Salamon Béla
(1885–1965) magyar színész / From Wikipedia, the free encyclopedia
Salamon Béla, Saly Béla (Beregrákos, 1885. március 4. – Budapest, 1965. június 15.) magyar színész, színházigazgató, humorista, karcolat- és élcíró.
Salamon Béla | |
Született | Salamon Berkó 1885. március 4.[1] Beregrákos |
Elhunyt | 1965. június 15. (80 évesen)[1][2] Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Schachinger Leopoldina (h. 1915–1933)[3] Schwartz Hani (h. 1936–1961)[4] |
Szülei | Salamon Moska Kacz Eszter |
Foglalkozása | |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (1C parcella, 2. sor, 29. sírhely) |
Színészi pályafutása | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Aktív évek | 1913–1965 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Salamon Béla témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A 20. század közepének egyik legismertebb magyar komikusa, a túlélni iparkodó-ügyeskedő budapesti kisember alakjának klasszikus alakítója színpadon és a filmvásznon. Felvett alakításait máig játsszák, szerepmondatai közt voltak olyanok, amelyek őt magát is túlélő szállóigévé váltak. („Ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni”,[5] „Lepsénynél még megvolt”,[6] „Vigyázz Malvin, jön a kanyar”, „szintén zenész”.)
Egyedi jelenség volt, vérbeli, ösztönös komikus, jellegzetes, utánozhatatlan, éneklő hanghordozással. „Színésznek kegyetlenül rossz volt. Salamon Bélának: egyedülálló zseni,” - mondta róla színpadi partnere, Szuhay Balázs.[7]