Törökország formális csatlakozási kérelme az Európai Közösséghez 1987. április 14-i keltezésű. Törökország 1963 óta társult tagja az Európai Uniónak ('63-ban még az Európai Gazdasági Közösséggel lépett ilyen kapcsolatra, melyből az Európai Közösség, majd az EU lett), illetve 1949 óta tagja az Európa Tanácsnak. Alapítása óta tagja az 1961-ben létrehozott Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD) illetve alapító tagja 1973-ban létrehozott Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (OSCE). 1992 óta társult tagja a Nyugat-európai Uniónak, 1995-ben pedig vámunióra lépett az EU-val. Az Unió Törökország csatlakozási kérelmét 1999. december 14-én, az Európai Tanács Helsinkiben tartott soros értekezletén „ismerte el” hivatalosan. A tárgyalások 2005. október 3-án kezdődtek, befejezésük – és Törökország uniós csatlakozása – pedig vélhetően még a következő évtized vége (~2020) előtt megtörténik, de leghamarabb 2013-ban. Habár az EU szerint a csatlakozási tárgyalások legalább 15 évig tartanak még,[1] Ankara 2013-at tűzte ki maga elé a csatlakozási feltételek teljesítésére.[2]
 |
Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont! |
 |
Háttér
Az első világháborút követően az Oszmán Birodalom összeomlott, Mustafa Kemal Atatürk a török függetlenségi háború során elérte, hogy Törökország megmaradt területét ne szabdalják fel az antanthatalmak között, majd 1923-ban kikiáltották a köztársaságot. Atatürk reformjai segítségével megkezdődött az ország szekularizációja és modernizálása.[3] A második világháború során Törökország egészen 1945 februárjáig semleges maradt, majd hadat üzent Németországnak és Japánnak, így jogot nyert az ENSZ alapító tagságára. 1947-ben a Marshall-terv keretében anyagi támogatást kapott, 1949-ben az Európa Tanács,[4] 1952-ben pedig a NATO tagja lett.[5]
1960–1990-es évek
Törökország 1959-ben nyújtotta be csatlakozási kérelmét az Európai Gazdasági Közösséghez, 1963. szeptember 12-én pedig aláírta az ankarai egyezményt, mely gazdasági együttműködést (vámunió) tett lehetővé.[3][6] 1970 novemberében elkészült az időrendi táblázat a Törökország és az EGK között fennálló vámtarifák eltörléséről.[3]
1987. április 14-én Törökország benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európai Közösséghez, 1989-ben az Európai Bizottság azzal válaszolt, hogy Törökország gazdasági és politikai helyzete, a török–görög kapcsolatok illetve a ciprusi válság miatt az időpont nem alkalmas a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez.[7] 1995-ben Törökország vámunióra lépett az Európai Unióval, 1999 decemberében pedig az unió hivatalosan is elismerte Törökország jogosultságát a csatlakozásra.[8]
Az ezredforduló után
2002-ben az Európai Unió kijelentette, hogy hajlandó késlekedés nélkül megkezdeni a tárgyalásokat Törökországgal, amint az teljesíti a koppenhágai kritériumokat.[9]
Az Európai Bizottság szerint a tárgyalások legkorábban 2005-ben indulhattak meg; 2004. december 17-én döntöttek úgy, hogy a tárgyalásokat 2005. október 3-án kezdik meg Törökországgal.[10] Az Osztrák Néppárt és a német Kereszténydemokrata Unió azt javasolta, hogy Törökországot teljes tagság helyett egy úgynevezett „kivételes partneri viszonnyal” (privileged partnership) vegyék fel az unióba, ennek ellenére azonban megkezdődtek a tárgyalások Törökország teljes tagságáról.[11][12]
