San Marinó nemzeti labdarúgócsapata From Wikipedia, the free encyclopedia
A San Marinó-i labdarúgó-válogatott (Olaszul: Nazionale di calcio di San Marino) San Marino nemzeti csapata, amelyet a San Marinó-i labdarúgó-szövetség irányít. 1931-ben alapították, 1988 óta kezdve FIFA-tag. Az UEFA második legkisebb tagállama. Még egyetlen világ- és Európa-bajnokságra sem sikerült kijutnia.
San Marino | |||||||||||||||
Szövetség neve | Federazione Sammarinese Giuoco Calcio | ||||||||||||||
Konföderáció | UEFA (Európa) | ||||||||||||||
Szövetségi kapitány | Fabrizio Constantini | ||||||||||||||
Csapatkapitány | Davide Simoncini | ||||||||||||||
Legtöbb válogatottság | Matteo Vitaioli (81) | ||||||||||||||
Legtöbb válogatott gól | Andy Selva (8) | ||||||||||||||
Stadion | Olimpiai Stadion | ||||||||||||||
FIFA-kód | SMR | ||||||||||||||
Mezek | |||||||||||||||
Ranglista helyezések | |||||||||||||||
| |||||||||||||||
Első hivatalos mérkőzés | |||||||||||||||
Nem hivatalos 1986. augusztus 23., Serravalle, San Marino San Marino 0–1 Kanada Hivatalos 1990. november 14., Serravalle, San Marino San Marino 0–4 Svájc | |||||||||||||||
Legnagyobb győzelem | |||||||||||||||
2004. április 28., Serravalle, San Marino San Marino 1–0 Liechtenstein | |||||||||||||||
Legnagyobb vereség | |||||||||||||||
2006. szeptember 6., Serravalle, San Marino San Marino 0–13 Németország | |||||||||||||||
Első hivatalos meccsét Svájc válogatottja ellen játszotta az 1992-es Európa-bajnokság selejtezője során 1990-ben, ahol 4–0-ás vereséget szenvedett. A San Marinó-i válogatott korábban, 1986-ban játszott egy barátságos mérkőzést Kanada ellen, 1–0-s vereséget szenvedve. Amióta hivatalosan UEFA és FIFA tag, minden Európa-bajnokság és világbajnokság selejtezőjén képviseltette magát, de nem nyert mérkőzést. Mindössze egy meccset nyertek meg, a Liechtenstein elleni barátságos összecsapásukat 1–0-ra 2004. április 28-án.
2014 novemberéig holtversenyben a FIFA-világranglista utolsó helyét foglalta el Bhután válogatottjával,[3] de az Észtország elleni, 2016-os Európa bajnoki selejtezőn elért 0–0-s döntetlent követően előrébb lépett. A csapat megszerezte első idegenbeli gólját 14 év után Litvánia ellen. Miután a rangsorolási rendszer megújult, visszaestek a ranglista utolsó helyére a Moldova elleni 1–0-s vereséget követően.
2024. szeptember 5-én a Nemzetek Ligájában 1–0-ra legyőzték Liechtensteint, amivel az első győzelmüket szerezték tétmeccsen.
