Szókincs
egy adott nyelv vagy korpusz szavainak katalógusa / From Wikipedia, the free encyclopedia
Legáltalánosabb meghatározása szerint a szókészlet egy adott nyelv szavainak az összessége.[1] Egyes nyelvészek szerint ez a definíció a nyelv létének egy bizonyos momentumára érvényes.[2] Más szempontból egyes szerzők lexikai egységek vagy lexémák összességéről szólnak,[3] amely fogalomba egyesek állandósult szókapcsolatokat is beleértenek.[4] Egy másik meghatározás szerint „a szókészlet egy nyelv, egy nyelvréteg közösségi jellegű, társadalmi érvényű szavainak és kifejezéseinek összessége”, tehát szókészlete egy „nyelvnek, a közéletnek, egy-egy tudománynak, szakmának, valamely nyelvjárásnak” van. Megkülönböztetendő a szókincstől, amely „az egyes ember által ismert és használt szavaknak és kifejezéseknek az együttese”.[5] Egyes angol és francia nyelvű szerzők ebben az értelemben különböztetik meg egyrészt az (angolul) lexis vagy lexicon, (franciául) lexique, másrészt az (angolul) vocabulary, (franciául) vocabulaire terminusokat,[6] de mások ugyanazt értik mindkét terminus alatt.[7]
A szókészlet a nyelv egyik alapvető összetevője, a másik kettő a fonológiai rendszere és a nyelvtani rendszere lévén. Az utóbbi kettőhöz viszonyítva a szókészlet nyitott rendszer, amely könnyen képes új elemeket magába foglalni, miközben régi szavak kihalhatnak belőle, mivel a szavak állnak a legszorosabb kapcsolatban a társadalmak életével, amelyben folyamatosan történnek anyagi és szellemi kulturális változások.[8]
A szókészlettel a nyelvészet több tudományága foglalkozik. A legátfogóbb a lexikológia (szókészlettan), amely szinkrón nézetben, azaz a nyelv aktuális állapotának a szempontjából tanulmányozza, de diakrón, azaz történeti nézetben is, a szótörténet révén. Külön ága, az etimológia (szófejtés), a szavak eredetével foglalkozik. Az állandósult szókapcsolatokra is szakosodott egy másik ága, a frazeológia. A lexikológia testvérága, a lexikográfia, a szótárak készítésének tudománya.