Tizenkettes sía
síita iszlám irányzat / From Wikipedia, the free encyclopedia
A tizenkettes (اثنا عشرية – iszná asarijja = tizenkettesek) vagy másképp imámita sía vagy csak imámiták a síita iszlám egy ága, akik tizenkét imámot ismernek el. Az első közülük Ali ibn Abi Tálib, az utolsó pedig Muhammad al-Mahdi (wd), akinek visszatértét messiásként (→ mahdí) várják.
Ők teszik ki a síiták túlnyomó többségét, kb. 80̥ százalékát, ezért gyakran csak simán síitáknak nevezik őket.[1] Összlétszámukat kb. 175 millióra becsülik, amely a muszlim világ népességének mintegy 11 százaléka.[1] Legnagyobb számban Iránban élnek, de Azerbajdzsánban és Irakban is a lakosság többségét alkotják. Emellett jelentős kisebbségük él Pakisztánban, Indiában, Afganisztánban, Libanonban, Nigériában, Indonéziában, Tanzániában, Törökországban, továbbá a lakosság százalékában Bahreinben és Kuvaitban is, de vannak még imámiták más országokban is.[2]
A tizenkettes sía követői hisznek az imámok feddhetetlenségében, tévedhetetlenségében és titkos, isteni tudásában.[3]