Noha a San Marinó-i labdarúgó-szövetség 1931-ben alakult, csak 1986-ban alapított futballcsapatot, amikor egy barátságos meccset játszott Kanada olimpiai csapata ellen. San Marino 1988-ban csatlakozott az UEFA és a FIFA testületeihez, így lehetősége nyílt arra, hogy nagyobb volumenű megmérettetéseken vegyen részt.[4] A San Marinó-i válogatott játékosait a csatlakozás előtt olaszoknak tekintették a nemzetközi versenyeken.[5]
San Marino első hivatalos mérkőzése az 1992-es Európa-bajnokság selejtezőjén történt, a csapat Svájc ellen 4–0-s vereséget szenvedett, majd mind a nyolc selejtezőmérkőzést elveszítette. A gárda különösen idegenben küzdött, minden ilyen jellegű meccsén legalább négy góllal maradt alul ellenfeleivel szemben. Egyetlenegy gólt értékesítettek tizenegyesből a Románia elleni 3–1-es vereség alkalmával,[6] és 33-at kaptak.[7]
Első világbajnoki selejtezőjén való indulásakor San Marinót összesorsolták az angol, a holland, a norvég, a lengyel, és a török válogatottakkal. A nyitómeccsen 10–0-s zakóba rohant bele a csapat Norvégia ellen. A visszavágó kevésbé sikeredett egyoldalúra, a norvégok mindössze két góllal győztek. A Törökország elleni 4–1-es vereség során a gárda első találatára tett szert világbajnoki selejtezőn, majd ugyanezen ellenfél ellen első pontjára, miután 0–0-s döntetlennel zárult a második összecsapás. Az utolsó selejtezőmérkőzésen, Anglia ellen Davide Gualtieri a világbajnoki selejtezők leggyorsabb gólját produkálta 8,3 másodperc alatt, a csapat azonban 7–1-es vereséget szenvedett.[8] San Marino pont nélkül fejezte be a sorozatot, 10 mérkőzésen 46 gólt kapott.[9]
Az 1996-os Európa-bajnoki selejtezősorozat hasonlóan zárult, mint az első számukra, ugyanis minden meccsen kapituláltak. Finnország ellen ugyanakkor a selejtező első idegenbeli találatát jegyezték, ugyanakkor 4–1-es vereséget szenvedtek.[10] A második góljuk Feröer-szigetek ellen született hazai pályán, de a mérkőzés 3–1-es vereséggel zárult számukra. A feröeri válogatott két San Marino elleni győzelmével szerzett csak pontokat a sorozatban. A Toftirban aratott 3–0-s győzelmük rekord a gárda történetében.[11]
Az 1998-as világbajnoki selejtező San Marinói mércével nézve is kiábrándító. A csapat minden meccsen legalább három gólt kapott, és egyet sem szerzett. Ez az egyetlen világbajnoki selejtező torna, ahol nem sikerült találatot szerezni.[12] A 2000-es Európa bajnokság selejtezője ismét minden mérkőzésen vereséget eredményezett. A legmérsékeltebb a Ciprus elleni 1–0 volt 1998. november 18-án.[13]
2001 áprilisában San Marino első idegenbeli pontját sajátította el, miután Rigában 1–1-es döntetlent ért el Lettország válogatottjával szemben. A 2002. évi világbajnoki selejtezősorozatot újabb, minden meccsen bekapott minimum három góllal zárta, ezek közül kiemelkedik a Belgium elleni 10–1-es vereség. A 2004-es Európa-bajnokság selejtezőiben minden összecsapásukat elveszítették, és nem sikerült találatot jegyezniük. Lettország ellen 1–0-ra úgy kaptak ki, hogy az ellenfél az utolsó percekben szerzett gólt. 2004. április 28-án San Marino legelső győzelmét gyűjtötte be 70 meccset követően, miután 1–0-ra legyőzte Liechtenstein válogatottját Andy Selva ötödik percben szerzett találatával. Martin Andermatt Liechtenstein szövetségi kapitányaként debütált az összecsapáson.[14] A 2006-os világbajnoki selejtezőkön a csapat eredményei hasonlóan alakultak az előző selejtőzökhöz viszonyítva. Litvánia és Belgium ellen mindössze egy góllal maradtak alul.[15]
A válogatott 2006. szeptember 6-án a 2008-as Európa-bajnokság selejtezői során 13–0-ra kapott ki Németország ellen. A sorozat 12 találkozóján 57 gólt kaptak, bár az Írország, a Ciprus, és a Wales elleni hazai mérkőzésen mindössze egy góllal maradtak alul.[16]
A 2010-es világbajnokság selejtezőiben mind a tíz megmérettetés során kapituláltak, így nem kvalifikálták magukat a tornára. Összesen 47 gólt kaptak, ebből 10-et Lengyelország ellen, mely a gárda történetének legnagyobb győzelme.[17] Egy gólt szereztek a Szlovákia ellen elvesztett 3–1-es meccs során. A 2012-es Európa-bajnokság selejtezői hasonlóan alakult a csapat számára, első kilenc mérkőzésükön vereséget jegyeztek, és egyik összecsapáson sem tudtak a hálóba találni. Legjobb eredményük a finn válogatott elleni 1–0-s vereség, a legrosszabb viszont a Hollandia elleni 11–0-s zakó, mely a holland válogatott történetének legeredményesebb diadalává vált, San Marino történetének pedig a legrosszabb arányú idegenbeli ütközetévé. Ezt követően két mérsékeltebb vereség következett, otthon Svédország ellen egy 5–0-s, majd Moldova idegenben egy 4–0-s vereség.
