Sunga
japán erotikus művészet / From Wikipedia, the free encyclopedia
A sunga (shunga 春画) a japán ukijo-e műfajhoz kötődött, annak egyik változatát alkotva,[1] amely erotikus és szexuális témákat dolgoz fel. Aranykora az Edo-korra esett (1603–1867). Általában fadúcos nyomtatvány formájában találkozunk vele. Szó szerinti fordításban a japán ’shunga’ szó tavaszi képet jelent. A tavasz a szexualitás és szerelem szimbóluma a japán művészetben.[2]
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek. |
Noha a sunga szó szerinti jelentése is lényeges, valójában ez csak a sunkjú-higi-ga (shunkyū-higi-ga 春宮秘戯画) összevont változata, ami a japán olvasata a kínai 12 tekercs együttesnek, ami azt a 12 szexuális pózt ábrázolja, amit a koronahercegnek el kellett végeznie a jin-jang egyensúlya érdekében.
A sungák közkedveltek voltak és hatalmas mennyiségben készültek. Az Edo-kor minden társadalmi csoportja élvezte, annak ellenére, hogy a sógunátus betiltotta.
A nyílt erotikus művészet nagy százalékát teszik ki. Egyes kutatók szerint az összes valaha készült fanyomat-mennyiség mintegy egyharmada sunga lehetett.[2] A sungákat úgy készítették, hogy kihangsúlyozzák a szeretkezés intimitását és kölcsönösségét.
Néhány kivételtől eltekintve csaknem japán minden ukijo-e művésze készített sungát, többek között: Utamaro, Hokuszai és Hirosige is.[1]