Tengerentúli Franciaország
From Wikipedia, the free encyclopedia
A tengerentúli Franciaország (franciául France d'outre-mer) az európai kontinensen kívüli francia közigazgatású területeket jelöli. Ezek különböző jogi státuszú és az autonómia különböző fokaival rendelkező területek, noha mindegyik rendelkezik képviselettel a nemzetgyűlésben és a szenátusban (a francia parlament két házában). Lakosaik francia állampolgársággal rendelkeznek, és így részt vehetnek az elnökválasztásokon és az európai parlamenti választásokon. (Utóbbin a tengerentúli területek külön választókerületet képeznek.) A tengerentúli Franciaországhoz több atlanti-, csendes- és indiai-óceáni sziget tartozik, a dél-amerikai kontinensen Francia Guyana, számos Antarktisz-közeli sziget, és egy terület magán az Antarktiszon.
Év | Népesség | Vált. (%) |
---|---|---|
1953 | 909 000 | — |
1963 | 1 194 000 | +31,4% |
1973 | 1 475 000 | +23,5% |
1983 | 1 656 000 | +12,3% |
1993 | 2 028 000 | +22,5% |
2003 | 2 414 000 | +19,0% |
2013 | 2 691 000 | +11,5% |
2016 | 2 774 000 | +3,1% |
Népességváltozás az öt tengerentúli régióban |
Csaknem valamennyi Európán kívüli, lakott francia közigazgatású terület tengerentúli régió vagy tengerentúli közösség státuszú. E két státusz jogilag és közigazgatási szempontok szerint is lényegesen különbözik egymástól. A tengerentúli régiók státusza azonos az európai Franciaország régióiéhoz. A francia alkotmány szerint a francia törvények és rendelkezések (a polgári és a bünteté törvénykönyv, a közigazgatási szociális és adózási jogok stb.) általában ugyanúgy érvényesek a tengeren túl, mint az európai régiókban, bár lehetnek a helyi igényeknek megfelelő eltérések. A tengerentúli régiókban nem lehet ezektől eltérni, a tengerentúli területeknek azonban jogában áll saját törvényeket hozni, kivéve bizonyos témákban (mint a honvédelem, a nemzetközi kapcsolok, a külkereskedelm, a fizetőeszköz, illetve a törvénykezés és a közigazgatás szabályozása). A tengerentúli területeket saját választott testületeik igazgatják. A francia kormány egyik tagja, a tengerentúli Franciaország minisztere felelős a tengerentúli területekért. Új-Kaledónia se nem tengerentúli régió, se nem tengerentúli közösség. A nouméai egyezség alapján sui generis (egyedi) státuszú.
A területeket a Nemzetgyűlésben összesen 27 küldött, a Szenátusban összesen 21 szenátor képviseli.