Törökország csatlakozását a tárgyalások megkezdése óta több esemény is hátráltatja. Ausztria és Franciaország is népszavazást szeretne tartani a kérdésről.[13] A ciprusi kérdés továbbra is az egyik legnagyobb hátráltató tényező.[14] 2007 márciusában Olli Rehn bővítésért felelős európai biztos figyelmeztette Törökországot, hogy a reformok lassulása és a ciprusi kérdés súlyosan veszélyezteti a csatlakozási tárgyalásokat.[15] A ciprusi helyzet miatt az EU 2006 decemberében felfüggesztette a tárgyalásokat,[16] melyek 2007 márciusában indultak újra.[17]
Jövőbeli tervek
A legkorábbi dátum Törökország csatlakozására 2013 lehet, Ankara ezt az időpontot tűzte ki célul,[2] Brüsszel azonban ezt nem támogatja.[18] Elképzelhető, hogy a csatlakozás csak 2021-ben valósulhat meg.[1]
Időrendben
- 1959. július 31. – Törökország jelentkezik az Európai Gazdasági Közösségbe
- 1963. szeptember 12. – Ankarai egyezmény
- 1964. december 1. – A társulási egyezmény hatályba lépése[3]
- 1980 – A katonai puccs miatt befagyasztják a kapcsolatokat
- 1983 – A választásokat követően a kapcsolatok helyreállnak
- 1987. április 14. – Csatlakozási kérelem az Európai Közösséghez
- 1989. december 18. – Az Európai Bizottság visszautasítja a tárgyalások azonnali megkezdését Törökország külpolitikai kapcsolataira (török–görög viszony, ciprusi konfliktus) hivatkozva
- 1995. március 6. – Vámunió
- 1999. december – Az Európai Tanács hivatalosan is elismeri Törökország csatlakozási kérelmének jogosultságát
- 2002. december 12. – Az Európai Tanács kijelenti, hogy haladéktalanul megkezdi a tárgyalásokat Törökországgal, amennyiben az teljesíti a koppenhágai kritériumokat.[19]
- 2002. november 3. – A 2002-es választások az uniós tagságot pártoló Igazság és Fejlődés Pártja győzelmét eredményezik
- 2004 – Törökország és Észak-Ciprus támogatja Ciprus újraegyesítését, a ciprusi görögök azonban elutasítják[20]
- 2004. december 17. – Az Európai Unió beleegyezik a tárgyalások megkezdésébe
- 2005. október 3. – Megkezdődik a tárgyalási fejezetek kifejtése
- 2006. június 12. – A tudomány és kutatás fejezet megnyitása és lezárása
- 2006. december 11. – A Ciprussal való további konfliktusok miatt az EU felfüggeszti a tárgyalásokat, és kijelenti, hogy nem nyitnak meg újabb fejezeteket, míg a problémát nem orvosolják[21]
- 2007. március 29. – A vállalkozási és iparpolitika fejezet megnyitása[17]
- 2007. június 25. – A statisztika és pénzügyi ellenőrzés fejezet megnyitása, a gazdasági és pénzügyi jog fejezet megnyitását Nicolas Sarkozy megvétózta.[22]
- 2007. december 20. – Az egészség- és fogyasztóvédelem, valamint a transzeurópai közlekedés fejezetek megnyitása.[23]
- 2008. június 17. – A társasági jog és szellemi tulajdon törvényi szabályozása fejezetek megnyitása.[24]
- 2008. december 19. – A tőke szabad áramlása és az információs társadalom és média fejezetek megnyitása[25]
- 2009. június 30. – Az adózás fejezet megnyitása[26]
Az unióhoz való csatlakozás feltétele, hogy Törökország befejezze a tárgyalásokat az Európai Bizottságal az acquis communautaire mind a 35 fejezetével kapcsolatban. Az Európai bizottság minden évben közzétesz egy riportot a tagjelölt országgal történő tárgyalások menetéről, a fejlődés mértékéről. A legutóbbi jelentés 2018. április 17-én készült.[27]
