![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/9/9e/Sulyok_M%25C3%25A1ria.jpg/640px-Sulyok_M%25C3%25A1ria.jpg&w=640&q=50)
Sulyok Mária
(1908–1987) magyar színésznő, egyetemi tanár, színészpedagógus / From Wikipedia, the free encyclopedia
Sulyok Mária (Királyhida, 1908. november 5. – Budapest, 1987. október 20.) Kossuth-díjas magyar színművésznő, érdemes és kiváló művész.
Sulyok Mária | |
![]() | |
Született | Szautner Mária 1908. április 24.[1][2] Királyhida |
Elhunyt | 1987. október 20. (79 évesen)[1][2] Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa |
|
Foglalkozása | színész |
Iskolái | Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (–1929) |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Farkasréti temető (1-1-142/143) |
Színészi pályafutása | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Aktív évek | 1929 – 1985 |
Híres szerepei |
|
Tevékenység | színész |
Díjai | |
Kossuth-díjak | |
1957 | |
Kiváló művész-díj | |
1963 | |
Érdemes művész-díj | |
1961 | |
További díjak | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Sulyok Mária témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
1926-ban kezdte tanulni a színészmesterséget a budapesti Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián. 1929-ben kezdődött színpadi pályafutása. Néhány évvel később megkapta első filmszerepét, s bár ebben a műfajban is emlékezetes alakításokkal örvendeztette meg a közönséget, igazi terepe a színház volt. Noha természetes adottságai „királynői” szerepekre predesztinálták, pályája során meggyőzően keltett életre polgárasszonyokat, munkásnőket, parasztasszonyokat is. Az egyik legszebb orgánumú és legszebben beszélő magyar színésznő volt, aki 1952 és 1966 között tanította is a beszédművészetet és a színészmesterséget a Színművészeti Főiskolán.
A szép beszédről egy ízben így nyilatkozott: „Azt kell mondanom, hiszen ezt tapasztalatból tudom, hogy rendkívül nagy energiát fordítanak a beszéd oktatására. Véleményem szerint sokkal inkább arról van szó, hogy egyes fiatalok, amikor »belülről« nem tudják hitelesíteni a figurát, akkor elkezdenek dünnyögni, »életszerűen« beszélni, mert azt hiszik, hogy attól hétköznapibb és elfogadhatóbb lesz a figura. Pedig attól csak élvezhetetlenebb lesz a játékuk. Én a csúnya beszédet a hiteltelen játék mankójának érzem. […] A darab, a film témája és műfaja természetesen sok mindent meghatároz. Így mindenekelőtt a színész magatartását az adott műben. Ez a magatartás az egyedüli mérce, ennek kell megszabnia a beszéd jellegét, stílusát is. Eltérést talán ott látok, hogy a mikrofon természetesen más igényeket támaszt, mint a színpad, ahol a színésznek a kakasülő közönségére is kell gondolnia.”[3]