Sens

	Sens
	; Sens címere
	; Sens címere
	Közigazgatás
Ország	Franciaország
Megye	Yonne
Alapítás éve	i. e. 1. század
INSEE-kód	89387
Irányítószám	89100
Testvérvárosok	Lista Lörrach (1966–); Senigallia (1982–); Chester; Fafe; Vyshhorod;
	Népesség
Teljes népesség	27 034 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	1 234,43 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	62 m (legalacsonyabb pont); 208 m (legmagasabb pont);
Terület	21,9 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 11′ 50″, k. h. 3° 17′ 00″
	Sens weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Sens témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Sens település Franciaországban, Yonne megyében. Lakosainak száma 27 034 fő (2021. január 1.).^[3] Sens Saint-Denis-lès-Sens, Rosoy, Gron, Maillot, Malay-le-Grand, Paron, Saint-Clément, Saint-Martin-du-Tertre és Saligny községekkel határos.

Gyors adatok

Bezárás

Villeneuve-sur-Yonne-tól északra, a Yonne partján fekvő település.

Sens egészen az i. u.1. századtól 1622-ig érseki székhely volt.

A település nevét egy gall törzsről kapta. A névadó senonok itteni letelepedésük előtt Brennusszal az élükön 389-390-ben feldúlták Rómát, majd Itáliát elhagyva északnyugatnak véve az irányt e vidéken találtak végleges otthonra. A rómaiak innen, az akkori Agedincumból irányították Gallia Lugdunensis északi vidékét. A rómaiak építették azt a várfalrendszert is, amely egészen az 1800-as évek végéig állt.

Sens főtemplomában, a Szent István-katedrálisban tartotta esküvőjét IX. Lajos, és itt fogadta III. Sándor pápa Thomas Becketet. A Szent István-katedrális Sens legrégibb gótikus temploma, melyet a román stílus utolsó korszakában kezdték el építeni. Tervezője az a Vilmos mester volt, mely e templom építését követően a canterburyi katedrális szentélyében is dolgozott.

Az épület a 13. század elejére készült el, homlokzata román stílust tükröz, az ábrázolások Szent Istvánról és életéről beszélnek. Középső kapuzata Keresztelő Szent Jánost, a bal oldali a Madonnát, a jobb oldali pedig a prófétákat ábrázolja.

A templombelső legfőbb értékei a középső apsziskápolna feletti üvegfestmények, melyek még a 12. századból eredetiben maradtak fenn. A kincstár értékes műtárgyai közül fennmaradt többek között egy 5. századból való elefántcsont szelence is.