2013. szeptember 10-én Alessandro Della Valle öt év után volt újra eredményes a válogatottban, Lengyelország ellen egy szabadrúgást követően a kapust, Artur Boruct megelőzve fejjel talált a hálóba. Egy perccel később a lengyelek kiegyenlítettek, majd a találkozó 5–1-es győzelemmel zárult Lengyelország javára. Ez volt az első nemzetközileg jegyzett gól a válogatott történetében, miután Málta ellen 3–2-es vereséget szenvedett, illetve Liechtenstein ellen egy barátságos mérkőzés alkalmával 2–2-es döntetlent játszott.
2014. november 15-én San Marino 0–0-s döntetlent játszott Észtország válogatottja ellen.[18] Ez volt az első alkalom 10 év után, hogy a csapat nem veszített ütközetet, így véget vetett a 61 mérkőzésen át tartó vereségsorozatának,[18] és megszerezte első pontjait egy Európa-bajnoki selejtező során.[18]
2016 októberében Mattia Stefanelli gólt szerzett a Norvégia elleni 4–1-es vereség alkalmával.[19]
2019. november 16-án Filippo Berardi jegyzett gólt a Kazahsztán elleni 1–3-as kimenetelű vesztes megmérettetésen a 2020-as Európa-bajnokság selejtezőmérkőzésén, amely két év után San Marino első gólja volt (2017. szeptember 14. Azerbajdzsán ellen), és egyúttal hat év után a csapat első hazai találata (2013. szeptember 10-én Lengyelország ellen).[20]
2020. október 13-án a csapat újabb döntetlent könyvelhetett el, miután a Nemzetek Ligájában Liechtenstein ellen 0–0-s döntetlent játszott.[21] Egy hónappal később történelmet írtak azzal, hogy Davide Simoncini kiállítását követően emberhátrányban gól nélküli meccset játszottak Gibraltár válogatottja ellen. A válogatott történetében ez volt az első torna, mely során egy naptári évben több pontot gyűjtöttek, és először maradtak veretlenek egymást követő hivatalos meccseken.
A 2022-es Katari Világbajnokságon sem jutottak ki, minden mérkőzésüket elvesztíteték főleg az utolsó Anglia elleni meccset melyen 10-0 kaptak ki és a csoport utolsó helyén végeztek 0-ponttal. Ekkor is csak egyetlen egy gólt szereztek azt is Lengyelország elleni 1-7 vereségükön. [22]
A 2022-23 Nemzetek ligájában Észtországgal, és Máltával kerültek egy csoportba, ahol minden meccsüket elveszítették és gólt sem rúgtak. [23]
A 2023-as Eb-selejtezőn a H csoportba kerültek, Dániával, Szlovéniával, Finnországgal, Kazakhsztánal, és Észak-Írországgal. Az első mérkőzésen hazai pályán 2-0 kaptak ki Észak-Írországtól. Majd szintén 2-0 kaptak ki idegenben Szlovéniától, Hazai pályán újra kikaptak Kazaksztántól 3-0-ra. A negyedik fordulóban idegenben 6-0 kaptak ki Észtországtól, majd az ötödik fordulóban 4-0 vereséget szenvedtek Dániától idegenben. Hatodik fordulóban Szlovéniától 4-0 vereséget szenvedtek hazai pályán, majd Észak-Írországtól kaptak ki idegeben 3-0-ra. A Következő Mérkőzéseken viszont megtört a jég, amikor Hazai pályán egyenlítettek Dánia ellen, mindenki azt hitte hogy a meccs így marad de a dánok az utolsó percekben betaláltak és 1-2-re nyertek, a következő mérkőzésen a San Marinoiak azonban történelmet írtak hogy tét meccsen egymást követően 2-szer is betaláltak, mivel a Kazaksztán elleni mérkőzésen 3-1 re kaptak ki, az utolsó mérkőzés az utolsó percben büntetővel 2-1 kaptak ki Finnországtól, ez volt az első alkalom, hogy egymás utáni 3 tétmeccsen is betaláltak, ezzel ez volt az első Eb-selejtező sorozat amikor jobban teljesítettek mint Liechteinstein, vagy Gibraltár. [24]
A 2024-25 Nemzetek Ligájában San Marino Liectheinsteinnel, Gibraltárral kerültek egy csoportba. Az első mérkőzésen San Marino football történelmet írt amikor 1-0-ra legyőzte Liechteinsteint, ez volt az első alkalom amikor tétmeccsen győzni tudtak illetve 20-év után az első meccs amikor nyertek, és az első 3-pontot szerezték. [25]
San Marino válogatottja hazai mérkőzéseit az Olimpiai Stadionban játssza, mely a serravalle-i önkormányzat tulajdonában van. A stadion a San Marino Calcio labdarúgóklub otthona is,[26] kapacitása 7000 fős. A szurkolók kevesen vannak, az ellenfél fanatikusainak száma meghaladja San Marino válogatottjáét egy adott találkozón. 2007-ben az Írország elleni összecsapáson 3294 nézőből 2500-an voltak írek.[27][28]
San Marino két megmérettetést játszott hazai pályáján kívül. 1993-ban a Hollandia és az Anglia elleni világbajnoki selejtezőkön a Bolognában levő Renato Dall’Ara Stadionban, míg 2020-ban a Liechtenstein elleni Nemzetek Ligája meccsen a Riminiben található Romeo Neri Stadionban mérkőztek meg.
