Walter Scheel (Höhscheid, ma Solingen, 1919. július 8. – Bad Krozingen, 2016. augusztus 24.) liberális német politikus, 1974 és 1979 között Nyugat-Németország elnöke. Államfői tisztségét megelőzően 1961 és 1966 között Konrad Adenauer kormányában gazdasági miniszter, 1969 és 1974 között Willy Brandt kormányában külügyminiszter és alkancellár, 1974 májusában 10 napig kancellár volt.
Walter Scheel | |
A Nyugat-Németország 4. elnöke | |
Hivatali idő 1974. július 1. – 1979. június 30. | |
Előd | Gustav Heinemann |
Utód | Karl Carstens |
Katonai pályafutása | |
Csatái | második világháború |
Született | 1919. július 8.[1][2][3][4][5] Solingen[6][7][8] |
Elhunyt | 2016. augusztus 24. (97 évesen)[4][5][9][7][8] Bad Krozingen |
Sírhely | Waldfriedhof Zehlendorf |
Párt | FDP |
Házastársa | Eva Charlotte Scheel, Mildred Scheel, Barbara Scheel |
Foglalkozás | politikus |
Iskolái | Gymnasium Schwertstraße |
Vallás | Protestant Church in Germany |
Díjak |
|
Walter Scheel aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Walter Scheel témájú médiaállományokat. |
Ifjúkora
Az érettségi után banktisztviselő lett. A második világháborúban a légierőnél szolgált a francia és az orosz fronton. Főhadnagyi rangban és az I. és II. osztályú Vaskereszttel szerelt le. A háború után apósa acélgyárában dolgozott, majd 1953-tól önállósította magát. Gazdasági tanácsadóként működött Düsseldorfban. 1958-ban az Interfinanz GmbH igazgatója, amelyben neki is volt részesedése.
Politikai pályafutása
1946-ban a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) tagja lett. A háború után liberális szervezetek alakultak tartományi szinten a négy megszállási zónában, és ezeket olvasztotta magába 1948-ban az FDP.[10]
1948-ban Solingen városi tanácsában, 1950-től 1953-ig Észak-Rajna-Vesztfália tartományi gyűlésében, 1974-ig a Bundestagban volt képviselő. Két éven át a Bundestag elnökhelyettese is volt. 1956-ban a párt ifjú reformerei közé tartozott, akik a tartományban felfüggesztették az együttműködést a Kereszténydemokrata Unióval, és Németország Szociáldemokrata Pártjával alakítottak új tartományi kormányt.[11]
1955-től 1957-ig az Európai Szén- és Acélközösség közgyűlésének, 1958 és 1961 között az Európai Parlament tagja volt.
1961 novemberében Konrad Adenauer negyedik kormányában a gazdasági együttműködés minisztere. Egy évvel később valamennyi FDP miniszterrel együtt lemondott a Spiegel-ügy miatt. De miután Franz Josef Strauss honvédelmi miniszter elhagyta a kormányt, 1962 decemberében újra átvette a miniszteri tárcát, amelyet Ludwig Erhard két kormányában is megtartott. 1966. november 30-án a költségvetés körüli vita miatt valamennyi FDP miniszter lemondott. 1969-ben a FDP elnökévé választották.
1969. október 22-én Willy Brandt szociálliberális koalíciós (SPD-FDP) kormányában külügyminiszter és kancellárhelyettes. Hozzá tartozott a vitatott keleti politika (Ostpolitik), és a német–német alapszerződés is. 1969. november 28-án Nyugat-Németország csatlakozott a nemzetközi atomcsendegyezményhez. 1970-ben Brandt és Scheel aláírták a moszkvai szerződést,[12] amelyet a Budestag csak 1972-ben ratifikált. Scheel volt az első német külügyminiszter, aki 1971 júliusában hivatalos látogatást tett Izraelben.
1974. július 1-jétől 1979. június 30-ig tartott köztársasági elnöki mandátuma. A belpolitikai egyensúly fenntartására törekedett, a fiatalokat társadalmi elkötelezettségre buzdította, de arra is figyelmeztetett, hogy vonják le a tanulságot az idősebb korosztály által elkövetett hibákból. 1978 őszén kiderült, hogy Karl Carstens tagja volt az NSDAP-nak.[13] Scheel azonnal reagált, és beismerte, hogy a fronton kapott értesítést párttagságáról, bár soha nem kérte a felvételét. Hans-Dietrich Genscher és Willy Brandt kiálltak Scheel mellett, nem kellett lemondania.[14] Az FDP tiszteletbeli elnöke maradt haláláig.
Magánélete
Első felesége, Eva Charlotte rákban hunyt el. 1969-ben házasodott össze Dr. Mildred Wirtz röntgen szakorvossal, a Német ráksegély alapítójával, aki 1985-ben szintén rákban halt meg. Harmadik felesége Barbara Wiese.
Írásai
- Formeln deutscher Politik
- Warum Mitbestimmung – und wie?
- Die Freiburger Thesen der Liberalen (társszerzők: Karl-Hermann Flach és Werner Maihofer)
- Vom Recht des Anderen – Gedanken zur Freiheit
- Die Zukunft der Freiheit – Vom Denken und Handeln in unserer Demokratie
- Wen schmerzt noch Deutschlands Teilung? 2 Reden zum 17. Juni Otto Graf Lambsdorff-fal együtt
- Freiheit in Verantwortung, Deutscher Liberalismus seit 1945
- Erinnerungen und Einsichten (társszerző: Jürgen Engert)
- Gemeinsam sind wir stärker – Zwölf erfreuliche Geschichten über Jung und Alt (társszerző: Tobias Thalhammer)
Jegyzetek
Források
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.