Reliktum fajnak vagy maradványfajnak (illetve élő kövületeknek) adott területen korábbi földtörténeti korokból fennmaradt adott állat- és növényfajokat nevezzük, melyek az ún. refúgiumokban élnek.[2] Ezek elterjedési területe korábban összefüggő volt, mára azonban szigetszerű foltokra esett szét: diszjunkt (szétszakított, több kisebb területből álló[3]), gyakrabban diszperz (szétszórt, csak egyes termőhelyeken előforduló, amik között nincs összefüggés[3][4]). Védett növényeink többsége reliktum faj.[5] Ilyen úgynevezett élő fosszíliák például a hidasgyík (Sphenodon punctatum); a páfrányfenyő (Ginkgo biloba), az óriás mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum), a Welwitschia mirabilis.[5]
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
A reliktum kifejezést nem csak fauna és flóra populációkra,[6] hanem népességcsoportokra is használják.[7]
Reliktum társulás, vagy reliktum-asszociáció[8] a korábbi földtörténeti korokból fennmaradt növénytársulás. Ezek a 2000-es évekre extrazonális helyzetűek, és csak a refúgium valamilyen különleges tulajdonsága (mikroklíma, talaj stb.) miatt maradhattak fenn. Ezt a jellegzetességüket a többnyire a társulás jellegére utaló megnevezés elé biggyesztett „ős-” előtaggal jelöljük: ősborókás, ősfenyves stb.[5]
A cönológiában azonban gyakori probléma, illetve vitatható téma egyes növénytársulások reliktum jellegének megítélése. Ez Kun András megfogalmazásában így foglalható össze: „Nem a korábbi klíma- és erdőtörténeti korok eredeti növénytársulásai maradnak fenn, hanem reliktum populációkban gazdagabb vagy szegényebb, reliktumjellegű asszociációk alakulnak ki. Valójában tehát nem beszélhetünk reliktum növénytársulásokról, csak a változás mértékétől függően reliktumjellegű és nemreliktum társulásokról”.[9][8]
Melegkedvelők, ezek vagy a harmadidőszakból, tehát a kainozoikumi eljegesedés előtti (preglaciális) időből, vagy valamelyik interglaciálisból származnak. Ilyen például a nílusi lótusz (Nymphaea lotus ssp. thermalis) Nagyvárad mellett, és valószínűleg ilyen a keleti gyertyán (Carpinus orientalis) a Vértesben.
A jégkorszakból maradtak fenn az ún. glaciális reliktumok, mint például a tőzegeper (Potentilla palustris), tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos) vagy középhegységeinkben a medvefül kankalin (Primula auricula) és a győzedelmes hagyma (Allium victorialis).
A jégkorszak utáni (posztglaciális) melegkori reliktumokra példa hazai sztyeppréteinken a fűrészlábú szöcske (Saga pedo).
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
