A Távolból Petőfi Sándor verse. 1843. május második felében íródott Pozsonyban és 1843. június 15-én jelent meg Bajza József folyóiratában, az Athenaeumban. Később megzenésítették, zenéjét Bognár Ignác szerezte.[1], így lett különösen népszerű.
| Távolból | |
 | |
| A vers első közlése | |
| Dallam | Bognár Ignác |
| Szöveg | Petőfi Sándor |
| Hangfaj | dúr |
| A kotta hangneme | C dúr |
| Sorok | A B C D |
| Hangterjedelem | 3–6 2–6 5–9 ♯VII–8 |
| Kadencia | 4 (3) 4 |
| Szótagszám | 10 10 10 10 |
A vers
Kis lak áll a nagy Duna mentében;
Oh mi drága e lakocska nékem!
Könnyben úszik két szemem pillája,
Valahányszor emlékszem reája.
Bár maradtam volna benne végig!
De az embert vágyai vezérlik;
Vágyaimnak sólyomszárnya támadt,
S odahagytam őslakom s anyámat.
Kínok égtek a szülőkebelben,
Hogy bucsúmnak csókját ráleheltem;
S kínja lángi el nem aluvának
Jéggyöngyétől szeme harmatának.
Mint ölelt át reszkető karával!
Mint marasztott esdeklő szavával!
Oh, ha akkor látok a világba:
Nem marasztott volna tán hiába.
Szép reményink hajnalcsillagánál
A jövendő tündérkert gyanánt áll;
S csak midőn a tömkelegbe lépünk,
Venni észre gyászos tévedésünk.
Engem is hogy csillogó reményem
Biztatott csak, minek elbeszélnem?
S hogy mióta járom a világot,
Bolygó lábam száz tövisre hágott.
...Szép hazámba ismerősök mennek;
Jó anyámnak tőlök mit izenjek?
Szóljatok be, földiek, ha lészen
Útazástok háza közelében.
Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse,
Mert fiának kedvez a szerencse – –
Ah, ha tudná, mily nyomorban élek,
Megrepedne a szive szegénynek!
Keletkezése, műfaja, jellemzői
Petőfi 1843 május elején érkezett Pozsonyba, hogy színésznek álljon, de a társulatba nem vették fel. Némi másolói munkát kapott, de valósággal nyomorgott. A versben a csalódás keserűsége, a jelen nyomorúsága szólal meg, és vádló ellentétül merül fel az elhagyott otthon boldogságának emléke. A költemény törzse az emlékező rész, különösen a búcsú. A befejezés kegyes hazugsága az anya fájdalmát enyhítheti – írja Horváth János irodalomtörténész – „a költőé azonban megmarad s ez a fájdalom (a kíméletes gyermeki szeretet társaságában) a költemény végső kizengése, eredménye. Élmény, emlék, ihlet erejével jelenlevő érzelem: Petőfi személyi lyrájának egyik, kor szerint legelső komoly képviselőjévé avatják a népdalnak indult, de nem azzá lett költeményt.”[2]
Petőfi Bajza Józsefnek küldött levelében a verssel kapcsolatban megjegyezte:
- Tekintetes Úr tanácsát, miszerint a népdalokat is mértékben írjam, követtem a „távolból"-lal; aligha sikerrel.[3]
Horváth János szerint nincs is benne semmi különlegesen népi jelleg. „Nyelve választékos, képei irodalmiak, olykor dagályosak. Nemcsak nem népdal: nem is dal..., hanem egy igen egyéni képű lyrai költemény.”
A „kis lak”, amiről a vers szól, Dunavecsén a községi kocsma épülete volt, közvetlenül a folyó mellett állt. Petőfi szülei 1840-ben költöztek oda, a költő 1841 tavaszán két hónapot töltött náluk és júliusban vett tőlük búcsút. Az épületet 1875-ben lebontották.
Dallama és kottája
Jegyzetek
Források
Felvételek
További információk
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
