Szimikion
ókori pengetős hangszer / From Wikipedia, the free encyclopedia
A szimikion (σιμίκιον) vagy szimikon (σιμικόν) ókori pengetős hangszer.
A Kr. u. 2. században élt Pollux az egyetlen görög szerző, aki említést tesz róla,[1] az epigoneion nevű hangszerrel hozza kapcsolatba, de az utóbbitól eltérően nem 40, csak 35 húrosnak írja le.
A mai hangszertudomány mindkét hangszert egyfajta lapciterának véli széles, lapos hangszertest fölött a tetőlappal párhuzamosan futó húrokkal. Egy elmélet szerint elképzelhető, hogy a szimikion feltalálója, névadója egy Szimosz nevű Kr. e. 5. századi zenetudós, és eredetileg nem zenei előadás célját szolgálta, hanem a különböző hangsorok tanulmányozására készült.[2]