Rosuja
ókori illír település From Wikipedia, the free encyclopedia
Rosuja régészeti helyszín, ókori illír település a mai Északkelet-Albániában, Tropoja község területén. A vaskor korai szakaszától lakott volt, de a Drin-völgyi kereskedelmi úton fekvő erődített protourbán település fénykorát az i. e. 4–2. században élte. Az ókor végére kereskedelmi jelentőségét elveszítette, az i. sz. 5. századra elnéptelenedett.
| Rosuja | |
Bujan, Albánia  | |
| Alapítás | i. e. 5. század |
| Megszűnés | i. sz. 5. század |
| Oka | elnéptelenedés |
| Lakói | illírek |
| Ország |  Albánia |
| Elhelyezkedése | |
 Rosuja
Pozíció Albánia térképén
| |
 é. sz. 42° 18′ 32″, k. h. 20° 02′ 49″ | |
A régészeti feltárások alapján a későbbi erődítés területén már a vaskor elején letelepedett az ember, az i. e. 5. századra pedig Rosuja az Alsó-Drin völgyének egyik jelentős illír települése lett.[1] A Drin és a Valbona folyók találkozásától 5 kilométerre, a Valbona völgyét szegélyező magaslatokon épült erődített település az illírek közé tartozó labeátok és a dardánok szállásterületének határán feküdt.[2] A régészeti leletek tükrében virágkorát az i. e. 4–2. században élte, kézművestermékek és mezőgazdasági termények fontos piachelye volt.[3] Az egyik épületben mintegy húsz, magmaradványokat tartalmazó pithoszra (agyag tárolóedényre), valamint csiszolókövekre és mérősúlyokra bukkantak.[4] A helyi illír fazekastermékek mellett ebben az időszakban jelentek meg a görög importedények, valamint a technológiai fejlődés jeleként a kifinomultabb szerszámok és kézműveseszközök.[5] A település kereskedelmi jellegét igazolja az ásatásokról előkerült éremkincs, amely apollóniai, epidamnoszi és szkodrai vereteket egyaránt magában foglalt.[6] A későbbi évszázadokban a település kereskedelmi élete lehanyatlott, és csupán katonai-védelmi jelentőségét őrizte meg.[7] A gót és más barbár betörések miatt a 4–5. században az erődítés falait megerősítették, de lakói az 5. század végére elhagyták.[8]
A rosujai erődítés romjai Bujan falutól légvonalban 3 kilométerre délnyugatra, a Valbona bal partján emelkedő két kisebb magaslaton terülnek el.[9] A folyó túlpartján fut az SH22-es jelű főút, ahonnan a régészeti helyszín egy gyaloghídon keresztül közelíthető meg.
Az ásatások 1964-ben indultak meg Bep Jubani és Neritan Ceka vezetésével.[10] Ennek során teljes hosszukban feltárták a korabeli települést erődítő falakat, és elkülönítették annak két építési rétegét: a korábbi falmaradványokra az i. e. 4–3. században épült, nagy méretű, szabálytalan kövekből felrótt, 1,8 méter szélességű védművet, valamint az i. sz. 4–5. századi, kisebb kövekből habarcskötéssel felrakott falazatot.[11] Ezen túlmenően több épület alapjait feltárták, a már említett kézművesműhely mellett említést érdemel a vaskor korábbi szakaszára keltezett épület, amelyet az ott talált urnák miatt kultuszhelynek tartanak a régészek.[12] A jellemzően egyosztatú lakóházakban talált, edénytöredékekben, szerszámokban és mezőgazdasági eszközökben bővelkedő tárgyi leletanyag szintén jelentős.[13]
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
