Szavangvatthana laoszi király

Szavangvatthana (Luangprabang, 1907. november 13. – Szop Hao, Laosz, 1980. márciusa körül) laoszi király, ügyvezető laoszi miniszterelnök, az egyesült Laosz második királya. A Kunlo-dinasztia tagja.

Szavangvatthana
Laoszi Királyság királya
Szavangvatthana
Uralkodási ideje
1959. október 29. – 1975. november 29.
Elődje	Sziszavangvong
Utódja	a királyság felszámolása
Laoszi Királyság régense
Szavangvatthana
Uralkodási ideje
1959. augusztus 20. – 1959. október 29.
Elődje	Sziszavangvong
Utódja	saját maga mint király
Laoszi Királyság miniszterelnöke
Szavangvatthana
Uralkodási ideje
1951. október 15. – 1951. november 21.
Elődje	Puji Szananikone
Utódja	Szuvanna Puma herceg
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Kunlo-dinasztia
Született	1907. november 13. Luangprabang
Elhunyt	1980. március körül (72 évesen) Szop Hao, Laosz
Édesapja	Sziszavangvong laoszi király (1885–1959)
Édesanyja	Kamavani Tongszi királyné (1885–1915)
Házastársa	Kampuji hercegnő (1912–1981 körül)
Gyermekei	1. Vongszavang trónörökös herceg (1931–1978) 2. Szavivanszavangmanivong hercegnő (1933–2007) 3. Talaszavang hercegnő (1935–2006) 4. Sziszavang herceg (1935–1977/78) 5. Szaurjavongszavang herceg (1937–) 6. Keuszavang herceg (–1998)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szavangvatthana témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Sziszavangvong laoszi király (1885–1959) és Kamavani Tongszi királyné (1885–1915) elsőszülött fia. 1907. november 13-án született Luangprabangban, a királyi palotában. A francia gyarmati uralom alatt levő Laosz trónörökösét Franciaországba küldték, ahol tanulmányokat folytatott a Montpellier-i Líceumban, és a párizsi Politikai és Tudományos Iskola (L'École Sciences et Politiques) hallgatója is volt.

1930. augusztus 7-én Luangprabangban feleségül vette Kampuji hercegnőt (1912–1981 körül), Kampana herceg lányát. A házasságukból hat gyermek, négy fiú és két leány született.

1941 és 1949 között ő vezette a Titkos Tanácsot. A II. világháború idején, 1945. április 7-én a japánok elfoglalták a Luangprabang Királyságot. Másnap, 1945. április 8-án megszűntnek nyilvánították a francia protektorátust, és kikiáltották a függetlenséget. A japánok Szavangvatthana trónörököst Szaigonba deportálták, mivel a japánok elleni felkelésre buzdította a népét 1945 májusában. A japán uralom 1945. augusztus 27-éig tartott. 1945. szeptember 15-én kikiáltották az egyesült Laoszi Királyságot. 1945. november 10-én Szavangvatthana herceget megfosztották trónörökösi címétől. 1946. április 23-án a franciák újból bevezették a protektorátust, és a herceget újra trónörökösnek ismerték el. 1946. augusztus 27-én a franciák elismerték Laosz egyesítését, majd 1949. július 19-én Franciaország társult államaként részleges függetlenséget nyert el. 1951. szeptember 8-án Szavangvatthana írta alá Japánnal a II. világháborút lezáró békeszerződést San Francisco városában. 1951 októbere és novembere között a trónörökös ügyvezető miniszterelnökként tevékenykedett. Az ország végül 1953. október 22-én nyerte el Franciaországtól a teljes függetlenségét. 1959. augusztus 20-án Laosz régensévé nevezték ki apja, Sziszavangvong király helyettesítésére, aki megromlott egészségi állapota miatt nem tudta betölteni hivatalát, és hamarosan, 1959. október 29-én meg is halt. Ekkor Szavangvatthana herceget királlyá kiáltották ki.