| Tárgyalási fejezet | EU-értékelés a kezdetekkor | EU-értékelés 2018-ban[28] | Vizsgálat kezdete | Vizsgálat vége | Fejezet megnyitva | Fejezet lezárva | Fejezet befagyasztva |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1. Áruk szabad mozgása | További lépések szükségesek | Jól előkészített | 2006. 1. 16. | 2006. 2. 24. | – | – | 2006. 12. 11. |
| 2. Munkavállalók szabad mozgása | Nehéz befogadtatni | Nehéz befogadtatni | 2006. 7. 19. | 2006. 9. 11. | – | – | – |
| 3. Vállalatalapítás joga és a szolgáltatások szabadsága | Nehéz befogadtatni | Nehéz befogadtatni | 2005. 11. 21. | 2005.12.20. | 2005. 10. 3. | – | 2006. 12. 11. |
| 4. Tőke szabad áramlása | További lépések szükségesek | Mérsékelten előkészített | 2005. 11. 25. | 2005. 12. 22. | – | – | – |
| 5. Közbeszerzés | Összeegyeztethetetlen az acquis-val | Mérsékelten előkészített | 2005. 11. 7. | 2005. 11. 28. | – | – | – |
| 6. Társasági jog | Nagyobb erőfeszítés szükséges | Összehangolva az acquis-val | 2006. 6. 21. | 2006 . 7. 20. | 2008. 6. 17. | – | – |
| 7. Szellemi tulajdon törvényi szabályozása | További lépések szükségesek | Jól előkészített | 2006. 2. 6. | 2006. 3. 3. | 2008. 6. 17. | – | – |
| 8. Versenyjog | Nehéz befogadtatni | Némileg előkészített | 2005. 11. 8. | 2005. 12. 2. | – | – | – |
| 9. Pénzügyi szolgáltatások | Nagyobb erőfeszítés szükséges | Jól előkészített | 2006. 3. 29. | 2006. 5. 3. | 2005. 10. 3. | – | 2006. 12. 11. |
| 10. Információs társadalom és média | További lépések szükségesek | Némileg előkészített | 2006. 6. 12. | 2006. 7. 14 | 2008. 12. 19. | – | – |
| 11. Mezőgazdaság és vidékfejlesztés | Nehéz befogadtatni | Némileg előkészített | 2005. 12. 5. | 2006. 1. 26. | – | – | 2006 . 12. 11. |
| 12. Élelmiszer-biztonság, állat- és növényegészségügy | Nehéz befogadtatni | Némileg előkészített | 2006. 3. 9. | 2006. 4. 28. | – | – | – |
| 13. Halászat | Nehéz befogadtatni | Nehéz befogadtatni | 2006. 2. 24. | 2006. 3. 31. | – | – | 2006. 12. 11. |
| 14. Közlekedés | Nagyobb erőfeszítés szükséges | Mérsékelten előkészített | 2006. 6. 26. | 2006. 9. 28. | – | – | 2006. 12. 11. |
| 15. Energiaügy | Nagyobb erőfeszítés szükséges | Mérsékelten előkészített | 2006. 5. 15. | 2006. 6. 16. | – | – | – |
| 16. Adózás | Nagyobb erőfeszítés szükséges | Mérsékelten előkészített | 2006. 6. 6. | 2006. 7. 12. | 2009. 6. 30.[29] | – | – |
| 17. Gazdasági és pénzügyi jog | Nagyobb erőfeszítés szükséges | Mérsékelten előkészített | 2006. 2. 16. | 2006. 3. 23. | 2008. 12. 19. | – | – |
| 18. Statisztika | Nagyobb erőfeszítés szükséges | Mérsékelten előkészített | 2006. 6. 19. | 2006. 7. 18. | 2007. 6. 25. | – | – |
| 19. Szociális politika és foglalkoztatásügy | Nagyobb erőfeszítés szükséges | Némileg előkészített | 2006. 2. 8. | 2006. 3. 22. | – | – | – |
| 20. Vállalkozási és iparpolitika | Nem számítanak nagyobb problémákra | Jól előkészített | 2006. 3. 27. | 2006. 5. 5. | 2007. 3. 29. | – | – |
| 21. Transzeurópai hálózatok | Nagyobb erőfeszítés szükséges | Összehangolva az acquis-val | 2006. 6. 30. | 2006. 9. 29. | 2007. 12. 19.[30] | – | – |
| 22. Regionális politika és a strukturális eszközök koordinációja | Nagyobb erőfeszítés szükséges | Mérsékelten előkészített | 2006. 9. 11. | 2006. 10. 10. | – | – | – |
| 23. Igazságszolgáltatás és alapvető jogok | Nagyobb erőfeszítés szükséges | Nehéz befogadtatni | 2006. 9. 7. | 2006. 10. 13. | – | – | – |
| 24. Jogérvényesülés, szabadság és biztonság | Nagyobb erőfeszítés szükséges | Mérsékelten előkészített | 2006. 1. 23. | 2006. 2. 15. | – | – | – |
