkiállítás)
- 2008 – Postamúzeum, Budapest (Vallomások – posztumusz kiállítás)
- 2011 – Csillaghegyi Pincegaléria, Budapest
- 2012 – Békásmegyeri Szent József Ház, Budapest (emlékkiállítás)
- 2012 – Óbudai Kulturális Központ (San Marco Galéria), Budapest (emlékkiállítás)
- 2014 – Magyarországi Németek Háza, Budapest (emlékkiállítás)
Díjak, elismerések
- 1965 – Pro Bertinoro kitüntetés [16]
- 1965 – ezüstérem – Nemzetközi Vásár, Milánó
- 1965 – aranyérem – Nemzetközi Vásár, Milánó
- 1967 – az olasz Minisztertanács kitüntető oklevele
- 1975 – a római Francia-Olasz Intézet díja.
- 2003 – Pomáz díszpolgára cím (posztumusz)
- 2006 – '56-os Emlékérem, Csepeli ’56-os Emlékbizottság (posztumusz) [17]
Irodalom
- Bajor Nagy Ernő: Tehetség - Talonban. Szabad Föld, XX. évf. 32. sz. (1964. augusztus 9.)
- Beregszászi György: A természet festője. Nimród, X. évf. 8. sz. (1978. augusztus)
- Dr. Losonci Miklós: Magyar Golgota: (bev. tan.). Budapest: Csepel Galéria. 1991.
- Nagy Ferenc: Egy reneszánsz ember hányattatásai. Módszertani Szemle, (1993. január)
Jegyzetek
Források
További információk
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
