Szerkesztő:BélaBéla/Polimer
From Wikipedia, the free encyclopedia
A polimerek azonos építőelemekből, felépülő nagyméretű makromolekulák, melyekben az ismétlődő egységeket elsőrendű kémiai kötések kapcsolják össze. A polimer és műanyag kifejezéseket gyakran szinonimaként használják, azonban a két fogalom nem ekvivalens. Egyrészt számos természetes polimer létezik, másrészt a műanyagok nem tisztán egyfajta polimerből állnak, hanem jellemzően egyéb anyagokat, adalékokat és társító anyagokat adnak hozzájuk. A polimerek a polimerizáció nevű folyamat során keletkeznek sok kisebb molekulából, a monomerekből. A polimerek tulajdonságait és viselkedését a szerkezetük határozza meg, mely mikroszkopikus és makroszkopikus szinten is eltér a kismolekulatömegű anyagokétól.
Változatos tulajdonságaiknak köszönhetően[1] mind a mesterséges, mind a természetes polimerek nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a mindennapokban.[2] A természetes polimereknek, például a fehérjéknek és nukleinsavaknak alapvető szerepük van az élő szervezetek működésében, míg a mesterségesen előállított polimerek, mint a polietilén vagy a polisztirol ma már az élet minden területén megtalálható szerkezeti anyagok.
A polimer kifejezés a görög πολύς (polus = sok) and μέρος (meros, = rész) szavakból származik és Jöns Jakob Berzelius alkotta meg 1833-ban, de ő még más értelemben használta, mint azt ma tesszük.[3][4] A polimerek, mint kovalens kötésekkel kapcsolódó ismétlődő egységekből felépülő makromolekulák létezését elsőként Hermann Staudinger feltételezte 1920-ban,[5] de hipotézisének bizonyítása még egy évtizedet váratott magára.[6]