From Wikipedia, the free encyclopedia
Az SM U 9[m 1] a Német Császári Haditengerészet egyik petróleum-elektromos hajtású tengeralattjárója volt az első világháború idején. Ez az egység volt egy négy hajóból álló osztály névadója (U 9-osztály), melyhez az U 10, az U 11 és az U 12 tartozott még.[1]
SM U 9 | |
Az U 9 egy háború előtti képeslapon | |
Hajótípus | tengeralattjáró |
Névadó | sorszámozás alapján |
Pályafutása | |
Építő | Kaiserliche Werft, Danzig |
Ára | 2 140 000 aranymárka |
Megrendelés | 1908. július 15. |
Vízre bocsátás | 1910. február 22. |
Szolgálatba állítás | 1910. április 18. |
Szolgálat vége | 1919-ben lebontották |
Általános jellemzők | |
Vízkiszorítás | 493 t (felszínen) 611 t (alámerülve) |
Hossz | 57,38 m (teljes) 48 m (nyomásálló test) |
Szélesség | 6 m |
Merülés | 3,13 m |
Maximális merülési mélység | 50 m |
Hajtómű | 2 × Körting hathengeres ill. 2 × Körting nyolchengeres, kétütemű petróleummotor (1000 le; 753 kW) 2 × SSW elektromotor (1160 le; 853 kW) 550 fordulat/perc felszínen 460 fordulat/perc víz alatt 2 × 1,45 m ⌀ hajócsavar |
Sebesség | 14,2 csomó (26,3 km/h) felszínen 8,1 csomó (15 km/h) víz alatt |
Hatótávolság | 1800 tengeri mérföld (3300 km) 14 csomó mellett (felszínen) 80 tengeri mérföld (150 km) 5 csomó mellett (alámerülve) |
Fegyverzet | 4 × 45 cm torpedóvető cső (6 torpedó) 1 géppuska 1 × 3,7 cm Hotchkiss gépágyú 1915-től: 1 × 5 cm ágyú 1916 március-december: 12 akna |
Legénység | 29 fő |
A Wikimédia Commons tartalmaz SM U 9 témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ezen a tengeralattjárón sikerült először alámerülve újratölteni a torpedóvetőcsöveket 1914 júliusában és Otto Weddigen sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt ez a tengeralattjáró süllyesztette el 1914. szeptember 22-én a brit Aboukir, Hogue és Cressy páncélos cirkálókat a holland partok közelében, mely akciót a tengeralattjárók által elért egyik legnagyobb hadi sikerként tartanak számon. Az eset után a világ összes haditengerészeténél újraértékelték a tengeralattjárók alkalmazhatóságát. Az U 9 a háború alatt öt ellenséges hadihajót süllyesztett el, többet, mint bármelyik más tengeralattjáró a konfliktus alatt.
A háború második felében kiképzési célokra alkalmazott U 9-et Nagy-Britanniának adták át a háború után, ahol hamarosan lebontották.
A kettős hajótestű, nyílt tengeri használatra épült tengeralattjáró hossza 57,38 m, szélessége 6 m, merülése 3,13 m, vízkiszorítása a felszínen 493 t, alámerülve 611 t, a nyomásálló test átmérője 3,65 m volt. A legnagyobb merülési mélysége 50 m volt és 50-90 másodperc alatt tudott eddig a mélységig eljutni.
Meghajtásáról a felszínen két nyolchengeres és két hathengeres, kétütemű Körtling petróleummotor, a víz alatt két Siemens-Schückert kettős működésű elektromotor és további kettő elektromotor gondoskodott.[2]
A petróleummotorok teljesítménye 1000 le, az elektromotorok teljesítménye 1160 le volt, amikkel a felszínen 14,2 csomó, víz alatt 8,1 csomó volt a csúcssebessége.[2]
A tengeralattjáró orrában és tatjában két-két torpedóvetőcsővel rendelkezett és hat torpedót tudott magával vinni. A háború előtti fegyverzetéhez tartozott még egy géppuska, ami mellé a háború kitörésekor kapott egy 3,7 cm űrméretű Hotchkiss gépágyút is. 1915-ben egy 5 cm-es löveget is kapott ezek mellé. Az 1916-os modernizálásakor két aknarakó sínt is kapott és 12 akna szállítására lett alkalmas. Az aknarakó felszereléseit 1916 decemberében eltávolították. A hajón 4 tiszt és 31 sorállományú teljesített szolgálatot.[2]
Az U 9-et az osztályának első egységeként 1908. július 15-én rendelték meg és a Kaiserliche Werft Danzigban lévő hajógyára építette meg. A vízrebocsátására 1910. február 22-én került sor és 1910. április 18-án adták át az elkészült hajót a haditengerészetnek. 1914. július 16-án az U 9 volt az első tengeralattjáró, melynek legénységének sikerült alámerült állapotban újratöltenie a torpedóvető csöveket.