San Marino az UEFA tagállamok közül a legkevesebb népességgel rendelkezett, egészen a 2013 májusáig, miután az UEFA Gibraltárt is beválasztotta a tagjai közé.[29] A válogatott még nem nyert egyetlen hivatalos mérkőzést sem, 2004-ben a Liechtenstein elleni 1–0-s siker továbbra is a csapat egyetlen győzelme.
A nemzeti csapat leginkább amatőr játékosokból áll. Kevesebb a profi játékos, a legtöbben másodállást töltenek be a labdarúgáson kívül. A Németország elleni 13–0-s vereségük a legnagyobb arányú, további négy meccsen tíz gólt kaptak.
A FIFA-világranglistáján San Marino az egyik legalacsonyabb helyezést foglalja el. A világranglista 1992-es megjelenése óta a válogatott átlagos helyezése a 176.[30]
2001-ben Lettország menedzsere, Gary Johnson lemondott posztjáról, miután San Marino a 2002-es világbajnoki selejtezőn döntetlent ért el csapatával szemben.[31] 2007-ben az Írország elleni 1–2-es hazai vereségüket éles sajtó kritika illette az írek utolsó percben szerzett gólja miatt.[32]
San Marino európai tekintetben rekordot döntött azzal, hogy 2008 októbere és 2012 augusztusa között több, mint 20 mérkőzésen nem jegyzett találatot.[33] 2015. szeptember 8-án 14 év után a csapat első idegenbeli gólját értékesítette, miután Matteo Vitaioli Litvánia ellen betalált a kapuba a 2016-os Európa bajnokság selejtezősorozatában.[34][35]
2020. november 14. szerint:
Ellenfél | M | GY | D | V | RG | KG | GK | Győz. % |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Albánia | 2 | 0 | 0 | 2 | 0 | 6 | 0,00 | |
Andorra | 1 | 0 | 0 | 1 | 0 | 2 | 0,00 | |
Ausztria | 2 | 0 | 0 | 2 | 1 | 11 | 0,00 | |
Azerbajdzsán | 2 | 0 | 0 | 2 | 1 | 6 | 0,00 | |
Fehéroroszország | 2 | 0 | 0 | 2 | 0 | 7 | 0,00 | |
Belgium | 8 | 0 | 0 | 8 | 3 | 46 | 0,00 | |
Bosznia-Hercegovina | 2 | 0 | 0 | 2 | 1 | 6 | 0,00 | |
Bulgária | 2 | 0 | 0 | 2 | 0 | 7 | 0,00 | |
Horvátország | 3 | 0 | 0 | 3 | 0 | 18 | 0,00 | |
Ciprus | 6 | 0 | 0 | 6 | 0 | 18 | 0,00 | |
Csehország | 6 | 0 | 0 | 6 | 0 | 31 | 0,00 | |
Anglia | 6 | 0 | 0 | 6 | 1 | 37 | 0,00 | |
Észtország | 3 | 0 | 1 | 2 | 0 | 3 | 0,00 | |
Feröer-szigetek | 2 | 0 | 0 | 2 | 1 | 7 | 0,00 | |
Finnország | 4 | 0 | 0 | 4 | 1 | 18 | 0,00 | |
Németország | 4 | 0 | 0 | 4 | 0 | 34 | 0,00 | |
Gibraltár | 2 | 0 | 1 | 1 | 0 | 1 | 0,00 | |
Görögország | 2 | 0 | 0 | 2 | 0 | 6 | 0,00 | |
Magyarország | 4 | 0 | 0 | 4 | 0 | 19 | 0,00 | |
Izrael | 2 | 0 | 0 | 2 | 0 | 13 | 0,00 | |
Olaszország | 3 | 0 | 0 | 3 | 0 | 16 | 0,00 | |
Kazahsztán | 2 | 0 | 0 | 2 | 1 | 7 | 0,00 | |
Lettország | 5 | 0 | 1 | 4 | 1 | 9 | 0,00 | |
Liechtenstein | 6 | 1 | 2 | 3 | 3 | 6 | 16,67 | |
Litvánia | 4 | 0 | 0 | 4 | 1 | 9 | 0,00 | |
