A szürkevíz a háztartásokban (esetleg iparban) már felhasznált, így ivásra már nem alkalmas víz, ami más célokra, így például takarításra, WC-öblítésre, esetleg öntözésre még felhasználható.[1] A szürkevíz jellemzően mosásból és mosakodásból, esetleg mosogatásból származik, és enyhén szennyezett víz, ami nem tartalmaz emberi ürüléket. A szürkevíz elnevezés nem a víz színére vonatkozik, hanem a fekete (erősen szennyezett, ürüléket is tartalmazó) és a fehér (ivóvíz) megjelölés közötti átmenetre utal.
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
 |
Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a Wikipédia egyik alappillérének számító, úgynevezett semleges nézőpont elve, vagy egyes megfogalmazásai reklámízűek (a vita részleteihez lásd a vitalapot). | Ha nincs indoklás sem itt a sablonban, sem a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
Elvileg a sem vizeletet, sem székletet nem tartalmazó kommunális/háztartási használtvizet nevezzük szürkevíznek. Patogén baktériumok csak nagyon kis mértékben fordulnak elő benne, emiatt az ilyen szennyvíz kezelése is könnyebb, elővigyázatosan felhasználva a közegészségügyre nézve ártalmatlan, azonban egy napnál további tárolása során a baktériumok kockázatos mértékben elszaporodhatnak benne. Gyakorlatilag a mosdó, zuhanyzó, fürdőkád használatakor a tisztálkodás során kis mértékben ürülék, kórokozó is kerülhet bele. A mosogató használatakor keletkező szennyvizet általában nem tekintik szürkevíznek annak zsír-, olaj- és ételmaradék-tartalma miatt.[2] Magyarországon a szürkevíz minőségére, felhasználhatóságára vonatkozó célzott szabályozás jelenleg nincs. (2022)[3]
Ahhoz hogy normál életvitel mellett a háztartásban ürülékmentes használtvíz képződjön, két út vezet:
- Elkülöníteni (szeparált csatornavezetéssel) a lakás vízöblítéses WC-je elfolyó vizét a többi vízfelhasználó hely használtvizétől (mosdó, zuhanyzó/fürdőkád, mosogatógép, konyhai csapok).
- Az elkülönítés leghathatósabb fajtájával élni: száraz toalettek[4] használata során minden használtvíz szürkevíz lesz.
Amennyiben megvalósítható, nyilvánvalóan az első lenne a preferált elrendezés, mert az ürüléket is tartalmazó víz kezelése több oldalról nézve is nehézkes: a sérülékeny közcsatornázás mellett (amik felügyelete rendkívül esetleges, karbantartása nehézkes, megújítása, kapacitásbővítése nagy költségekkel és felfordulásokkal jár) speciális elrendezések sorát igényli,[5] és mégis maradó problémákkal terhelt.
A szürkevíz tulajdonságait – és egyben a felhasználhatóságát – az összetevői határozzák meg. Potenciális értékké, ún. másodlagos erőforrássá a túlnyomó hányadát kitevő víz teszi. A felhasználhatósága limitációit, ill. azok behatárolását a benne oldottan és szuszpendáltan jelenlevő komponensek adják.
Ezek összetevőit – egyszersmind a szürkevíznek az összesített vízhasználattal szembeni különleges szerepét – onnan láthatjuk viszonylag egyszerűen, mégis markánsan megvilágítva, ha a háztartásból (általában vízzel tovaöblítve) naponta eltávozó anyagok négy paraméterére összpontosítunk:
A fertőzőképességet hordoz(hat)ó bakteriális anyag összessége
Ennek több mint 99%-a a székletben található. Már ez az egyetlen adat is elegendő motivációval kellene bírjon ahhoz, hogy a vízbe kerülő inputok szétválasztassanak. (Megjegyzendő, hogy ezen baktériumoknak csupán a töredéke potenciális kórokozó, ám azok szétválaszthatatlanul megbújnak társaik közt.)[6][7]
A nitrogén- és foszfortartalmú vegyületek összessége
A nitrogén (N) és a foszfor (P) túlnyomó hányada szintúgy az ürülékeinkben van. A vizeletben ~88% N és ~50% P, míg a székletben ~10% N és ~39% P található.
