Tartós állapotú meghajtó
From Wikipedia, the free encyclopedia
A tartós állapotú meghajtó (más néven félvezető alapú meghajtó vagy szilárdtestmeghajtó, angol rövidítése SSD (a Solid-state drive kifejezésből)) félvezetős memóriát használó adattároló eszköz.
![]() |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/95/E-disk_2-5_scsi.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/e/e9/14-06-11-ssd-RalfR-N3S_7886-03.jpg/640px-14-06-11-ssd-RalfR-N3S_7886-03.jpg)
Bővebben, az SSD egy olyan, mozgó alkatrészek nélküli adattároló eszköz, amely memóriában tárolja az adatot, a környezetéhez, illetve a gazdaszámítógéphez a merevlemezekhez hasonlóan SATA vagy egyéb (SCSI, PCI Express, USB stb.) csatlakozófelülettel csatlakozik, és azokhoz hasonlóan blokkos adatelérést biztosít. Az SSD eszközökben a gyártók különböző típusú memóriákat használhatnak, mint pl. flash vagy különböző RAM fajták – ezt az ár- és a teljesítményigények határozzák meg.
A szilárdtest – angolul solid state – szó arra utal, hogy ez a technológia nem tartalmaz mozgó alkatrészeket, mint a hagyományos merevlemezek, hajlékonylemezek (floppyk). A mozgó alkatrészek hiánya miatt kevésbé sérülékeny, mint a hagyományos merevlemez, hangtalan, kevés hőt termel, nincsenek a mechanikából adódó késleltetések, az adathozzáférés egyenletesen gyors.
Az SSD-ket előszeretettel építik be laptopokba, subnotebookokba, netbookokba (pl. Asus Eee PC), valamint PC-kbe is, annak ellenére, hogy ezek tárolási egységre vetített ára nagyobb, mint a hagyományos merevlemeznek. Emiatt ahol lehetőség van több adattárolót alkalmazni, ott elsődlegesen az operációs rendszer és programok gyorsítására használják, az egyéb adatokat hagyományos merevlemezeken tárolják.