![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/3/3c/028_Conrad_Cichorius%252C_Die_Reliefs_der_Traianss%25C3%25A4ule%252C_Tafel_XXVIII_%2528Ausschnitt_01%2529.jpg/640px-028_Conrad_Cichorius%252C_Die_Reliefs_der_Traianss%25C3%25A4ule%252C_Tafel_XXVIII_%2528Ausschnitt_01%2529.jpg&w=640&q=50)
Szarmaták
ókori kelet-európai lovasnomád nép / From Wikipedia, the free encyclopedia
A szarmaták (görög nyelven Σαρμάται/Sarmatai, latin nyelven Sarmatae) a kelet-európai sztyeppéken az i. e. 3. századtól az i. sz. 4. századig élő iráni nyelvű lovasnomád népesség, törzsek összefoglaló elnevezése. A szarmaták évszázadokon át vezető szerepet töltöttek be az eurázsiai sztyeppén és gyakran rész vettek az antik történelem alakításában. Benépesítették a Közép-Ázsia és a Duna közötti hatalmas területet, kapcsolatot tartottak Kínával, a dél-ázsiai magaskultúrákkal, valamint a görög-római világgal is.[1] A szarmaták számos törzse önállóan is szerepet kapott a történelemben, mint a jazigok, roxolánok, alánok.
Szarmaták | |
![]() | |
Szarmaták jellegzetes pikkelyes páncélzatukban Traianus oszlopán | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Szarmaták témájú médiaállományokat. |
![Thumb image](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/d/dc/Odessa_numismatic_museum_photo_04.jpg/320px-Odessa_numismatic_museum_photo_04.jpg)
Genetikai kutatások arra mutatnak, hogy a szarmaták a kora bronzkori Jamnaja-kultúra hordozóinak leszármazottai lehetnek.[2]
Első említésük a zoroasztrizmus szent könyvéből, az Avesztából ismeretes.[3] A széles értelemben vett szkíták műveltségi körébe tartoztak.[4] Az i. e. 4–3 század során Közép-Ázsiából nyugat felé nyomultak és i. e. 200 körül alávetették a szkítákat. Befolyási területük a legnagyobb i. e. 100 körül volt, amikor az nyugaton a Visztula folyótól a Duna torkolatáig, keleten a Volgáig és a Kaszpi-tengerig, délen a Fekete-tengerig és a Kaukázusig terjedt.
Az 1. században germán törzsekkel szövetségben támadásokat indítottak a Római Birodalom ellen. A szarmaták egyik csoportja, a jazigok megtelepedtek a Kárpát-medencében, elsősorban a Duna-Tisza közén. Szarmata régészeti lelőhelyeket tártak fel az Alföldön sokfelé, még Budapest területén is, a Rákos-patak mentén az 5. századból.[5] A rómaiak ekkoriban a Duna Esztergom és Kosztolác(wd) (a mai Szerbiában) közötti szakaszát ripa Sarmatica névvel jelölték.[6] Keleten ellenben a gótok a 3. századra kiszorították őket a sztyeppéről, majd a hunok a 4. században őket is alávetették.[7][8]
A Fekete-tengertől északra fekvő területeken a szarmaták egy része a Boszporoszi Királyságban asszimilálódott a görög civilizációba[9] mások pedig az Azovi-tenger (korabeli nevén Meótisz) környékén a cserkeszek, alánok, oszétok illetve a szláv népek elődeivel olvadtak össze.[10][11][12][13][14]
A szarmaták és magyarok között tartós érintkezés és keveredés lehetett az Urál és az Azovi-tenger közötti térségben, ennek genetikai és nyelvi nyomai is kimutathatóak. 2022 májusában Török Tibor és Neparáczki Endre archeogenetikusok(wd) kimutatták, hogy a többségükben finnugor származású honfoglaló magyarok genetikai állományának 35%-a szarmata jellegű.[15]
A lengyel nemesség körében élt a szarmata leszármazás hamis tudata, a szarmatizmus.