Nem is csoda, hiszen az ürítés kettős funkciójából mindez egyenesen következik. Ami:
- A magunkhoz vett (és a szervezetünk által feldolgozott) táplálék fölösnek ítélt alkotóitól megszabadulni,
- A szervezetünk rutinkarbantartásaként annak elöregedett/sérült sejtjeit metabolizáltan eltávolítani.
Mivel mindkét végtermék eredetileg táplálékeredetű, az ezekbe beépített nitrogén és foszfor „körforgalmáról” van voltaképpen szó. Természetükből adódóan ezek a nitrogén-foszfor tartalmat organikus formában (szénvázhoz kötötten) hordozzák.
Ezek közül csupán egyetlen vegyület viselkedik labilisan: a vizelet karbamidja – ami azonban a vizelet össznitrogén-tartalmának nagy részét adja. A karbamid ugyanis – a vizes közeg háborítatlanságában – a szervezetünkből kikerülve, a kísérő enzimek bontó hatására, relatíve gyorsan bomlik NH3 és CO2 alkotókra.[* 1]
Az ürítéseinken túl, a használtvízbe kerülő komponensek nitrogén- és foszfortartalma meglehetősen csekély. Mennyiségüket szaporíthatja ha túl sok ételmaradék kerül (akár a konyhai előkészítéskor, akár az étkezési edények mosogatásakor) a konyhai lefolyóba, valamint ha a mosáshoz használt detergensek foszfáttartalmúak. (Ezek tudatos visszafogásával (mosószer foszfátmentesre cserélése) a szürkevíz összes foszfortartalma jelentősen csökkenthető.)
Mivel a jelenlegi szennyvízkezelés gyakorlata szerint a végvizek az élővizekbe vezettetnek, a nitrogén-foszfor tartalom kritikus, mert ezek az eutrofizáció előidézői és felgyorsítói. Amennyiben tehát a szokásos szennyvíz helyébe a jóval csökkentebb nitrogén-foszfor tartalmú szürkevíz lép, úgy lényegesen kisebb effektussal kell számolni. Valójában zéróeffektushoz is eljuthatunk a szürkevízzel: mivelhogy patogénmentes, az közvetlenül kibocsátható a talajra, ahol a nitrogén-foszfor nem az eutrofizációhoz járul hozzá, hanem leendő tápanyag a talaj mikroorganizmusai számára.
Az oxidábilis szerves anyag össztömege
E tekintetben a megoszlás nagyjából egyenlő: tömegében csaknem azonos mennyiségű az ürülékekben levő szerves (azaz: szénvázas) anyag azzal, ami a szürkevízbe kerül. Az alapvető különbség (az előzőekben említettekből következően) annyi, hogy a szürkevíz szerves anyagai jobbára nitrogén- és foszformentesek, azaz csupán szén-, hidrogén- és oxigénatomokból felépülő vegyületek közössége, s ily módon az egyetlen teher, amit további sorsában a környezetre róhat, az abból az oxigénigényből adódik, ami az átalakulásukhoz szükségeltetik.
Ezen szempont alapján kell mérlegelni az elbocsátását, ami szerencsésen az előbb említettel egy irányba mutat: Az élővizekben ezek a C+H+O felépítésű szerves anyagok sem igazán kívánatosak (erősen csökkenthetik a vízben oldott oxigén tartalmát – ami nélkülözhetetlen a felsőbbrendű vízi élőlények számára), míg a talaj mikrobiális élővilágára nézve (ami nélkül a talaj csak élettelen ásvány lenne) éppenséggel kedvező hatásúak.
E rendkívüli diverzitású molekulák összességét méréstechnikailag egy kalap alá hozza az ún. kémiai oxigénigény (KOI).