| 25. Tudomány és kutatás | Nem számítanak nagyobb problémákra | Összehangolva az acquis-val | 2005. 10. 20. | 2005. 11. 14. | 2006. 6. 12. | 2006. 6. 12. | – |
| 26. Oktatás és kultúra | További lépések szükségesek | Mérsékelten előkészített | 2005. 10. 26. | 2005. 11. 16. | – | – | – |
| 27. Környezetvédelem | Összeegyeztethetetlen az acquis-val | Némileg előkészített | 2006. 4. 3. | 2006. 6. 2. | – | – | – |
| 28. Fogyasztó- és egészségvédelem | További lépések szükségesek | Jól előkészített | 2006. 6. 8. | 2006. 7. 11. | 2007. 12. 19.[30] | – | – |
| 29. Vámunió | Nem számítanak nagyobb problémákra | Jól előkészített | 2006. 1. 31. | 2006. 3. 14. | – | – | 2006. 12. 11. |
| 30. Külkapcsolatok | Nem számítanak nagyobb problémákra | Mérsékelten előkészített | 2006. 7. 10. | 2006. 9. 13. | – | – | 2006. 12. 11. |
| 31. Külpolitika, biztonságpolitika, védelmi politika | További lépések szükségesek | Mérsékelten előkészített | 2006. 9. 14. | 2006. 10. 6. | – | – | – |
| 32. Pénzügyi felügyelet | További lépések szükségesek | Jól előkészített | 2006. 5. 18. | 2006. 6. 30. | 2005. 10. 3. | – | – |
| 33. Pénzügyi és költségvetési rendelkezések | Nem számítanak nagyobb problémákra | Némileg előkészített | 2006. 9. 6. | 2006. 10. 4. | – | – | – |
| 34. Intézmények | |||||||
| 35. Más | – | – | – | – | - | – | – |
| frissít |
Hatása az Európai Unióra
A Törökország csatlakozását támogatók egyik érve, hogy Törökország régiós hatalom,[31][32] stratégiai szempontból is fontos mind az Európai Unió, mind az Amerikai Egyesült Államok számára.[32] Gazdasági szempontból is lényeges szerepet tölt be és a NATO második legnagyobb hadseregével rendelkezik.[33][34] Az ország fekvése (hozzáférés a Földközi-tengerhez, a Fekete-tengerhez, kapcsolatok a Közel-Kelettel és Közép-Ázsiával), történelme és külkapcsolatai segíthetik az EU geopolitikai helyzetét.[35][36]
Carl Bildt, Svédország külügyminisztere szerint Törökország csatlakozása elősegíthetné az EU stabilitási törekvéseit a Földközi-tenger és a Fekete-tenger keleti részén.[37] Az Egyesült Királyság szintén pártolja Törökország csatlakozását.[38]
Törökország 71 milliós népességével az Európai Unió második legnagyobb állama lenne a delegált európai parlamenti képviselők számát tekintve.[15] A demográfiai előrejelzések szerint 2020-ra a török parlamenti képviselők száma meghaladná Németországét az Európai Parlamentben.[15]
Törökország tagsága a későbbi bővítés problémáját is felveti, főképp a jelentkező országok számát és földrajzi helyzetét tekintve.[15] Valéry Giscard d’Estaing francia politikus szerint a nagyrészt Ázsiában fekvő Törökország felvétele például Marokkó felvételéhez is vezethetne, akinek jelentkezését éppen földrajzi fekvése miatt utasították el.[39] Nicolas Sarkozy francia elnök szerint „Törökországnak nincs helye az Európai Unióban”, határokat kell szabni a bővítésnek, mert a határtalan bővítés „az európai politikai egység lerombolását kockáztatja”.[40] Franciaország mellett Ausztria is ellenzi Törökország felvételét és Angela Merkel német kancellár is hasonló véleményen van.[41] Ezzel szemben Barack Obama amerikai elnök pártolja a törökök felvételét az EU-ba.[42]
