Struccfélék

A struccfélék (Struthionidae) a madarak (Aves) osztályának egy röpképtelen családja, amely a struccokat és kihalt rokonaikat foglalja magába. A család két máig fennmaradt faja a közönséges strucc (Struthio camelus) és a szomáliai strucc (Struthio molybdophanes), melyek mind a Struthio genushoz tartoznak számos fosszilis fajjal együtt, mint amilyen pl. az ázsiai strucc (Struthio asiaticus). A közönséges strucc a két ma élő faj közül a legelterjedtebb, illetve ez a legnagyobb ma élő madárfaj. Más kihalt fajok is a valaha élt legnagyobb madarak közé tartoznak.

Struccfélék
Evolúciós időszak: Miocén-Holocén 53–0 Ma PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N
A közönséges strucc (Struthio camelus) déli alfajának a hímje és tojója.
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Struccalakúak (Struthioniformes) Család: Struccfélék (Struthionidae)
Szinonimák
†Struthiolithidae Vjalov 1971 †Palaeotididae Houde & Haubold 1987
Nemek
?† Eremopezus  ?†Remiornis †Orientornis †Pachystruthio †Palaeotis Struthio
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Struccfélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Struccfélék témájú médiaállományokat és Struccfélék témájú kategóriát.

Evolúciójuk

Egy szomáliai strucc kakas Kenyából. Látható a fajra jellemző kék nyak.

A struccszerű madarak legkorábbi fosszíliái a paleocén idején Európában élt taxonok.^[1] A Palaeotis és Remiornis a középső eocénból, addig különböző nem specifikus futómadarak az eocén és oligocén korokból ismertek, Afrika és Európa területéről. Lehet, hogy ezek a madarak a Struthio genus korai rokonai voltak, de taxonómiai állapotuk megkérdőjelezhető, mivel talán a futómadár-szabásúaknak több kihalt vonalát képviselhették.^[1][2] Az Afrikában talált Eremopezus nevű ősmadarat, ha nem tekintik a kígyászkeselyű és a papucscsőrű madár bazális alakjának, akkor néha strucc-vagy elefántmadár-szerű taxonnak tekintik.^[2] Ezen rejtélyes madarat eltekintve a struccfélék eddig megtalált kövületei a kora miocénból ismertek, melyek a ma is élő Struthio nemtől származtathatók.

A kihalt afrikai fajok kapcsolata viszonylag egyszerű, addig sok ázsiai fajt csupán töredékes maradványokból írtak le és emiatt az egymás közötti, illetve az afrikai fajokkal való kapcsolatuk bizonytalan. A struccok Kínából a utolsó jégkorszak végén vagy ezután pusztultak ki, ráadásul ismertek onnan a futómadár ábrázolásai a kerámiákon és a sziklarajzokon.^[3][4] A struccfélék hajdan együtt éltek a röpképtelen futómadaraknak egy másik csoportjával, az Eogruidokkal. Bár Olson 1985-ben ezen kihalt madárcsoportot "proto-struccoknak" nevezte, a közelmúltig általánosan úgy tartották, hogy a darvakkal állnak legközelebb, addig a struccokkal való minden hasonlóság csupán a konvergens evolúció eredménye. Egy újabb elemzés viszont kimutatta, hogy az Eogruidok mégis a struccokkal álltak rokonságban.^[5] Feltehetőleg a struccokkal való versengés miatt pusztulhattak ki,^[6][7] bár eddig még sose mutatták ki, hogy a két taxon együtt élt volna egy helyen.^[8]

Úgy gondolják, hogy más futómadarakhoz hasonlóan a struccok ősei a 66 millió évvel ezelőtti K-T kihalási esemény idején veszíthették el röpképességüket.^[9][10] A nem-madár dinoszauruszok hirtelen eltűnése megnyitotta az ökológiai rést a nagy testű növényevő állatok számára és korlátozta a ragadozók miatti fenyegetettséget, ami arra kényszerítette a déli féltekén szétszórtan élt ősi futómadarakat, hogy konvergens úton veszítsék el röpképességüket.^[10][11][12]

Nemek

•  ?†Remiornis Lemoine 1881
•  ?†Eremopezus Andrews 1904
• †Palaeotis Lambrecht 1928 (kora eocén)
• †Orientornis Wang 2008
• †Pachystruthio (Kretzoi 1954) (késő pliocén-pleisztocén)
• Struthio Linnaeus 1758 (kora miocén-)

Jegyzetek

1. (2014) „Stratigraphic distribution of large flightless birds in the Palaeogene of Europe and its palaeobiological and palaeogeographical implications”. Earth-Science Reviews 138, 394–408. o. DOI:10.1016/j.earscirev.2014.07.001.
2. Agnolin et al, Unexpected diversity of ratites (Aves, Palaeognathae) in the early Cenozoic of South America: palaeobiogeographical implications. Alcheringa An Australasian Journal of Palaeontology · July 2016 DOI: 10.1080/03115518.2016.1184898
3. Doar, B.G. (2007) "Genitalia, Totems and Painted Pottery: New Ceramic Discoveries in Gansu and Surrounding Areas". China Heritage Quarterly
4. Andersson, J. G. (1923). „Essays on the cenozoic of northern China”. Memoirs of the Geological Survey of China (Peking), Series A 3, 1–152 (53–77). o.
5. Mayr, G. & Zelenkov, N. (2021) Extinct crane-like birds (Eogruidae and Ergilornithidae) from the Cenozoic of Central Asia are indeed ostrich precursors. Ornithology, https://doi.org/10.1093/ornithology/ukab048
6. Kurochkin, E.N. (1976). „A survey of the Paleogene birds of Asia”. Smithsonian Contributions to Paleobiology 27, 75–86. o.
7. Kurochkin, E.N. (1981). „New representatives and evolution of two archaic gruiform families in Eurasia”. Transactions of the Soviet-Mongolian Paleontological Expedition 15, 59–85. o.
8. (2015) „A large ergilornithine (Aves, Gruiformes) from the Late Miocene of the Balkan Peninsula”. Paläontologische Zeitschrift 90, 145–151. o. DOI:10.1007/s12542-015-0279-z.
9. Feduccia, A. (1995. február 3.). „Explosive Evolution in Tertiary Birds and Mammals”. Science 267 (5198), 637–638. o. DOI:10.1126/science.267.5198.637. ISSN 0036-8075.
10. Mitchell, K. J. (2014. május 22.). „Ancient DNA reveals elephant birds and kiwi are sister taxa and clarifies ratite bird evolution”. Science 344 (6186), 898–900. o. DOI:10.1126/science.1251981. ISSN 0036-8075.
11. Yonezawa, Takahiro (2017. január 1.). „Phylogenomics and Morphology of Extinct Paleognaths Reveal the Origin and Evolution of the Ratites”. Current Biology 27 (1), 68–77. o. DOI:10.1016/j.cub.2016.10.029. ISSN 0960-9822. PMID 27989673.
12. Phillips, Matthew J. (2009. november 13.). „Tinamous and Moa Flock Together: Mitochondrial Genome Sequence Analysis Reveals Independent Losses of Flight among Ratites”. Systematic Biology 59 (1), 90–107. o. DOI:10.1093/sysbio/syp079. ISSN 1076-836X. PMID 20525622.