Luxemburg | 2 | 0 | 0 | 2 | 0 | 6 | 0,00 | |
Málta | 1 | 0 | 0 | 1 | 2 | 3 | 0,00 | |
Moldova | 8 | 0 | 0 | 8 | 0 | 17 | 0,00 | |
Montenegró | 2 | 0 | 0 | 2 | 0 | 9 | 0,00 | |
Hollandia | 6 | 0 | 0 | 6 | 0 | 39 | 0,00 | |
Észak-Írország | 4 | 0 | 0 | 4 | 0 | 14 | 0,00 | |
Norvégia | 4 | 0 | 0 | 4 | 1 | 24 | 0,00 | |
Lengyelország | 8 | 0 | 0 | 8 | 1 | 33 | 0,00 | |
Írország | 2 | 0 | 0 | 2 | 1 | 7 | 0,00 | |
Románia | 3 | 0 | 0 | 3 | 1 | 10 | 0,00 | |
Oroszország | 4 | 0 | 0 | 4 | 0 | 25 | 0,00 | |
Skócia | 8 | 0 | 0 | 8 | 0 | 27 | 0,00 | |
Szerbia és Montenegró | 2 | 0 | 0 | 2 | 0 | 8 | 0,00 | |
Szlovákia | 4 | 0 | 0 | 4 | 1 | 22 | 0,00 | |
Szlovénia | 5 | 0 | 0 | 5 | 0 | 20 | 0,00 | |
Spanyolország | 4 | 0 | 0 | 4 | 0 | 26 | 0,00 | |
Svédország | 4 | 0 | 0 | 4 | 0 | 22 | 0,00 | |
Svájc | 4 | 0 | 0 | 4 | 0 | 22 | 0,00 | |
Törökország | 4 | 0 | 1 | 3 | 1 | 16 | 0,00 | |
Ukrajna | 2 | 0 | 0 | 2 | 0 | 17 | 0,00 | |
Wales | 4 | 0 | 0 | 4 | 1 | 16 | 0,00 | |
Összesen
|
174 | 1 | 6 | 167 | 24 | 730 |
2013. október 15. szerint:
Ellenfél | M | GY | D | V | RG | KG | GK | Győz. % |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Libanon | 1 | 0 | 1 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0% |
Szíria | 1 | 0 | 0 | 1 | 0 | 3 | −3 | 0% |
Törökország | 1 | 0 | 0 | 1 | 0 | 4 | −4 | 0% |
Vatikán[36] | 1 | 0 | 1 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0% |
Összesen | 4 | 0 | 2 | 2 | 0 | 7 | −7 | 0% |
Világbajnokság | Selejtezők | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Év | Eredmény | H. | M | Gy | D | V | G+ | G– | Keret | H. | M | Gy | D | V | G+ | G– |
1930–1990 | nem indult | |||||||||||||||
1994 | nem jutott ki | 6. | 10 | 0 | 1 | 9 | 2 | 46 | ||||||||
1998 | 5. | 8 | 0 | 0 | 8 | 0 | 42 | |||||||||
2002 | 5. | 8 | 0 | 1 | 7 | 3 | 30 | |||||||||
2006 | 6. | 10 | 0 | 0 | 10 | 2 | 40 | |||||||||
2010 | 6. | 10 | 0 | 0 | 10 | 1 | 47 | |||||||||
2014 | 6. | 10 | 0 | 0 | 10 | 1 | 54 | |||||||||
2018 | 6. | 10 | 0 | 0 | 10 | 2 | 51 | |||||||||
2022 | 6. | 10 | 0 | 0 | 10 | 1 | 45 | |||||||||
2026 | később | később | ||||||||||||||
Összesen | 0/22 | – | – | – | – | – | – | – | Összesen | 76 | 0 | 2 | 74 | 12 | 356 |
Európa-bajnokság | Selejtezők | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Év | Eredmény | H. | M | Gy | D | V | G+ | G– | Keret | H. | M | Gy | D | V | G+ | G– |
1960–1988 | nem indult | |||||||||||||||
1992 | nem jutott ki | 5. | 8 | 0 | 0 | 8 | 1 | 33 | ||||||||
1996 | 6. | 10 | 0 | 0 | 10 | 2 | 36 | |||||||||
2000 | 5. | 8 | 0 | 0 | 8 | 1 | 44 | |||||||||
2004 | 5. | 8 | 0 | 0 | 8 | 0 | 30 | |||||||||
2008 | 7. | 12 | 0 | 0 | 12 | 2 | 57 | |||||||||
