Sibley–Ahlquist-féle madárrendszertan
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Sibley–Ahlquist-féle rendszerezés vagy Sibley–Ahlquist-féle madárrendszertan a madarak egy gyökeresen új rendszerezése, amit Charles Sibley és Jon Edward Ahlquist írt le. Elsősorban az 1970-es évek végén és az 1980-as évek során végzett DNS–DNS-hibridizációs kutatásokra épül.[1] A DNS–DNS-hibridizáció olyan molekuláris biológiai technika, ami karakterek helyett távolsági adatokat képes szolgáltatni, amikből numerikus taxonómiai faépítő algoritmusok segítségével lehet előállítani az élőlények leszármazási viszonyait. A DNS–DNS-hibridizáció során két faj DNS-ének hasonlóságát az alapján becsülik meg, hogy a két különböző fajú DNS egy-egy szálából mesterségesen összeállított (heteroduplex) DNS nukleotidjai között mennyivel kevesebb a hidrogénkötések száma, mint az ugyanabból a fajból származó (homoduplex) DNS-szálak esetében.
A módszer eredményeit az észak-amerikai ornitológusok azonnal széles körben elfogadták, és az Amerikai Madártani Szövetség (American Ornithologists' Union) is magáévá tette egyes következtetéseit. A világ más részein az elfogadás kevésbé volt automatikus: csak egynek tekintették a fontosabb madárrendszertanok közül.