További komponensek
- Nem beszéltünk itt az eseti szervetlen alkotókról, amik közt legáltalánosabb az a por, ami kézmosáskor, földes konyhai alapanyagok leöblítésekor, valamint a szennyes ruhák mosásából adódik, s ami egyfajta ballasztanyagként van a vízben jelen. Ez ártalmaknak nem forrása, a későbbi öntisztulásban pedig e részecskék mint adszorpciós gócok vesznek részt.
- Problémák forrását adhatja azonban a meggondolatlanság. Így erélyesebb vegyszerek túlzott bevitele erősen megváltoztathatja a kimenő szürkevíz környezeti behatását. Pl. a hipó (NaOCl) mértéken felüli használata oxidációs stressznek tehet ki számos hasznos baktériumtörzset, réztartalmú szerek pedig még több baktériumot ölhetnek el.
- Ha pedig egyéb nehézfémek kerülnének a szürkejellegű használtvízbe, akkor az elbocsátás elé komolyabb akadályok gördülhetnek. Ugyanez a helyzet, ha bármi egyéb xenobiotikum[* 2] (pl. festék) kerülne bele. Emiatt lehet csak rendkívül korlátozott értelemben beszélni ipari eredetű szürkevízről.
Ugyanakkor xenobiotikumok (a gyógyszereken túl – amik viszont metabolitjaikkal együtt normálisan a széklettel és vizelettel távozva eleve nem kerülnek a szürkevízbe) bármikor részei lehetnek a mindennapi háztartás életének is. Ezeknek a helye a szilárd-hulladékban van. Éspedig – amennyiben a helyzet kínálja/engedi – az alomszék tartalmához adagolva. Az alomszéktartalom utókomposztálása ugyanis pontosan az a folyamat, amely a leghatásosabban képes lebontani a legkülönfélébb xenobiotikumokat (mégpedig különösebb hozzáadott erőfeszítések nélkül).[8] – Amennyiben ezek az elvitelre kerülő szilárd szemétben landolnak, úgy további sorsuk követhetetlen, bizonytalan.
Eseti felhasználás
Az azonnali felhasználására irányuló törekvések közt előresorolt a WC-öblítésre visszavezetése.[1]
- Alkalmas vécéöblítéshez
- Jó felmosáshoz, öntözéshez, ruhaáztatáshoz, növények locsolásához, takarításhoz, bizonyos ruhamosási feladatokhoz (mosószeres áztatás), kocsimosáshoz.[9]
- Bizonyos felhasználásokhoz a szürkevizet hosszabb-rövidebb ideig tárolni kell, mint például vécéöblítéshez
- Elképesztő félreértések sorozata: nagyobb mennyiségben a foszfor, a nitrogén, valamint a nátrium-, kalcium-, kálium- és magnéziumsók, továbbá a klór okozhatnak problémát, mivel megváltoztathatják a talaj vegyi viszonyait. Ezen elemek viszont már a bejövő vízben is jelen vannak, és természetes talajalkotók. Ez helyénvaló lehet ott, ahol a száraz toalettre átállás ill. berendezkedés nem lehetséges.
Ismert azonban, hogy a teljes vízhasználatnak általában 30%-a a WC-hez kötődik,[10][11] ami azt jelenti hogy a ~70%-ra visszaszoruló vízhasználatnak több mint a fele valahol még elhelyezésre vár.
Figyelembe veendő tényezők
Szokásos felhasználási lehetőségként említik még a zsurnaliszta-hírforrások a takarítást, az autómosást, valamint a kertöntözést. Tudnivaló azonban, hogy a szürkevíz – életviteltől függően – meglehetősen sok szerves anyagot hordoz (ételmaradékok a mosogatóból, szappan, sampon, fogkrém a fürdőszobából, mosó- és mosogatószerek). Mindezek jelenléte miatt a szürkevíz kezdeti stabilitása rendkívül kicsi, gyors és intenzív változásokon megy át.[12]
- A változás gyorsaságára utaláson túl: „a szürke szennyvíz tárolása csak rövid ideig lehetséges (javasolt a 24 óra, de 48 óránál tovább semmiképpen), a baktériumok elszaporodása, szennyezettség megnövekedése, fertőzésveszély miatt.”