2012 | 6. | 10 | 0 | 0 | 10 | 0 | 53 | |||||||||
2016 | 6. | 10 | 0 | 1 | 9 | 1 | 36 | |||||||||
2020 | 6. | 10 | 0 | 0 | 10 | 1 | 51 | |||||||||
2024 | 6. | 10 | 0 | 0 | 10 | 3 | 31 | |||||||||
Összesen | 0/17 | – | – | – | – | – | – | – | Összesen | 86 | 0 | 1 | 85 | 11 | 371 |
A válogatott kerete a 2020. november 11-i Litvánia elleni barátságos, és a 2020. november 14-i Gibraltár elleni Nemzetek Ligája mérkőzésre.[38]
Az adatok a mérkőzés utáni állapotnak megfelelőek.[39]
|
A következő játékos tagjai voltak az elmúlt 12 hónap mérkőzéseire készülő keretnek.
Név | Születési dátum (Kor) | Vál. | Gól. | Jelenlegi klub | Bemutatkozó mérkőzés |
---|---|---|---|---|---|
Giovanni Bonini | 1986. szeptember 5. (38 éves) | 29 | 0 | Tre Fiori | |
Giacomo Conti | 1999. július 21. (25 éves) | 1 | 0 | Tropical Coriano | |
Luca Tosi | 1992. november 4. (31 éves) | 19 | 0 | Pietracuta | |
Mattia Stefanelli | 1993. március 12. (31 éves) | 15 | 1 | Pennarossa |
Vezetőedző[40] | Franco Varrella |
Technikai asszisztens | Stefano Ceci |
Fitnesz edző | Tomaso Mazzoli |
Kapusedző | Marcello Teodorani |
Csapatorvos | Pietro Bugli |
Fizioterapeuta | Loris Balzani |
Masszőr | Tiziano Giacobbi |
Hivatalos kísérő | Cesare Vitaioli |
Meccselemző | Lorenzo Vagnini |
Raktáros | Benito Ballato Marco Crescentini Mauro Montanari |
2006 januárjában a San Marinó-i labdarúgó-szövetség Massimo Boninit nevezte ki a válogatott valaha volt legnagyobb játékosának.[5] Bonini háromszoros olasz bajnok, nemzetközi szinten pedig megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, illetve az Interkontinentális kupát.[5] AZ 1980-as évek elején az olasz U21-es válogatottban futballozott, 1981-től 1988-ig a Juventus játékosa volt, a szabályváltozások azonban megakadályozták abban, hogy megkapja az elismerést. Mire San Marino hivatalosan UEFA tagállam lett, a játékos már a harmincas éveiben járt, de így is 1990 és 1995 között 19 mérkőzésen képviselte San Marino válogatottját.[41]
Miután visszavonult a profi labdarúgástól, Bonini a válogatott menedzsere lett, Giorgio Leoni utódaként.[5] 1998-ig töltötte be a vezetőedzői tisztséget, a poszton Giampaolo Mazza váltotta. 2012-től kezdődően az összes európai válogatottat tekintve ő vált egy csapatot a leghosszabb ideig trenírozó edzőjévé. A 2014-es világbajnoki selejtező lezajlása után azonban lemondott tisztségéről, teret engedve az U21-es válogatott edzőjének, Pierangelo Manzarolinak.[42][43]
A legtöbb pályáralépés a válogatttban Andy Selva nevéhez fűződik, aki 74 alkalommal képviselte hazája csapatát. A legtöbb szerzett gól is – szám szerint 8 – az ő nevéhez köthető.[44]
