történelem professzor From Wikipedia, the free encyclopedia
Roger D. Griffin (1948. január 31. –) az Oxford Brookes University (Anglia) egyetem szellemtörténeti fakultásán a jelenkori történelem professzora. Jelenkorunk világszerte legelismertebb fasizmus-kutatóinak egyike.[1]
Roger Griffin | |
Született | 1948. január 31. (76 éves) |
Állampolgársága | brit |
Foglalkozása | történész |
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Roger Griffin témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Alapvető monográfiájában The Nature of Fascism (A fasizmus természetrajza) (1991) létrehoz egy generikus fasizmus-fogalmat és bemutatja a fasizmus keletkezésének és felemelkedésének értelmező interpretációját.
Griffin 1991-ben a fasizmust szélsőséges nacionalista és a palingenézisre (újjászületésre) irányuló ideológiaként határozta meg: „Fascism is a political ideology whose mythic core in its various permutations is a palingenetic form of populist ultra-nationalism.(A fasizmus politikai ideológia, melynek sok változatban létező mitikus magva a populista szélsőséges nacionalizmusnak egy palingenétikus formája )“.[2] Richard Thurlow véleménye szerint ezzel a definícióval a fasizmus kutatásában egy „új konszenzusról“ (new consensus) beszélhetünk.[3][4]
Griffin fasizmus-fogalma a fasiszta ideológiák magvára irányul, egyes fasizmusok perifériális ismertető jeleit tudatosan kizárja és egy ideáltípust ábrázol. A fasizmus „utópikus motorja“ Griffin szerint : a „dekadencia (vélhető) problémájának“ megoldása „a nemzet radikális megújítása“ utján, ill. egy nemzeti forradalom utján. Itt a nemzetet úgy kell értenünk, mint „organikus egészt“ , mint legmagasabb elvet.. A nemzet mindent átfogó „újjászületése“ képezi a fasizmus jövőképének „mitikus magvát“ ( ezen azt az alapgondolatot kell értenünk, mely minden ideológiának sajátja és mely az ideológia híveit tettekre serkenti).[5]
Griffin fasizmus-elméletének különlegessége - mely közel áll Juan Linz, Eugen Weber munkáihoz , de még inkább George L. Mosse, Emilio Gentile, Stanley Payne valamint Roger Eatwell munkáihoz – abban a kezdeményezésben áll, mely „a nemzeti újjászületés mítoszát célzatosan a konstruált fasizmus-meghatározás centrumába“ (Griffin) helyezi.[5] Lásd még ehhez az online bevezetőt[6] Griffin szemben a fasizmusnak olyan definícióival, mint antiliberális, antikommunista, antikonzervatív stb.- mint Juan Linznél és Stanley Payne-nél - a fasizmus fogalmát itt tartalmilag, azaz positív módon határozza meg.Ez az új a definíciójában.[7]
Griffin meghatározása középpontjában az ideológiai mag áll és nem a konkrét történelmi megjelenési formák , szervezetei létrehozása, politikai és szociális gyakorlata , meg más megnyilvánulásai (vezérkultusz, paramilitarizmus, a látványosságok politikája stb.), így a fasizmust ugyanúgy kezeli mint minden más ideológiát (liberalizmus, szocializmus, konzervativizmus). Ezzel belátható lesz, egy politikai jelenséget akkor is fasisztaként szemlélhetünk, ha ez még csupán embrionális állapotban létezik egy ideológus fejében és még nem nyert kifejezést politikai párt formájában, nem is beszélve a tömegmozgalom formájáról.[5]
Griffin megragadja definíciójában a fasizmus önmeghatározását, áttekinti a fasizmus mentalitását és kulturális aspektusait és itt kiemeli a fasizmus meghatározó jegyeit:
Három elemnek van itt központi szerepe: a radikális nacionalizmusnak, a népszerűségnek és a pszeudo-vallásos szentség-kultusz. Elsődlegesen a fasizsta mentalitásra összpontosít, komolyan veszi a fasiszták saját értelmezéseit és szemlélete középpontjába állítja a kulturális elemeket. E fasizmus-meghatározásban másodlagos szerepet kapnak az intézményi struktúrák, a szervezeti felépítés, a társadalmi bázis és a fasizmus szociális-közgazdasági funkciói.[7]
Griffin „tömör”[8] definíciójával – mely szerinte még nem állta ki a „gyakorlat próbáit” – különböző fasizmuskutatók követelményeinek kíván eleget tenni az oxfordi történész:[9]
Valójábann Griffin átvette Ernst Nolte-tól a fasiszta minimum megfogalmazását, eljárásában Stanley Payne definíciójára támaszkodik, a fasizmusra tipikus új ember mítoszára
Emilio Gentile már 1975-ben kiemelte a palingenézissel való kapcsolatot.[7]
Sven Reichardt így foglalja össze ennek a konvergencia ellenére kevéssé „teherbírónak“ bizonyuló fogalomnak a kritikáját (, melyet elsősorban német és marxista kutatók fogalmaznak meg):
A különféle kutatási hagyományokba való beágyazódása ellenére néhány súlyos kétség ébredt Griffin meghatározásának teherbírására vonatkozóan. A csak körvonalasan meghatározott „nemzeti újjászületés“ a fasizmust a politikai vallás egy formájára redukálja, miközben magyarázatot kívánó marad, miért nem kívánta a fasizmus – az igénye ellenére sem – helyettesíteni az egyházat, hanem többnyire szorosan együttműködött azzal. Másrészt a kísérlet - mely a fasizmust mint palangenézises és populista, radikális nacionalizmusként kívánja meghatározni – túl kevéssé specifikus és nélkülözi a fasizmus többnyire rasszista, kizáró tulajdonságát. Az erőszak és a kényszer azonban hozzátartoznának a fasizmus központi meghatározó tulajdonságaihoz. Griffinnek az elsődlegesen ideológia-történeti megközelítése végül is keveset ölel fel és fontos jellemzőket, mint a tömegek felvonultatását, a karizmatikus vezért, a korporativizmust, vagy a gazdasági hajtóerőket kizárja.[7]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.