madárcsalád From Wikipedia, the free encyclopedia
A varjúfélék (Corvidae) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó család.[1][2]
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Holló (Corvus corax) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A varjúfélék családjának elterjedése | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Varjúfélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Varjúfélék témájú médiaállományokat és Varjúfélék témájú kategóriát. | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Bár az északi féltekén fajokban gazdagabb és elterjedtebb a család, Európában csak 11 fajuk költ. Hagyományos (nem tudományos rendszertani) osztályozásuk szerinti fő csoportjaik a szajkók, kitták, szarkák, csókák, varjak és hollók.
A legnagyobb testű, rendszerint fekete tollazatú verébalakúak. A méretük seregélynagyság és 70 cm közötti. A hosszúkás, többnyire durva és erős csőrük egyenes vagy kissé hajlott. A tövénél serték ülnek, melyek betakarják az orrnyílást. A csüd bőre nem tagolódik pikkelyekre, viszont elől élben végződik. A hím és a tojó egyforma.
Számos varjúféle csoportosan keresi a táplálékát. A csoportos életmód sok szempontból előnyös, de hátrányai is vannak: minden madárnak meg kell védenie saját táplálékát a többiekétől. Ennek érdekében az eleség egy részét különböző üregekben, odúkban raktározzák. A számos rejtekhely észben tartása fejlett memóriát feltételez, emlékezniük kell ugyanis arra, hogy mit, hova és mikor rejtettek. Bizonyos táplálékok, például a rovarok romlandók, azokat nem lehet hosszú ideig tartalékolni, mások, bizonyos termések viszont sokáig nem romlanak meg. A táplálékukat a földön keresik. Sziklákon, fákon vagy odúban költenek. A legáltalánosabb a fákon, gallyakból épített fészek, melyet a pár együtt készít. A tojásaik színesek és pettyezettek. Csak a tojó kotlik, a hím viszont eteti őt. Az ivari dimorfizmus nem jellemző rájuk.
A hangjuk rikácsoló, csörgő vagy károgó, de vannak kellemesen csengő szólamaik is. Akad közöttük sok jó hangutánzó, egyesek beszédre is megtaníthatók. Intelligensek, kiváló alkalmazkodóképességűek.
A legnagyobb fajuk, a holló (63 cm) a Kárpát-medencében meglehetősen ritka. Nem költözik el a területről télen sem. A tollazata csillogó fekete. Magyarországon védett. A dolmányos varjú kisebb a hollónál, szemtelen fészekrabló, a fácán sincs tőle biztonságban. A vetési varjú társaságkedvelő, telepesen költő, a dolmányos varjúnál valamelyest kisebb madarunk. A csóka a szajkóval a család nálunk élő legkisebb faja. Szívesen költ odúban. A szajkó vagy mátyásmadár tetszetős küllemű, jellegzetes erdei madarunk, fészekdúló. A fekete-fehér, rendkívül hosszú farkú, kerek szárnyú szarka felismerése a kezdő madarászok számára sem okozhat gondot. Boltozott fészkét fákra és bokrokra építi.
A varjúfélék kiemelkedően fejlett gondolkodási képességgel rendelkeznek. Az egyik legérdekesebb a varjúfélék között az Új-Kaledóniában őshonos faj, ami a természetben rendkívül sokféle és bonyolult eszközt használ a fák kérge alatt rejtőző rovarok megszerzéséhez. Érdekes képessége ennek a fajnak az úgynevezett szekvenciális vagy sorozatos eszközhasználat is. Ekkor a madarak több lépésben oldják meg a feladatot: egy adott eszközt felhasználva egy másik, a feladat megoldására már alkalmas eszközhöz jutnak. Egyik esetben a kutatók azt vizsgálták, van-e különbség a varjak táplálékkereső stratégiái között attól függően, hogy egy másik, számára vetélytársat jelentő egyed szeme láttára találja meg az eleséget, vagy úgy, hogy a másik madár azt nem látta. Az eredmény azt valószínűsíti, hogy e varjúfaj képes elképzelni, hogy egy másik egyed milyen információkkal rendelkezhet a környezetről és ezen információk alapján várhatóan hogyan fog viselkedni. Ez a képesség nagyon előnyös az egyed számára, hiszen jelentősen megnövelheti a táplálékkeresés és a fajtársakkal szembeni versengés hatékonyságát, így túlélési és szaporodási esélyei nőnek.
A szexuális szelekció meghatározó a varjúfélék esetében is. Egy faj egyedeinek legfőbb célja reproduktív sikerük növelése, ennek érdekében vetélkednek fajtársaikkal, és bizonyos, a párzási sikerességüket meghatározó tulajdonságaikra szelekció hat. A szelekció erőssége a párzásért folyó harc mértékétől függ. Mivel általában nem jut minden hímnek pár, ezért a nőstények mint erőforrások jelennek meg a hímek számára. Ez viszont azzal jár, hogy a nőstények választanak a hímek közül, mivel az utódgondozó fél a limitáló tényező. A hölgyválasz következményeként tehát a hímek között ún. epigámikus, azaz válogató szelekció alakul ki. Mivel a nőstény sok energiát fektet a tojásrakásba és az utódgondozásba, ezért fontos számára, hogy utódai minél életképesebbek és rátermettebbek legyenek (ami egyben az ő szaporodási sikerét is jelezi). Ennek érdekében a legértékesebb, genetikailag legjobb minőségű párt igyekszik választani.
A családot William Elford Leach angol zoológus írta le 1820-ban, az alábbi alcsaládok és nemek tartoznak ide:
Szajkók - Platylophus, Gymnorhinus, Cyanocitta, Aphelocoma, Cyanocorax, Calocitta, Garrulus, Perisoreus
_(9140440574).jpg)
.jpg)
Kitták - Urocissa, Cissa
Szarkák - Cyanopica, Dendrocitta, Pica
Pusztai- és fenyőszajkók - Podoces, Nucifraga
Csókák, varjak és hollók - Pyrrhocorax, Corvus
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