Davide Gualteri a világbajnoki selejtezők második leggyorsabb gólját szerezte Anglia ellen. A Bolognában zajló mérkőzésen a kezdőrúgást San Marino végezte el, majd egy jobb szélről induló beadást követően középről gól született, miután az angol válogatott hátvédje, Stuart Pearce megpróbálta visszapasszolni David Seaman kapusnak a labdát. Pearce átadása rövidnek bizonyult, Gualteri futott, hogy elérje a játékszert, és 8,3 másodperc elteltével a hálóba is gurította azt. Ez a találat a selejtezők történetében a leggyorsabb, a FIFA versenykiírásait tekintve pedig a második leggyorsabb. Ezt követően Anglia húsz perc után egyenlített, majd a végeredményt tekintve 7–1-re győzött.
2020. november 15. szerint:
# | Név | Időszak | Meccsek | Gólok |
---|---|---|---|---|
1 | Andy Selva | 1998–2016 | 74 | 8 |
2 | Damiano Vannucci | 1996–2012 | 68 | 0 |
3 | Alessandro Della Valle | 2002–2017 | 66 | 1 |
4 | Davide Simoncini | 2006– | 66 | 0 |
5 | Matteo Vitaioli | 2007– | 62 | 1 |
6 | Aldo Junior Simoncini | 2006- | 62 | 0 |
7 | Simone Bacciocchi | 1998–2013 | 60 | 0 |
8 | Fabio Vitaioli | 2005– | 55 | 0 |
9 | Mirko Palazzi | 2005– | 53 | 1 |
10 | Mirco Gennari | 1990–2003 | 48 | 0 |
2020. november 15. szerint:
# | Név | Időszak | Gólok (meccsek) | Gólok meccsenként | Ellenfelek és dátumok |
---|---|---|---|---|---|
1 | Andy Selva | 1998–2016 | 8 (74) | 0,108 | , 1998. október 14. , 2001. február 28., 2001. június 6 és 2005. március 30. , 2004. április 28. , 2005. június 4. , 2007. október 17. , 2008. október 11. |
2 | Manuel Marani | 2003–2012 | 2 (32) | 0,063 | , 2007. február 7. , 2012. augusztus 14. |
3 | Alessandro Della Valle | 2002–2017 | 1 (66) | 0,015 | , 2013- szeptember 10. |
Matteo Vitaioli | 2007– | 1 (62) | 0,016 | , 2015. szeptember 8. | |
Mirko Palazzi | 2005– | 1 (53) | 0,019 | , 2017. szeptember 4. | |
Nicola Albani | 2001–2011 | 1 (40) | 0,025 | , 2001. április 25. | |
Danilo Rinaldi | 2008– | 1 (40) | 0,025 | , 2012. augusztus 14. | |
Nicola Bacciocchi | 1991–2000 | 1 (33) | 0,03 | , 1992. szeptember 9. | |
Bryan Gasperoni | 1994–2005 | 1 (28) | 0,036 | , 2003. augusztus 20. | |
Mauro Valentini | 1991–1999 | 1 (23) | 0,043 | , 1995. október 11. | |
Pier Domenico Della Valle | 1991–2000 | 1 (21) | 0,048 | , 1994. december 14. | |
Valdes Pasolini | 1990–1996 | 1 (18) | 0,056 | , 1991. március 27. | |
Filippo Berardi | 2016– | 1 (18) | 0,056 | , 2019. november 16. | |
Nicola Ciacci | 2003–2011 | 1 (16) | 0,063 | , 2003. augusztus 20. | |
Mattia Stefanelli | 2014– | 1 (15) | 0,067 | , 2016. október 11. | |
Davide Gualtieri | 1993–1999 | 1 (9) | 0,111 | , 1993. november 17. |
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.