1975-ben a kommunista hatalomvétel után 1975. november 29-én lemondásra kényszerítették, és 1975. december 2-án kikiáltották a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságot. 1975 és 1977 között a kommunista hatalom főtanácsadóként alkalmazta, majd 1976-tól házi őrizet alá helyezték, végül 1977. március 11-én a királyt és családját átnevelő táborba zárták az északkelet-laoszi Huapan tartományban, és utána nem jött több hír felőle. Állítólag 1980 márciusában az 1-es táborban, Szop Haoban halt meg az éhségtől és az elégtelen orvosi ellátástól. A király, Kampuji királyné és Vongszavang trónörökös (1931–1978 körül) halálát a kommunista hatóságok vonakodva ugyan, de elismerték egy párizsi sajtókonferencián 1989. december 17-én. A haláluk pontos okát és időpontját még mai napig nem tudhatjuk.^[1]

A laoszi királyi ház feje napjainkban Szavangvatthana király unokája és Vongszavang trónörökös legidősebb fia, Szulivongszavang herceg, akinek sikerült 1981-ben kalandos úton megszöknie az öccsével Laoszból, miközben a Mekong-folyón banánfatutajon utazva Thaiföldre menekültek. Franciaországban él jelenleg, és a száműzetésben tevékenykedő Királyi Tanács 1997-ben nagyapja örökösének ismerte el.

Gyermekei

• Feleségétől, Kampuji laoszi királynétól (1912–1981 körül), 6 gyermek:
  • Vongszavang (1931. szeptember 27. – 1978. május 2. körül) trónörökös, feltehetően a Huapan tartománybeli Viengszai 1-es táborában halt meg, felesége Manikjalani hercegnő (1941. december 29. –), Kampanpanja herceg lánya, 7 gyermek, többek között:
    • Szulivongszavang (1963. május 8. –) a laoszi királyi ház feje 1978/1980-tól, felesége, Csandraszukra hercegnő (1946. június 9. –), Tanszuktala herceg lánya
  • Szavivanszavangmanivong hercegnő (1933 – Nizza, 2007. január 5.), 1975-ben elmenekült Laoszból, és Franciaországban telepedett le, férje apai nagybátyja, Szisumangmanivong herceg (1932. február 24. –), Sziszavangvong laoszi király fia, 10 gyermek
  • Talaszavang hercegnő (1935. január 10. – Nizza, 2006. április 14.), 1975 novemberében letartóztatták, és 1987-ig fogva tartották, férje Sziszupanuvong Sziszaleumszak herceg (1931. augusztus 16. –), 6 gyermek
  • Sziszavang herceg (1935. december – 1977. június/1978. szeptember), feltehetőleg a Huapan tartománybeli átnevelő táborban halt meg, ahol szökési kísérlet miatt kivégezték, felesége Mekamharadzsani hercegnő (1942–), Buvanavatthana Burattana herceg lánya, 7 gyermek
  • Szaurjavongszavang herceg (1937. január 22. –), 1975 novemberében a Mekong-folyót átúszva Thaiföldre menekült, és előbb apja, majd unokaöccse nevében régensként működött, majd a laoszi királyi ház helyettes vezetője lett, a száműzetésben levő Királyi Tanács elnöke, Szavangvatthana király egyetlen, még élő gyermeke, felesége Daravani hercegnő (1946. október 10. –), Rattanapanja herceg lánya, 4 gyermek
  • Keuszavang herceg ( – 1998 szeptember előtt), Laoszban maradt a kommunista hatalomátvétel után is, nem nősült meg

Jegyzetek

1. Ma még csak találgatások vannak arról, hogy valójában meggyilkolták, vagy tényleg a rossz ellátás végzett az ekkor már 70 év fölött járó királlyal.

Irodalom

• John E. Morby: A világ királyai és királynői: Az idők kezdetétől napjainkig [ford.: Hideg János] (eredeti kiadás: J. E. Morby: Dynasties of the World. A Chronological and Genealogical Handbook, Oxford University Press, 1989.). Debrecen: Mæcenas. 1991. ISBN 963 7425 48 9 , 313. oldal

Külső hivatkozások

• Christopher Buyers: The Royal Ark/Laos/The Khun Lo Dynasty – 2014. május 6.

Előző Sziszavangvong

Laosz királya 1959 – 1975

Következő a királyság felszámolása