Tange Kenzó
From Wikipedia, the free encyclopedia
Tange Kenzó (japánul: 丹下健三, Hepburn-átírással: Tange Kenzō) (1913. szeptember 4. – 2005. március 22.) Japán minden bizonnyal egyik legismertebb építésze, a funkcionalizmust merész vonalú tervezéssel, a „kagylószerkezettel” ötvöző, fantáziadús újítója, az építészeti metabolizmus létrehozója. Leghíresebb művei a hirosimai Béke Emlékmúzeum és a tér Emlékkenotáfiuma, mely utóbbi a Kofun-kor dombsírjait idézi (1955), a tokiói Olimpiai Sportcsarnok vagyis a Jojogi Stadion (1964), a tokiói Mária-katedrális (1965), a Mori Hanae-épület (1979), az új tokiói Városháza (1991), de részt vett például Szkopje rekonstrukciójában is az 1965-ös földrengés után.
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek. |
Gyors adatok
Tange Kenzó | |
Született | 1913. szeptember 4.[1][2][3][4][5] Szakai |
Elhunyt | 2005. március 22. (91 évesen)[1][3][5][6][7] Minato |
Állampolgársága |
|
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Halál oka | szívelégtelenség |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tange Kenzó témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bezárás
1987-ben Pritzker-díjjal tüntették ki.[11]