Tajvan a Japán Birodalom része volt 1895 és 1945 között. A japánok már az 1500-as évek óta próbálták megszerezni maguknak a területet, ám törekvéseik évszázadokon keresztül nem jártak sikerrel. A sziget végül az első kínai–japán háborút lezáró 1895-ös simonoszeki béke eredményeképp került Japánhoz a legyőzött Csing-dinasztiától. A szigeten élők a békére válaszul kikiáltották függetlenségüket, és létrehozták a Tajvani Köztársaságot, amit a japán inváziós erők pár hónap leforgása alatt megsemmisítettek, és birtokba vették Tajvant. A sziget különösen a környező hajózási útvonalak ellenőrzése miatt volt fontos a japánok számára, akik azonban a sziget modernizációját sem hanyagolták el. Fejleszteni kezdték a gazdaságot és az ipart, és hozzáláttak a kulturális viszonyok átformálásához. A sziget két évtizeden belül Japán szerves részévé vált, és még a törvényhozás felsőházában is rendelkezett képviselőkkel. Néhány lázadástól eltekintve a szigeten nem adódtak komolyabb konfliktusok a megszállókkal, és a második világháborúban sok tajvani is harcolt a Japán Császári Hadseregben. A háborút Japán vesztesként fejezte be, és kénytelen volt a szigetet átadni a Kínai Köztársaságnak.