- „Szürke szennyvíznek minősül az összegyűjtött esővíz is, hiszen önmagában ez is szennyezett.”
- „Meggondolandó továbbá a mosdókagyló használt vize is, hiszen egyes esetekben magasabb szennyezettséggel rendelkezhet, így célszerűbb annak fekete szennyvízzel történő elvezetése.”
- Fizikai megjelenésében relatíve gyorsan képez habos felülúszó részt és alul kiülepedő zagyot egyaránt. Ezek hátterében zömmel a rendkívüli oxigénigénye áll, ami teljesülése nélkül a rothadás kerül túlsúlyba. Ez utóbbi elkerülhetetlen szaghatással jár, míg maga a rothadás ill. oxidáció a fel- és kiülepedést okozó termékek minőségét és mennyiségét igazgatja. Ezek okán a lakáson belüli szürkevíz-tározás (akár az eseti felhasználás alatt megjelölt célra is) több problémát vethet fel, és számos (naivan elképzelt) másodfelhasználási lehetőséget kizár. Maradna hát egyedüliként a kertöntözés (ami viszont az összes közül a leghasznosabb). – Amit szintúgy nem könnyít meg (és nem tesz vonzóvá) az alul-felül képződő maradék.[* 3]
A főirány
Mindezek abba az irányba hatnak, hogy általánosságban célszerűbb lehet a felhasználás elnapolt módja, mely elnapolással a rendszer stabilizálódása előrehalad: Az üledék és a felülúszó közti víztest feltisztul, eléggé ahhoz hogy az onnani vízkivét már uszadékmentes legyen. Az elnapolásnak azonban velejárója a felhalmozódás, ami tehát tározót kíván, s ennek elhelyezése a házon kívülre célszerű – ahol a zajló folyamatokat kísérő szageffektusok sem kívánnak erélyes közbelépést. Ezek után áll rendelkezésünkre a már letisztult szürkevíz, mint másodlagos erőforrás – immár akár tetszés szerinti felhasználásra.
Iránytartás
Rendkívül fontos kiemelni, hogy még a többször tisztított szürkevíz is tartalmaz annyi (oldott/szuszpendált) szerves anyagot, ami élővízbe vezetése esetén tápanyagaival hozzájárul az ottani eutrofizációhoz. Emiatt a szürkevíz-felhasználás végállomása lehet a talaj is, ahol ez a maradék szerves anyag a talajedafont[13] gazdagítva károkozás helyett előnyt jelent.
Erre nem csupán a fogyó, valamint minőségében is romló elérhető vízkészletek kényszerítenek bennünket, de efelé hajt az is, hogy egyszerűsödjék a használtvizünk visszaforgatása, ha lehet minden tekintetben. Éspedig akként, hogy – ha mód van rá – egyszerre váljék az effektívebbé mind a kisebb környezetterhelés, mind a szükséges felépítmények és azok működtetése, mind a költséghatékonyság tekintetében.
A magyarországi tömegkommunikációban
Megállapítható ugyanakkor, hogy a helyzet rendkívül bonyolult, ami nem segíti sem a dolgok értését, sem a tennivalók kibontakozását. A tájékoztató források nem egységesek a legelemibb tekintetben sem. Így:
- keveredés észlelhető a szürkevíz és az esővíz beazonosításakor,[12]
- nem egységes annak a megítélése, hogy a konyhai lefolyó vajon szürkevizet avagy feketevizet produkál,[12][14][9]
- még kevésbé megállapodott a lehetséges felhasználások köre,[1]
- ami pedig a szürkevíz utókezelését illeti, ott általános gyakorlat a találgatások feltevésekbe öltöztetése, amit azonmód kész receptként tálalnak.[9][12][15].
Szakmai körökben
A tömegkommunikációban tapasztalható fogalmi eltérések a jelenkori akadémiai művekben is megtalálhatók.
