Trsat
Fiume városrésze, egykor önálló település Horvátországban From Wikipedia, the free encyclopedia
Fiume városrésze, egykor önálló település Horvátországban From Wikipedia, the free encyclopedia
Trsat (régi magyar neve Terszat, olaszul: Tersatto, latinul: Tarsatica, németül: Tersat, Tersacz) Fiume városrésze, egykor önálló település Horvátországban, Tengermellék-Hegyvidék megyében.
Trsat | |
Trsat látképe | |
Közigazgatás | |
Ország | Horvátország |
Megye | Tengermellék-Hegyvidék |
Község | Fiume |
Jogállás | városrész |
Polgármester | Anđelka Jurašić Mikašinović (SDP) |
Irányítószám | 51000 |
Körzethívószám | (+385) 051 |
Népesség | |
Teljes népesség | 2129 fő (2021)[1] |
Népsűrűség | 1797 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 350 m |
Terület | 1,30 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 19′ 51″, k. h. 14° 27′ 38″ | |
Trsat weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Trsat témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fiume központjától 2 km-re északkeletre, a várost átszelő Recsina folyótól délre emelkedő magaslaton fekszik. Északnyugati részén a Recsina kanyarulata felett áll Trsat vára, melynek szolgálófalujaként a település kialakult. A városrész alatt a Trsat-alagúton halad el az A7-es autópálya. A városrésztől északkeletre található az A6 és A7-es autópályák csomópontja. Trsatot Bulevard, Centar-Sušak, Draga, Gornja Vežica, Orehovica és Vojak városrészek határolják.
Az i. e. 6. századtól az illír japodok törzse élt ezen a területen. A trsati hegy tetején már a római korban katonai erődítmény állt a közeli Tarsatica (a mai Fiume) település védelmére. A hagyomány szerint a vár lakótornya egykor római őrtorony volt. A Nyugatrómai Birodalom bukását követően a keleti gótok és a bizánciak uralma következett. A horvátok ősei a 7. században érkeztek ide. Tarsaticát ezt követően 799-ben említik először amikor Erik friauli őrgróf serege a horvátokkal vívott háborúja során lerombolta. A frank hódítás után a Tarsatica név Tersat alakban a szomszédos 138 méter magas hegyre tevődött át. Ebből lett később a magyar "Terszat" és a horvát Trsat. A név egyébként kelta eredetű, a "Tarsa" jelentése folyómenti domb volt. A 11. és 12. század fordulóján Trsat Horvátországgal együtt a Magyar Királyság része lett. II. András magyar király 1223-ban adományozta egész Vinodolt ("totam terram Wynodol") érdemiért Frangepán II. Vidnek, melyet 1251-ben fia IV. Béla is megerősített. Trsat neve ezután "Tarsatica" néven az 1288-ban kelt vinodoli törvénykönyvben tűnik fel először mint a Frangepánok birtoka az egyik vinodoli ispánság központjaként. Az ókori Tarsatica helyén ebben az időben fejlődött ki tornyaival, utcáival, tereivel a mai Fiume. A Trsat név alatt pedig ezután mindig a trsati vártól az egykori laktanyáig (ma egyetemi campus), illetve északi irányban a Recsina folyó völgyéig terjedő területet értették.
Trsat várát a Frangepánok építették a 13. században. 1449-ig az egységes Frangepán birtok része volt, majd a birtokfelosztáskor Novival, Bribirrel, Kotorral és Bakarral együtt Frangepán Márton kapta meg és a család ún. trsati ágának székhelye lett. 1490-ben III. Frigyes német-római császár foglalta el, de fia Miksa visszaadta a Frangepánoknak. 1508-ban rövid időre a velenceiek foglalták el, akik ekkor Fiumét is lerombolták. Frangepán Bernát hamarosan visszafoglalta és haláláig 1529-ig meg is tartotta. Tőle Frangepán István örökölte meg. 1544-ben Zrínyi Miklós és Frangepán István egyezséget kötöttek arra vonatkozóan, hogy ha bármelyikük örökös nélkül halna meg a birtokait a másik örökli. Miután 1577-ben Frangepán István örökös nélkül halt meg birtokai a Zrínyieké lettek. A vár azonban mint stratégiai fontosságú erődítmény ténylegesen császári kézben volt a katonai határőrvidék részeként a zenggi kapitányoknak alárendelve. A török veszély elmúltával katonai fontosságát elveszítette és 1826-ban gróf Laval Nugent vásárolta meg, aki 1827-től kezdődően Pavonuzzi olasz építész tervei szerint kényelmes várkastéllyá építtette át. Az átépítés során a vár minden középkori jellegzetességét elveszítette. 1843-ban a várban megnyílt a Nugent múzeum az akkori Horvátország első múzeuma.[2]
A vár alatti település középkori hírnevét Szűz Mária názáreti házának legendája alapozta meg. Eszerint amikor 1291-ben az utolsó szentföldi keresztény kézen levő vár Akkó is elesett Szűz Mária názáreti házát az angyalok a település határába vitték. Mivel azonban a helyieket ez a kegy elbizakodottá tette, amiért az angyalok a házat 1294-ben továbbvitték a mai itáliai Loretóba. A szomorú trsatiaknak 1362-ben V. Orbán pápa egy állítólag Szent Lukács evangélista által festett Szűz Mária kegyképet adományozott. A ház egykori helyén I. Lajos magyar király adományából csakhamar felépült a Trsati Szűzanya tiszteletére szentelt kegytemplom oltárán a pápa által adományozott kegyképpel.[3] 1431-ben a Frangepánok felépíttették a ferences kolostort és a templomot ettől kezdve a ferencesek gondozták. 1460-ban kiadták a glagolita betűkkel írt terszati statutumot. 1531-ben Kruzsics Péter klisszai várkapitány felépíttette a híres trsati lépcső alsó részét. 1629. március 5-én leégett a kolostor épülete, helyette 1631 és 1691 között felépült az új kolostor. 1640. április 26-án kiadták az egészen a 18. századig érvényben volt új statutumot. 1648-ban Franjo Glavinić Udinében kiadta a Trsat történetéről szóló „Historia Tersattana” című művét. 1725-ben Aichelburg kapitány felépíttette a trsati lépcső felső részét. 1750. november 29-én nagy földrengés rázta meg a települést. 1763-ban megalapították az első magániskolát. 1815-ben megnyílt a település első, még német nyelvű alapiskolája. 1824-ben felépült a kegytemplom harangtornya és mai homlokzata. 1846-ban megkezdődött a horvát nyelvű oktatás. 1874-ben Bakar járás megszűnésével létrejött a terszati járás, amelyhez Sušak és Vežica is hozzá tartozott, de 1876-ban a járási székhelyet Sušakba helyezték át. 1877-ben megalakult a nemzeti olvasókör. 1898-ban felépült a horvát olvasókör háza. 1904-ben emeletet húztak a ferences kolostorra és benne helyezték el a könyvtárat. A településnek 1857-ben 521, 1910-ben 260 lakosa volt. Az első világháború után az Olasz Királyság szerezte meg ezt a területet, majd az olaszok háborúból kilépése után 1943-ban német megszállás alá került. 1945 után a területet Jugoszláviához csatolták. 1948-ban Sušakkal együtt Fiume városrésze lett. 1991-ben Jugoszlávia széthullása után a független Horvátország része lett. Trsat életében jelentős esemény volt II. János Pál pápa 2003. június 8-i látogatása. 2005. október 8-án megtartott ferences találkozón ezerötszáz ferences szerzetes gyűlt itt össze a korábbi jugoszláv köztársaságok területéről. 2008. június 6-án Josip Bozanić zágrábi érsek felszentelte a II. János Pál pápa nevét viselő pasztorális központot.[2]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.