Tétel
olyan állítás, ami korábban bizonyított állításokra alapozva be lett bizonyítva / From Wikipedia, the free encyclopedia
A tétel érvényességet kifejező állítás, amely egy viszony, tény, igaznak tekintett megállapítás fennállását jelzi. Erre további állítások, illetve igazságok épülnek.[1] A magyar tétel szó a „tesz” ige és a „-tel” főnévképző rag keresztezése.[1]
A matematikában a tétel olyan állítás, amely igaznak bizonyult, vagy axiómák alapján, vagy más tételek alapján.[2][3][4]
Ha a tételeket be kell bizonyítani, a fogalom koncepciója deduktívnak számít, a tudományos törvény esetében használt fogalommal ellentétben, amelyik kísérleti.[5][6]
Logikailag sok tétel indikatív feltételes formájú: „A = B”. Egy ilyen tétel nem állítja a B-t - csak azt, hogy a B az A szükséges következménye. Ebben az esetben A-t a tétel hipotézisének vagy feltételének nevezzük (a „hipotézis” szó helyenként „sejtés” értelemben is használatos, ebben az esetben azonban nem), és a B a tétel következtetése. Alternatív megoldásként az A-t és a B-t előzménynek, illetve következménynek nevezzük.[7]