A szinkrotronsugárzás előállítása a francia Synchrotron SOLAIL-nél. A középen található egyenes részbe a lineáris gyorsítóba (linac) kerül az elektron egy elektronágyúból, majd a kisebb szinkrortronban (booster, kisebb kör) felgyorsítják 2,75 GeV energiára, végül a nagyobb szinkrotronban (tárológyűrű, nagyobb kör) állandó energián keringetik. A nyaláb pályáját görbítő mágneseknél az elektronnyaláb szinkrotronsugárzást bocsát ki érintőirányban, amelyeket az egyes laborokba vezetik különböző vizsgálatok céljára.
Az M87 nagyenergiájú kilövellése. A fénylést szinkrotronsugárzás okozza, nagyenergiájú elektronok mozognak a mágneses térben. Először Geoffrey R. Burbidge észlelte 1956-ban a szinkrotronsugárzást a világűrben, megerősítve Alfvénék jóslatát.