Tranzisztor–tranzisztor logika
From Wikipedia, the free encyclopedia
A tranzisztor–tranzisztor logika (TTL) kétpólusú csatlakozásos tranzisztorokból felépülő logika. Az első tranzisztor végzi benne a logikai funkciót, a második erősít, szemben a korábbi ellenállás–tranzisztor és dióda–tranzisztor logikával.
A TTL integrált áramköröket gyakran használták számítógépekben, ipari irányítókban, teszteszközökben, egyszerű elektronikában és szintetizátorokban.[1]
Miután a Sylvania Electric Products 1963-ban bemutatta, a TTL integrált áramköröket számos félvezetőcég gyártotta. A Texas Instruments 7400-as sorozata különösen népszerű volt. A TTL-gyártók számos logikai kaput, flipflopot, számlálót és más áramkört gyártottak. Az eredeti TTL változatai gyorsabbak voltak vagy kisebb volt a veszteségük, lehetővé téve az optimalizációt. A TTL eszközök eredetileg kerámia- és műanyag csomagolásokban készültek, illetve lapos csomagokban. Egyes TTL csipeket felületszerelési technológiával is készítettek.
A TTL lett a számítógépek és más digitális elektronika alapja. Még azután is használtak TTL eszközöket jobban integrált komponensek összekapcsolására, hogy a VLSI CMOS integrált áramkörös mikroprocesszorok a többcsipes processzorokat elavulttá tették.