Az első világháború kitörésekor, 1914. augusztus 1-én új parancsnokot kapott Otto Weddigen sorhajóhadnagy személyében. A tengeralattjáró vele érte el a legnagyobb sikerét a második bevetése alkalmával, 1914. szeptember 22-én (Lásd: 1914. szeptember 22-ei ütközet). Eredetileg Angliából Franciaországba tartó csapatszállító hajók ellen küldték ki a La Manche irányába, de út közben a rombolók biztosítása nélkül hajózó brit 7. cirkálóraj három óvatlanul haladó páncélos cirkálóját észlelte és támadást intézett ellenük. Mintegy 90 perc leforgása alatt mind a hármat (Aboukirt, Hogue, Cressy) elsüllyesztette a hat torpedójának felhasználásával Hoek van Hollandtól 50 km távolságra északra. Ezt tartják minden idők egyik legsikeresebb tengeralattjáró-akciójának. A brit admiralitás berkein belül eddig a tengeralattjárókat egyszerű játékszereknek tekintették, de ezután már senki nem volt ilyen véleménnyel róluk. A brit hajók legénységéből 1459 fő életét veszítette, 837 hajótöröttet az arra járó holland és brit kereskedelmi hajók mentettek ki.
A következő bevetése alkalmával október 15-én Aberdeen előtt a brit Hawke védett cirkálót süllyesztette el. Ezúttal magát a tengeralattjárót is kitüntették olyan formában, hogy tornyán egy felfestett Vaskeresztet viselhetett. Ebben a megtiszteltetésben egyedül az Emden II könnyűcirkáló (kiscirkáló) részesült, mely elődjének, az Emdennek az Indiai-óceánon nyújtott teljesítménye után viselhette az orrára festett Vaskeresztet.
1915. január 12-én Otto Weddigent az eddigi első őrtiszt, Johannes Spieß váltotta a tengeralattjáró parancsnokaként, akivel a tengeralattjáró 10 kisebb halászhajót és két gőzhajót süllyesztett el az Északi-tengeren május első napjaiban. 1915. július 7-ével áthelyezték a Balti-tengerre, ahol aknarakóvá építették át. Az U 9 augusztus folyamán már itt, a Worms sziget közelében süllyesztette el a brit Serbino gőzhajót torpedóval.[3] 1915. november 5-én egy orosz aknakeresőt süllyesztett el, ami az ötödik hadihajó volt, amit megsemmisített. Spieß a tengeralattjárót 1916. április 19-ig parancsnokolta. Ezután iskolahajóként alkalmazták Kielben a háború végéig. A háború végén, 1918. november 26-án Nagy-Britanniának adták át és 1919-ben a Lancaschire-beli Morecambe-ben lebontották.
Szolgálata alatt az U 9 hét bevetést teljesített és ezek során öt hadihajót (44 174 t vízkiszorítással) és 13 kereskedelmi hajót (8636 BRT hajótérrel) süllyesztett el. Az első világháború alatt egyetlen más tengeralattjáró sem süllyesztett el ilyen sok hadihajót.
Időpont | Hajónév | Hovatartozás | BRT / t[m 2] | Eredmény[4] |
---|---|---|---|---|
1914. szeptember 22. | Aboukir | 12 000 t | elsüllyesztve | |
1914. szeptember 22. | Hogue | 12 000 t | elsüllyesztve | |
1914. szeptember 22. | Cressy | 12 000 t | elsüllyesztve | |
1914. október 15. | Hawke | 7350 t | elsüllyesztve | |
1915. május 3. | Bob White | 191 BRT | elsüllyesztve | |
1915. május 3. | Coquet | 176 BRT | elsüllyesztve | |
1915. május 3. | Hector | 179 BRT | elsüllyesztve | |
1915. május 3. | Hero | 173 BRT | elsüllyesztve | |
1915. május 3. | Iolanthe | 179 BRT | elsüllyesztve | |
1915. május 3. | Northward Ho | 180 BRT | elsüllyesztve | |
1915. május 3. | Progress | 273 BRT | elsüllyesztve | |
1915. május 4. | Rugby | 205 BRT | elsüllyesztve | |
1915. május 5. | Straton | 198 BRT | elsüllyesztve | |
1915. május 6. | Merrie Islington | 147 BRT | elsüllyesztve | |
1915. május 8. | Don | 939 BRT | elsüllyesztve | |
1915. május 8. | Queen Wilhelmina | 3590 BRT | elsüllyesztve | |
1915. augusztus 16. | Serbino | 2205 BRT | elsüllyesztve | |
1915. november 5. | Dagö (n.4) | 1080 t | elsüllyesztve |
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.