Magyarországon Ligetvári Ferenc (Bitesz elnök) a „részlegesen” tisztított szennyvizet azonosítja szürkevízként.[16] A dolgok tisztázatlanságát fokozza a részleges tisztításra vonatkozó elképzelés,[* 4] és az is, hogy ennek megvalósítását is csak fokozatosan tartja elképzelhetőnek.[* 5][17]
Szintén más fogalmi kört használ Gayer Józsefnek az integrált vízgazdálkodás szemléletét megcélzó MTA doktori dolgozata, mind a vizsgálat elsődleges tárgyát képező csapadékvíz tekintetében, mind a szürkevíz potenciálját illetően.
Gayer szerint „A csapadékvíz szennyezettsége esetenként jelentősebb mértékű lehet, mint a kommunális szennyvízé”,[18] valamint két ízben is lefekteti, hogy „rendszerbe foglalt bemutatásuk, a csapadékvíz-elhelyezés (beleértve a széles értelemben vett gazdálkodás minden szempontját), mint fennálló probléma belső kezelésének és kapcsolódásainak átfogó elemzése mindeddig hiányzott a szakirodalomból, jóllehet ez nélkülözhetetlen a települési vízgazdálkodás fenntarthatóságának elérése érdekében.”[18] Ez utóbbiból azt a következtetést lehet levonni, hogy nem ismeri, vagy nem ismeri el Országh József „VÍZGAZDA” koncepcióját,[19] illetve nem foglalkozik prioritásként az esővíz felhasználásának legegyszerűbb lehetőségeivel.[pontosabban?] A szürkevíz felhasználása kapcsán pedig – rövid kitérőt követően – az a véleménye, hogy az leginkább WC-öblítésre használható.[18]
Világviszonylatban
Valamivel határozottabb körvonalakkal bírnak a területet célzó külhoni források.
Az ottani letisztultabb nézetek ellenére megfigyelhető, hogy a terület fejlődése kibontakozásának határokat szabó keretek előretörése gyorsabb ütemű, mint a kívánatos eredmények előállása.[pontosabban?]
A kutatások szintjén
A szürkevíz tisztításáról, számtalan dolgozat és áttekintés készült: a legkülönfélébb technológiákkal, eredményekkel és végkövetkeztetésekkel foglalkoznak jobbára külföldi szerzők. Folyamatosan jelennek meg ilyen összegzések.[20] A természetközeli adaptációktól[21] kezdve az elektro-koagulációval kapcsolt membrán-bioreaktor elrendezésig[22] terjedő skála áttekintése nem egyszerű feladat, néhány kiragadott következtetés[23][24] azonban útmutatással szolgálhat:
- A szürkevíz szennyező anyagainak biodegradációja (magában a közegben) lassú folyamat.
- A szennyezők eltávolítása fő mechanizmusa a kiülepedés és az adszorpció.
- Maga a kezelés anaerob volta nem eredményezi az oldott N+P formák koncentrációinak a csökkenését.
- Szűrők alkalmazása kétes, nem ajánlott: nem képez abszolút gátat a patogén alkotók előtt, de könnyen eltömődhet.
- Az anaerob feltételek kedvezőek, ha magas kémiai oxigénigény mellé (KOI) alacsony N+P társul. (Az utóbbiak hiánya miatt az építkező aerob baktériumok növekedése gátolt.)
- Minden egyéb variálás mellett az eredményességben két faktor perdöntő: a hidraulikus tartózkodási idő (HRT, hydraulic retention time, azaz: mennyi időt is tölt el a szürkevíz a kezelő rendszerben), és az iszapvisszatartási idő (SRT, sludge retention time, az iszapüledéknek a közegben való képződése és a kitermelése (szükségessége) között eltelt idő).
Az indikált kutatások igazolják, hogy az a rendszer, amelynek tágabb kontextusban a biomassza-megőrzés a célja, s amely a vízzel kapcsolatos 6 főtételben[25] rögzített tennivalókat e központi elem figyelembevételével oly eredményesen a fenntarthatóság medrébe képes visszaterelni, pontosan az előző szakasz útmutatójának hat pontja mentén haladva biztosítja sikerrel a háztartási szürkevíz problémamentes kezelését és visszavezetését.