Franciaország változtatni kívánt az alkotmányán annak érdekében, hogy népszavazást lehessen kiírni minden olyan állam felvételéről az Európai Unióba, melynek lakossága meghaladja az unió teljes lakosságának 5%-át, ez Törökországot és Ukrajnát érintette volna.[43] A szenátus azonban elutasította a tervezetet, azzal az indokkal, hogy ez rontana Franciaország kapcsolatain Ankarával.[44]
Gazdaság
Törökország gazdasága a GDP alapján 2008-ban a Világbank felmérése szerint a tizenötödik volt a világon, megelőzve ezzel több Európai Uniós országot és Ausztráliát is.[45] Törökország az OECD és a G20-ak alapító tagjai közé tartozik. 1995-ben vámuniót létesített az Európai Unióval, mely elősegíti az ország exportját és egyben megkönnyíti a külföldi befektetések vonzását.[46] 2008-ban Törökország exportja elérte a 141,8 milliárd dollárt,[47] fő kereskedelmi partnere az Európai Unió,[48] az Amerikai Egyesült Államok, Oroszország és Japán. Az import 204,8 milliárd dollár értékű,[47] Oroszországból az importáruk 13,8%-a, Németországból 10,3%-a, Kínából 7,8%-a, Olaszországból 6%-a, az USA-ból 4,8%-a, Franciaországból 4,6%-a, Iránból 3,9%-a, az Egyesült Királyságból 3,2%-a érkezik. Az EU-import összesen 40,4%-ot, az ázsiai import 27%-ot tesz ki.[49][50]
Népesség
2005-ben Törökország népessége 71,5 millió fő volt, évente pedig mintegy 1,5%-kal növekszik.[51][52] A lakosság fiatal, 25,5%-uk tizenöt év alatti.[53]
Törökország az Európai Unió második legnagyobb állama lenne a delegált európai parlamenti képviselők számát tekintve.[15] A demográfiai előrejelzések szerint 2020-ra a népességnövekedés következtében a török parlamenti képviselők száma meghaladná Németországét az Európai Parlamentben.[15]
Külkapcsolatok az EU tagállamaival
Ciprus
Ciprus 1960-ban önálló állammá vált, melynek elnöke III. Makáriosz érsek, alelnöke pedig a török ciprióta Fazıl Küçük lett. 1963-ban mind a ciprusi, mind a török oldalon olyan események zajlottak, melyek kedvezőtlenül befolyásolták a szigetállam sorsát. Karácsony este a görögök megtámadták a szigeten élő törököket.[54] Törökország az angol kormánytól kért segítséget, mivel a ciprusi szerződésben az angolok rendelkeztek a béke helyreállításának jogával, London azonban az ENSZ-hez fordult, az ENSZ pedig leállította a kisebbség ellen elkövetett mészárlásokat. Lyndon B. Johnson amerikai elnök levélben figyelmeztette a törököket, hogy ha megtámadják a ciprusi görögöket, akkor a NATO nem áll ki mellettük.[54][55] 1964 tavaszán ENSZ-békefenntartók (UNFICYP) érkeztek a szigetre.[56]
1967-ben Görögországban szélsőjobboldali katonai junta került hatalomra, mely tovább bátorította a sziget nacionalistáit.[57] 1974. július 15-én a ciprusi nemzeti gárda államcsínyt hajtott végre. Bülent Ecevit török miniszterelnök ismét az angolokhoz fordult segítségért, akik megint csak elutasították azt. Mivel a törökök számára elfogadhatatlan volt, hogy Nagy-Britannia és Amerika áldását adja a Szampszón-rendszerre, Ecevit elrendelte a török hadsereg partraszállását, melyet 1974. július 20-án, Atilla hadművelet kódnéven hajtottak végre. Augusztus 14-én egy újabb rohammal sikerült a sziget területének mintegy 40%-át elfoglalniuk, Ciprus kettészakadt. A sziget két oldalát a zöld vonal elnevezésű demarkációs vonallal választották el, mely ma is 180 km hosszan húzódik, kettévágva többek között Nicosia városát is. 1975-ben a sziget török részének vezetősége kikiáltotta a Török Föderális Államot, majd 1983-ban az Észak-Ciprusi Török Köztársaságot, melyet Törökországon kívül egyetlen ország sem ismert el.
