Szépnyír

Szépnyír (románul: Sigmir, németül: Schönbirk vagy Zippendorf, szászul Zauapn) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Szépnyír (Sigmir)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Rang	falu
Községközpont	Beszterce municípium
Irányítószám	420003
Körzethívószám	0x63[1]
SIRUTA-kód	32438
Népesség
Népesség	1038 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	8 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	379 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 07′ 59″, k. h. 24° 25′ 28″47.133116, 24.424536
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

Besztercétől 5 km-re nyugatra fekszik.

Nevének eredete

Bár különböző névalakjainak eredete és egymáshoz való viszonya bizonytalan, a német Schönbirk név a magyarból való fordításnak tűnik, a korábbi népi alakok helyett. Történeti névalakjai: Chichmar (1332), Chimar és Stipur (1334), Stepnir (1335), Zynir (1336), Zithmar (1452), Schepner (1463), Zipmar (1570), Zepnir (1571), Czipnir (1709), Zypner (1714), Szépnyír (1760), Szikméru (1826), Schönbirk (1842), Sziknir (1862).

Története

Beszterce vidéki (1876 után Beszterce-Naszód vármegyei) szász falu volt. Eredeti temploma a mai 120. számú ház helyén állt. 1698-ban kilenc szász családot, 1713-ban nyolc szász és hét román családot számláltak össze. 1717-ben a tatárok elpusztították.

Korábbi szőlői valószínűleg Basta idején kipusztultak, ezután csak 1737-ben szüreteltek ismét. 1750-ben 28 román és 18 szász család lakta. 1765-ben román lakosságát Naszód vidékére telepítették.

1806-ban kilencven házból állt. 1909-ben egy forrás vizét három kilométer hosszú, föld alatti vízvezetéket építve bevezették a faluba. Az akkor huszonkét füstöt számláló román lakosság számára 1933 és 1944 között, egy lakóház kertjében épült fatemplom, a falu északkeleti részén.^[3] Szász lakóit a német hadsereg 1944. szeptember 17–19-én Ausztriába evakuálta.

Cigány lakói evangélikus vallásúak, de román anyanyelvűek voltak, legtöbbjük cipészmesterséggel és muzsikálással foglalkozott.

Népessége

• 1910-ben 590 lakosából 378 volt német, 103 cigány, 98 román és 11 magyar anyanyelvű; 458 evangélikus, 102 ortodox, 11 görögkatolikus, 9 zsidó és 5 római katolikus.
• 2002-ben 786 lakosából 685 volt román, 94 cigány és 6 magyar nemzetiségű; 745 ortodox és 31 pünkösdista vallású.

Látnivalók

• Klasszicista volt evangélikus temploma 1796 és 1799 között, tornya 1821-ben épült. 1965-ben, miután egy vihar megrongálta toronysisakját, az ortodox egyház vásárolta meg.
• Volt szász evangélikus parókia (1836).^[4]

Források

• Hanspeter Zehner: Schönbirker Heimatbuch. Vöcklabruck – Dürnau – Rosenau, 1981

Jegyzetek

1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
3. Corneliu Gaiu – Vasile Duda: Topografia monumentelor din municipiul Bistrița, vol. 2. Bistrița: Nosa Nostra, 2015
4. Gaiu – Duda: i. m.

• Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap