Szerkesztő:Sierrahun/Pea Ridge-i ütközet (Elkhorn Tavern-i ütközet
From Wikipedia, the free encyclopedia
Ambrose Powell Hill Jr. (1825. november 9. 1865. április 2.) hivatásos katona, volt. Az amerikai polgárháború során a Konföderáció tábornoka lett. Általában A. P. Hill néven emlegették a szignója alapján és nem volt rokonságban Daniel Harvey Hill tábornoktársával.
Ambrose Powell Hill | |
![]() | |
A. P. Hill | |
Született | 1825. november 9. Culpeper, Virginia állam, Amerikai Egyesült Államok |
Elhunyt | 1865. április 2. Petersburg, Virginia állam |
Állampolgársága | Amerikai Egyesült Államok |
Foglalkozása | hivatásos katona |
Sírhelye | Fairview temető, Culpeper |
Katonai pályafutása | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Fegyvernem | ![]() |
Rendfokozata | ![]() ![]() |
Egysége | ![]() Könnyű hadosztály Észak-virginiai hadsereg harmadik hadteste |
Háborúi, csatái | Mexikói–amerikai háború Szeminol háborúk Amerikai polgárháború
|
Sablon • Wikidata • Segítség |
A virginiai születésű Hill az Egyesült Államok hivatásos tisztje volt, harcolt a mexikói–amerikai háborúban és a Szeminol háborúkban, mielőtt a Konföderációs Államok hadseregéhez csatlakozott. A polgárháború kitörése után hamar hírnevet szerzett magának. 1862-ben parancsnoka lett A. P. Hill könnyűhadosztálya névre keresztelt kontingensnek a Hétnapos hadjáratban. Később Stonewall Jackson legjobb hadosztályparancsnoka lett, aki kihúzta a bajból a Cedar Moutain-i ütközetben, állta az uniós rohamokat a Második Bull Run-i csatában, az utolsó pillanatban mentette döntetlenre az Antitami csatát a megérkezésével és védte Fredericksburgöt.
Jackson 1863 májusi halála után, a Chancellorsville-i csatát követően Robert E. Lee tábornagy Hillt választotta a frissen megalakított harmadik hadtest élére és előléptette altábornagynak. 1863 júniusában Hill északra vezette hadtestét és részt vett a Gettysburgi csatában. 1863 őszén szintén részt vett a Bristoe Station hadjáratban és a Mine Run hadjáratban. 1864 és 65 folyamán többszer meg kellett szakítania szolgálatát egyre súlyosbodó betegsége miatt, melyből végül csak a háború befejezése előtt tért vissza az Észak-virginiai hadsereghez. A Harmadik Petersburgi ütközetben ölték meg egy uniós katona elfogása közben.