Törökország azóta is konfliktusban áll Ciprussal, ami többször is hátráltatta a csatlakozási tárgyalásokat. Törökország és Észak-Ciprus 2004-ben támogatta a Ciprus újraegyesítését irányozó Annan-tervet, a ciprusi görögök azonban elutasították azt.[20]
Görögország
Az évszázados ellenségekként számon tartott[58] két ország kapcsolata a történelem folyamán lassan átalakult. Elefthériosz Venizélosz miniszterelnök például 1934-ben Nobel-békedíjra jelölte Atatürköt.[59] Az 1999-es izmiti földrengés után Görögország felajánlotta segítségét a törököknek, amit Törökország a későbbi görögországi földrengés alkalmával viszonzott, ezzel megindult a diplomáciai közeledés is.[58]
Kosztasz Karamanlisz görög miniszterelnök támogatja Törökország teljes európai uniós tagságát.[60] 2005-ben az Európai Bizottság a török–görög kapcsolatokat „pozitívan fejlődőnek” nevezte,[61] mindazonáltal megjegyezte, hogy a vízi határok vitájában nem történt előrehaladás.[61]
Vallás
Törökország szekuláris alkotmánnyal rendelkezik, nincs hivatalos államvallása.[62][63] A törökök 99%-a az iszlám vallást gyakorolja,[64] 70%-uk a szunnita ághoz tartozik, kb. 25% pedig az alevi ághoz.[65] A korábban jelentős számú görög és örmény keresztények valamint a zsidó vallásúak száma az Oszmán Birodalom szétesésekor megfogyatkozott. Csatlakozása esetén Törökország lenne az első, többségében iszlám vallású ország az unióban, bár az ugyancsak muszlim többségű Albánia, Bosznia-Hercegovina és Koszovó is lehetséges tagjelöltek.[66]
A török alkotmány elismeri az egyén szabad vallásgyakorlási jogát, a vallási közösségeket az állam védelmezi, de az alkotmány kimondja, hogy a vallási közösségek nem szólhatnak bele a joggyakorlatba, például nem alakíthatnak vallási pártot.[63] Törökországban a köztársaság fennállása óta tilos volt muszlim fejkendőt vagy szimbolikus vallási ruházatot viselni állami épületekben, iskolák és egyetemek területén.[67] Az Emberi Jogok Európai Bírósága a törvényt nem tekintette kifogásolhatónak,[68] ennek ellenére a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja 2008-ban a fejkendő-törvényt eltörölte.[69]
A 301-es cikk
A török büntető törvénykönyv 301-es cikke kimondja, hogy aki megsérti a „török nemzetet, a Köztársaságot vagy a Török Nagy Nemzetgyűlést, az hat hónaptól három évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható”, illetve azt is, hogy a kritikának szánt gondolatok kifejezése nem számít bűncselekménynek.[70]
Az Európai Unió a csatlakozási tárgyalások megkezdése óta többször is kritikával illette a büntetőtörvénykönyv eme cikkét, különösen amikor ez alapján emeltek vádat a Nobel-díjas író, Orhan Pamuk illetve a később meggyilkolt Hrant Dink újságíró ellen, amiért elismerték az örmény népirtás tényét. Olli Rehn csatlakozásért felelős biztos „sajnálatosnak”, „igen szerencsétlennek” és „elfogadhatatlannak” minősítette Pamuk esetét.[71] Abdullah Gül később kijelentette, hogy szerinte is szükség van a cikk megváltoztatására.[72] 2008. április 30-án a törvényt megváltoztatták.[73] A változtatások szerint már nem a törökséget, hanem a török nemzetet ért sérelemért lehet valaki ellen pert indítani, de csak az igazságügyi miniszter jóváhagyásával és a maximális kiszabható büntetés a korábbi három év helyett két év lehet.[73]
A nők jogai
.jpg)
Törökországban a köztársaság megalakulása után, 1924-ben a nők jogot nyertek arra, hogy a közszférában dolgozhassanak. 1930-ban kapták meg a szavazati jogot a helyi választásokon, 1934-ben pedig az országos választásokon,[74] és ugyanebben az évben nyerték el a jogot a választhatóságra is.[75] 1935-ben tizennyolc nőt választottak parlamenti képviselővé. Mindazonáltal csak az 1980-as években kezdtek a nők komolyabban foglalkozni a politikával.[74] 1993-ban Tansu Çiller lett az ország első női miniszterelnöke.
