![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/1e/SS_Bodrog_1914.jpg/640px-SS_Bodrog_1914.jpg&w=640&q=50)
SMS Bodrog
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az SMS Bodrog[m 1] Ausztria-Magyarország egyik Temes-osztályú folyami monitora volt az első világháborúban. A korabeli hírközlések szerint ez a hadihajó adta le az első lövéseket a konfliktus során 1914. július 29-én röviddel éjjeli 01:00 után, mikor két másik monitorral együtt tűz alá vették Belgrád védműveit a Dunáról. A Dunai Flottilla tagjaként harcolt a szerbek és a románok ellen a folyam Belgrádtól a Duna-deltáig terjedő szakaszán. A háború végén a Monarchia utolsó monitora volt, mely Budapest irányába visszavonult, azonban eközben Belgrádtól délre homokzátonyra futott és a szerbek zsákmányul ejtették.
SMS Bodrog (Sava) | |
![]() | |
Hajótípus | Monitor |
Üzemeltető | ![]() |
Hajóosztály | Temes-osztály |
Pályafutása | |
Építő | Schoenichen-Hartmann-féle Egyesült Hajó-, Gép- és Kazángyár (Újpest) |
Szolgálatba állítás | 1904. augusztus 4. |
Sorsa | A háború után jugoszláv, horvát, majd ismét jugoszláv birtokba kerül. 2021-től helyreállítva múzeumhajóként horgonyoz a Dunán Belgrádnál Sava névvel. |
Általános jellemzők | |
Vízkiszorítás | 440 t |
Hossz | 57,7 m |
Szélesség | 9,5 m |
Merülés | 1,2 m |
Hajtómű | 2 db Yarrow [[Kazán (berendezés)|kazán]], 2 db dugattyús gőzgép, 2 db hajócsavar, 1400 le |
Sebesség | 13 csomó (24 km/h) |
Hatótávolság | 2000 km |
Fegyverzet |
|
Páncélzat |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz SMS Bodrog (Sava) témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A háború után az újonnan létrejövő Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, a későbbi Jugoszláviához került, ahol a Száva folyó után nevezték el (Sava). A két világháború között mindvégig szolgálatban állt, bár a költségvetési megszorítások miatt nem volt mindig teljes értékűen hadra fogható. A tengelyhatalmak 1941 áprilisi inváziója idején az 1. monitor-osztályhoz volt beosztva. A Vardar (ex-Bosna) monitorral együtt vízi aknákat telepített a Dunába a szerb-román határ közelében a hadjárat első napjaiban. A két monitor a Luftwaffe gépeinek több támadását is visszaverte, de vissza kényszerültek térni Belgrádba. A magas vízállás és az alacsony hidak miatt a navigálás nehézkes volt és emiatt április 11-én a legénysége elsüllyesztette. A legénységének egy része az Adria déli partjának irányába igyekezett elmenekülni, de őket mind elfogták még a jugoszláv kapituláció előtt. A függetlenné vált Horvátország kiemelte és nevét megtartva állította szolgálatba. 1944. szeptember 8-án ismét saját legénysége süllyesztette el.
A második világháború után újfent kiemelték és 1952–1962 között újra a Jugoszláv Haditengerészet szolgálatában állt. Ezután egy állami tulajdonban lévő vállalathoz került, amit később privatizáltak. 2005-ben a szerb kormányzat korlátolt örökségvédelem alá helyezte, miután civilek azt követelték, hogy múzeumhajóként őrizzék meg, de ekkor még keveset tettek a helyreállítására. 2015-ben a szerb védelmi minisztérium és a belgrádi Hadtörténeti Múzeum megszerezte a hajót, 2019 elejére helyrehozták és 2021 novembere óta úszó múzeumként horgonyoz a Dunán.