Érzékelteti ezt az a projekt is, ami öt, 3 év alatt történt méréssel teszi egymás mellé a művi szennyvíztisztító telepek eredményeit és az alomszékhasználat mellett képződő háztartási szürkevíz beavatkozásoktól mentes tisztulásából adódó kémiai jellegű paramétereit.[26] Ahol tehát minden zajló folyamat passzív, ahol a rendszer nem igényel külső energiát, ahol nincsenek meghibásodható/szervizelendő alkatrészek, ahol a hidraulikus tartózkodási idő (HRT) megfelelően hosszú (~2,5 hónap), és ahol az iszapvisszatartási idő (SRT) akár több év is lehet.
- Azt, hogy vajon mennyi idő lenne ténylegesen szükséges (és egyben elegendő is), további felépítmények gyakorlatából nyerhető információk adhatnák.
- Ennyi távolról sem szükséges. Ez pusztán arra indikáció, hogy az iszapkezelésben is kevesebb lenne az ellátandó feladat, részint az eleve feleakkora szervesanyag-bemenet, részint annak az anaerob körülmények közt végbemenő fogyása okán.
Az eredmények direkt átvitele a nagyvárosi gyakorlatba ennyiből ugyan nem nyerhet elegendő konkrétumot, ám a kivitelezhetőség követelményei behatárolhatók, s azok megvalósíthatók.[27] A kész felépítmények működtetése pedig elenyésző feladatokat ró az üzemeltetőre, s fatális következményeket még haváriaesetek sem vonnának maguk után.
A legfontosabb hozadék a praktikusan öntözővíz-tisztaságú hatalmas víztömeg, amely ekként a mezőgazdaság számára rendelkezésre áll.
Háztáji viszonylatban is jelentkezik ugyanez az előny. Amely arra is egyfajta garancia, hogy az eseti kertöntözések nem a vezetékes ivóvízzel történnek, ami direkt módon tompítja a föld alóli vízkitermelés készletapasztó hatásait, miközben indirekt módon (a szürkevíz talajba szivárogtatásával) szintén hozzájárul ugyanehhez; végső soron azt eredményezve, hogy a víz helyben marad.
Nem nehéz felismerni a módszer adaptációjából és az eljárás követéséből adódható pozitív hatásokat – bár több mint bátortalanító az a törvényi hozzáállás, amely kiterjedt eszközrendszerével teljességgel ellehetetleníti ennek a kibontakozását.[28][29]
- Száraz állapotban (azaz: növényi alommal érintkezve) az átalakulás útja drasztikusan más: a karbamid rögzül, és nitrogénjével a huminalkotók részévé válik.
- xeno (idegen, más) + biotic (az élethez/élőlényekhez tartozó). Azaz: xenobiotikum = természetidegen anyag/molekula
- Emiatt – ha a tározással nem óhajt foglalkozni a(z egyedi) felhasználó, akkor az azonnali kivezetéssel kell élnie. Ilyenkor nem észlelhető zavaró szageffektus vagy eltömődési probléma, hiszen a talajra kikerülő, szerves anyagban gazdag üledékes szürkevíz azonnal elegendő oxigénhez jut, miközben az elvezetésre kerülő vízben még meg sem indult a fázisokra szegregálódás. Viszont gondoskodni kell a kivezető csővég rendszeres áthelyezéséről, hogy ne csupán egyetlen lokációt érintsen a hasznosból esetleg előnytelenbe forduló vízbőség.
- Ligetvári szerint a nehézfémeket, a mérgező és patogén anyagokat, gyógyszermaradványokat, hormonokat ki kellene belőle vonni, de a foszfort, a nitrogént és a káliumot semmiképpen sem.
- Ligetvári szerint a szabadtéri kísérleteket kicsiben és abszolút veszélytelen módon kellene elkezdeni, a tudós szakemberek pedig megvizsgálnák, mi szivárog be a talajba és a talajvízbe.
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