Az Európai Unió az emberi jogok és a nők jogainak tiszteletben tartását a csatlakozás egyik sine qua nonjaként[76] definiálta Törökország számára. Az uniós felmérés szerint Törökország rendelkezései a nők jogaról általában véve kielégítőek, de kiegészítésekre is szükség van.[77] A nők jogainak kiterjesztése csak a 2000-es évek első felében valósult meg, addig például a férj szava számított a házasságban a válás, a vagyonmegosztás és a gyermekelhelyezés tekintetében. 2001-ben fogadta el a parlament az új polgári törvénykönyvet, mely a házastársakat már egyenlő feleknek tekinti, illetve eltörölték az addig érvényben lévő törvénytelen gyermek fogalmát is.[78] Nimet Çubukçu török nő- és családügyi államminiszter szerint azonban hosszú időnek kell eltelnie, míg a törvényben garantált jogok a kultúra részévé válnak.[79] Többek szerint a nők helyzete a törvényi egyenlőség ellenére sem mondható megfelelőnek, a képviselőknek alig 9%-a nő és még mindig általános az országban a nők sérelmére elkövetett, családon belüli erőszak, amiről a legtöbb nő hallgat.[79] A nők jogaiért küzdő aktivisták szerint a társadalom változóban van, régebben a megkérdezett tíz emberből kilenc a nők ellen elkövetett családon belüli erőszakot helyénvalónak tartotta, ma már tíz emberből kilenc elítéli, és a média is nagyobb figyelmet fordít az ilyen erőszakos cselekményekre.[79] Mindazonáltal azt is megemlítették, hogy a török kormánynak nagyobb figyelmet kellene fordítania a civil szervezetekre, mert az együttműködés még hiányzik.[79]
A katonai szolgálatot lelkiismereti okokból megtagadók helyzete
Törökország és Azerbajdzsán az Európa Tanács két olyan tagja, akik nem ismerik el az úgynevezett conscientious objector lehetőségét, azaz a katonai szolgálat lelkiismereti okokból való megtagadását, és alternatív szolgálat lehetőségét sem hajlandók felajánlani az ilyen személyeknek.[80] A katonai szolgálat megtagadása Törökországban börtönnel büntethető, és ez alól nem jelent kivételt, ha a behívott lelkiismereti okokra hivatkozik.[81]
Az Európai Unióban
Az uniós tagállamok lakosságának többsége ellenzi Törökország csatlakozását, az Eurobarometer 2006-os őszi felmérése szerint[82] az uniós állampolgárok 59%-a nem szeretné, ha csatlakozna, és csupán 28%-uk támogatja. A legtöbben (tízből kilenc megkérdezett) az emberi jogok helyzetét hozta fel okként. A 2006-os tavaszi felmérés szerint az újonnan csatlakozott országokban magasabb Törökország támogatottsága (44%), mint a régebbi uniós országokban (38%). A legtöbben Ausztriában ellenzik (81%), a leginkább pedig Romániában támogatják (66%). Észak-Ciprus lakosságának 67%-a látná szívesen Törökországot az Európai Unió tagjai között.[83] Dánia lakosságának 60%-a ellenzi a csatlakozást, annak ellenére, hogy a dán kormány kiáll Törökország mellett.[84] Magyarország támogatja a török csatlakozást,[85] a magyar lakosság 44%-a egyetért, míg 46%-a ellenzi.[83]
Törökországban
A Wikihírek kapcsolódó cikke:
A csatlakozási tárgyalások 2004-es megnyitóját Törökországban nagy ünneplés fogadta, egyes újságok Helló Európa címmel cikkeztek az eseményekről.[86] Ennek ellenére az ország lakosságának csupán 54%-a támogatja a csatlakozást.[83] Az Eurobarometer 2006-os felmérése szerint a törökök 43%-a gondol pozitívan az EU-ra, 35%-uk bízik benne, 45%-uk támogatja a bővítési folyamatokat, de csak 29%-uk fogadna el egy uniós alkotmányt.[87]
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
